A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
A Magas-Tótra ormai alatt havazik, de a kis tó, Jirí Wolker tavacskája, amelynek partján most megállunk, nincs befagyva: tükre fényesen csillog vissza a napra . . . Mert a gyéren szállingózó hópelyhek között azért ideragyog a nap, a meleg sugarú. Közvetlenül a víztükör mellett egy meglehetősen nagy darab kő foglal helyet, rajta szívdobogtató felirat: „Itt üldögélt Jirí Wolker, a költő, aki szerette a világot, s igazságaiért harcra kélt. . Igen, itt, Tatranská Pohánkán (Tátraszéplakon) kereste gyógyulását a nagy cseh forradalmár költő, aki „meghalt fiatalon, huszonnégy évet élt". Róla kapta nevét a légzőszervi megbetegedések szakgyógyintézete, az itteni szanatórium. Aki Tatranská Pohánkába első ízben látogat, bizonyára szokatlannak találja, hogy nincsenek itt éttermek, kávéházak, a postai hírlapszolgálatnak is csupán egyetlen elárusítóhelye létezik. Persze, ez sem véletlen. MICHAL LIPTAJ, a szakgyógyintézet gondnoka elmagyarázza, hogy 1975. január elsejéig Tatranská Polianka úgynevezett „infekciós terület" volt, ahol főként tüdőbetegeket gyógyítottak. nek. Éppen ezért 1975. január 1-től már nem a TBC-t, hanem a légzőszervek megbetegedéseit gyógyítják. Mint Michal Liptaj gondnok elmondja, a Jirí Wolker nevét viselő szakgyógyintézetnek jelenleg 194 alkalmazottja van, akik mindannyian bekapcsolódtak a Szocialista Brigád cím II. fokozatáért folytatott versenybe. Az intézetben 330 beteg „lakik", akiknek szórakoztatásáról az itt dolgozó kultúrfelelős gondoskodik. Hogy milyenek a kulturális élet lehetőségei? Hiszen — ahogy már említettük — az egykori „infekciós terület" nem bővelkedik szórakozásra alkalmas helyiségekben. Egy filmszínház azonban mégis létezik itt, s ebben különböző színtársulatok is felléphetnek, koncerteket, esztrádműsorokat szintén gyakran láthatnak-hallhatnak az érdeklődők, s az intézetből természetesen 'a könyvtár sem hiányzik. Az alkalmazottaknak állandóan rendelkezésükre áll az üzemi klub, ahol TV-készülék, könyvtár, asztalitenisz-felszerelés és társasjátékok találhatók. Az intézetnek két saját sífelvonója, három röplabdapályája, ezenkívül — az alkalmazottak gyermekei számára — játszótere, bölcsődéje és óvodája van. A nagyszabású építke-A felszabadulás előtti Tátraszéplak dr. Guhr szanatóriumáról volt nevezetes: ez a szanatórium volt a Magas- Tátrában az első intézet, ahol már a múlt század végén is — pontosan 1897- től — gyógyították a tuberkulózist, persze, főként csak „fekvőkúrákkal“. Jirí Wolker, aki 1923-ban gyógyíttatta itt magát, a manapság Oravának nevezett épületben lakott. A szanatóriumot 1950. május 1-én államosították: a „Wolker Állami Gyógyintézet" nevet kapta, s céljául a felnőtt tüdőbetegek gyógyítását tűzték ki. A tüdőbetegek kezelése 1950-ben rendkívül nehéz körülmények között kezdődött. Az intézet igazgatójának, dr. Imrich Vaseckának 1953-as jelszava — „Jól gyógyítani még a pincében is lehet" — híven tükrözi az akkori helyzetet. Nemcsak a megfelelő berendezések, hanem fontos műszerek is hiányoztak: az itt dolgozó orvosok, tüdőspecialisták azonban ilyen körülmények között is megfelelő színvonalon — és tegyük hozzá: jó eredményekkel — gyógyították a betegeket. Mint más gyógyintézetekben, a a hetvenes években már a Tatranská Polianka-i Wolker-szanatóriumban is észrevehető a TBC elleni sokéves intenzív harc kedvező eredménye: egyre több nem-tuberkulotikus tüdőbeteget kezelzés, — amelynek keretében majd 16 családi lakás, hatvan férőhelyes munkásszálló s az úgynevezett „intézeti szolgáltatások" hálózata épül — az idén tavasszal kezdődik. Az „intézeti szolgáltatások" fogalma meglehetősen tág, mivel magába foglalja azokat a szórakozóhelyiségeket, illetve éttermeket: és kávéházakat is, amelyek a nyilvánosságot — tehát nem csupán a szanatórium alkalmazottait és pácienseit — szolgálják majd. Ezerkilencszáznyolcvanban aztán megkezdődik a mostani épületek átépítése is, mivel ezeknek nagy része már „veteránnak" is öreg lenne, nem egy közülük a századik „életévéhez" közeleg. Tatranská Polianka általában egy hatalmas, csodaszép parkhoz hasonlítható, a szakgyógyintézet épületeinek környékét minden tavasszal rendbehozzák. Wolker Poliankája. Azt hiszem, nagyon szerette ezt a vidéket a költő, akinek emlékére minden évben itt rendezik meg a kezdő költők országos versenyét „Wolker Poliankája" címen. A kis tó, Wolker tavacskája kristálytisztán ragyog, akár egy őszinte, szívből-szakadt költemény. Nehéz elválnom tőle . . . VARGA ERZSÉBET (Kontár Gyula felvételei) 16
