A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 1. szám

3. AZ ÍTÉLET (Tavaly februárban, Sándor napján történt. Egy sládkovicovói — diószegi fiatalember műszak után a helyi cukor­gyárban, majd a népszerű Béka ven­déglőben néhány munkatársával a név­napját ünnepli. A Békából délután fél ötkor indulnak hazafelé. A fiú este hét után ruha nélkül s véresen bezörget a szomszédokhoz. Közben brutális módon embert öl: egy 48 éves beteges asz­­szonyt. A riporter a tett miértjére pró­bál választ keresni.) EGYÉNI NÉZETEK Szabó Ottóné, Cervenkáék szomszéd­ja: A tévében éppen a híradó futott, amikor Sanyi bezörgetett hozzánk. Aj­tót nyitottam s nagyon megriadtam: a fiú véresen, ruha nélkül állt előttem. Kérdem mi történt? Zavart, zaklatott választ adott. Állítólag egy hölgyisme­rősével szórakozott éppen a házukban, amikor ismeretlen férfiak rájuk rontot­tak, késekkel fenyegették őket és csak a padláskijáraton sikerült elmenekül­nie. Arra kért, hogy megfürödhessen nálunk és valami ruhát húzhasson. Az­tán még arra is, hogy értesítsem a b^yát, az édesanyját pedig ne enged­jem be a házukba, ha közben hazaér­kezne a munkából. Végzett a fürdés­sel, sőt, talán már a konyhánkban ült, amikor kiderült az igazság. Akkor egy pillanatra nagyon megijedtem, hiszen kisgyerekkorától ismertem Sanyit. Csön­des, jó fiú volt, csak az utóbbi évek­ben hallottam rá néha panaszt. Előfor­dult, hogy az édesanyja is szóba hoz­ta: Sanyinak apai kézre is szüksége lenne... A községben többféle pletyka járt róla, de ezekkel nem törődtem, mert jobb, ha a szomszédok dolgába nem ártja magát az ember. Egyet azon­ban magam is tapasztaltam: hogy Sa­nyi megváltozott. Az utcán félrefordult, nem köszönt, az egész magatartása va­lahogy szertelennek tűnt. Sanyiban sze­rintem rengeteg kamaszkori tanácsta­lanság, gátlás feszült. A bátyja és a nővére a felnőtt kor köszübén jártak már, amikor elköltözött az apjuk, de Sanyira nagyon rossz hatással voltak a csonka családi viszonyok. És az is, hogy a községben nemigen talált jobb szórakozást annál, minthogy a Kroko­­dilusban vagy a Békában üldögéljen a barátaival... Jónás Szilveszter, az áldozat sógora: Közeli szomszédok vagyunk Cervenká­­ékkal, így az elsők között értesültem az esetről. A gyilkosság színhelyén bor­zalmas látvány tárult az ember szeme elé. Máig sem tudok magyarázatot ta­lálni arra, milyen féktelen indulatok csaponghattak a fiúban, amikor erre a szörnyű tettre vetemedett. . . Milyennek ismertem Sanyit? Nézze, férfiszemmel nézem a dolgokat.. . Kétségtelen, hogy az utóbbi időben kissé megváltozott, de azért komolyabb kihágásai nem voltak. Szerintem szüksége lett volna egy társra, akiben megbízhat, akihez kölcsönös vonzalom fűzi. Igaz, hogy kedvelte az italt, de ezt a gyöngéjét „kinőhette" volna még. A három test­vér közül őt viselte meg a legjobban, hogy apa nélkül nevelkedett. Bátran ki merem mondani, hogy kedveltem a Sa­nyit, ha olykor-olykor eljött hozzánk, szívesen láttam őt nálunk; és — kép­letesen szólva — egy nappal a gyil­kosság előtt még akár a fiammá is fogadtam volna . . . Molnosy Lajos, a vádlott egykori osz­tálytársa: Az általános iskolában egy osztályba jártunk. Akkoriban semmiben sem különbözött tőlünk. Ha jól emlék­szem, mindig bányász akart lenni. És a sport meg a kalandregények érde­kelték. Az utóbbi két-három esztendő­ben szombat-vasárnaponként általában a Krokodilusban jöttünk össze. Aki nem otthon ülő típus, vagy nincs autója, Dumanné Cervcnka Mária: „Egyszer le kell zárnom magamban ezt a dol­got.“ Szabó Ottóné: „Ajtót nyitottam s na­gyon megriadtam__“ Molnosy I .ajós: „Nagyon szeretett fo­gadni.“ hogy elkocsikázzon valahová, az bi­zony nehezen talán a községben ne­mesebb szórakozást. Még csak mozi sincs, nemhogy egyéb szórakozási lehe­tőség . . . Sanót többen vagánynak be­cézték a haverok között, mert nagyon szeretett fogadni. Például abban, hogy megiszik huszonöt sört, vagy három perc alatt három liter vizet. Ha nyert, akkor fizetett egy kört az egész társa­ságnak ... A családi dolgairól vagy lá­nyokról sohasem beszélt. Néha mégis szóbajött az ilyesmi, ilyenkor hallgatott vagy más asztalhoz ült. Dumanné Cervenka Mária, a vádlott nővére: „Mindmáig nagyon ellentétes érzéseim vannak. Attól félek, sosem fo­gok valóban tisztán látni ebben a szo­morú ügyben. Olykor a puszta emlék vagy a gondolat is felzaklat, de azért kell beszélni róla, mert egyszer le kell zárnom magamban ezt a dolgot. És nagyon fáj, hogy épp az én öcsémmel történt ilyesmi. Mert ma is még éppen úgy szeretem őt, mint régebben vagy február 27-e előtt. Házias, szolgálat­­kész fiú volt, értet a főzéshez-sütéshez. A gyilkosság előtti vasárnap is nálunk volt és saját készítésű süteményt ho­zott. Édesanyánkkal is jól megértették egymást, Apa hiányát azonban a bá­tyám és én csupán részben tudtuk szá­mára pótolni. A viselkedésében nem vettünk észre semmi különösebb rend­ellenességet, ezért nagyon meglepőd­tem, amikor aznap este futótűzként el­terjedt Sanyi szörnyű tettének a híre. HIVATALOS VÉLEMÉNYEK Emil Dovolovsky, a SZISZ községi szervezetének elnöke: Cervenka Sanót zárkózott, inkább félre húzódó termé­szetű fiúnak ismertem. Nem volt tagja a SZISZ-szervezetnek, így közvetlenül keveset tudtunk róla. Többször hívtuk körünkbe, de nem tanúsított érdeklő­dést a belépés iránt. Igaz, nem tud­tunk valami vonzó szórakozási lehető­ségeket ígérni, mert az ifjúsági szerve­zet munkája tulajdonképpen csak most van kialakulóban. Helyiséggondokkal küzdünk, de az új vezetőség megvá­lasztása óta arra törekszünk, hogy leg­alább az adott lehetőségekhez mérten végezzünk jó munkát. A jövőben fel­tétlenül nagyobb támogatást várunk a hnb-től és a SZISZ galántai járási bi­zottságától is. Sano esetét intő példá­nak, drága tanulságnak érezzük ... Ta­lán ha a SZISZ-ben talált volna az ő érdeklődésének megfelelő szórakozást, akkor feloldódnak a gátlásai, sőt, ta­lán az italra sem szokik rá, és más-KÉT Jónás Szilveszter: „Nézze, férfiszem­mel nézem a dolgokat...“ ként alakulhatott volna a sorsa ...'Per­sze, a tettére vonatkozóan ez nem je­lenthet mentséget. Benkovszky Pál hnb-titkár: Nagyon sajnálom a Sanyit, mert személyesen is ismertem. Komoly panaszt tulajdonkép­pen sohasem hallottam rá. Hivatalosan sem érkezett hozzánk semmi olyan je­lentés, hogy túlzott mértékben italozott vagy garázdálkodott volna. így sem okunk, sem jogunk nem volt arra, hogy a „körmére nézzünk"... A gyilkosság elkövetése után, utólag, sok mindent beszéltek róla az emberek, de a falu szája általában felnagyítja a dolgok tényleges voltát. Sanyi az olyan fiata­lok közé tartozott, akik keveset hallat­nak magukról, de ha kell, számítani lehet rájuk. Ilyennek ismerte őt egykori osztályfőnöke is, akit szintén nagyon meglepett az eset híre. Mind a peda­gógusok, mind a község tisztségviselői azt a tanulságot szűrhetjük le mind­ebből, hogy még komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésének és szervezett foglalkoztatásának kérdé­seivel. Or. Rudolf Mozoláni, a kerületi bíró­ság tanácsvezető bitója: így utólag fel­elevenítve az esetet a munkatársakat, ismerősöket, hivatali személyeket és családtagokat mind-mind nagyon meg­lepte ez a gyilkosság . .. Mindenki a maga módján próbálja magyarázni a történteket. Ám a nevelés művészete nem az erkölcsi és jellembeli csorbák kiküszöbölésén vagy jóvátételén alap­szik, hanem azok megelőzésében. Két­ségtelen, hogy a Cervenka-családban az anya minden igyekezete ellenére sem győzte teljes mértékben ellátni a nevelés sokrétű feladatait, és a ka­maszkorba lépő fiúnak hiányzott az erélyes apai kéz irányítása. A csonka családokban ezt az iskolának és a tár­sadalomnak kell pótolnia. Cervenka Sano esetében, szerintem, ebben a te­kintetben mulasztás történt, mert egy tizenéves fiatalembernek nem lehet egyetlen szórakozása a kocsma! Egy talajvesztett fiatal tragikus története ez, mert a gyilkosságot és ezt megelőzően a nemi erőszak kísérletét is érzelmi magáramaradottságból követte el. Saj­nos, sok a csonka család, sokan nevel­kednek hasonló viszonyok között. En­nek nem minden esetben ilyen tragi­kus a következménye, de ez az eset is azt bizonyítja, hogy ez sincs kizárva! Elgondolni is nehéz, hogy mennyi egye­düllét, régi előítélet, kudarctól való ret­tegés és másokkal szemben érzett bi­zalmatlanság kell ahhoz, hogy egy jobb ÉLET sorsra érdemes ember 18 éves korá­ban ide jusson!... Ha a szerencsétlen körülmények, a megbánás, a környezet hatása vagy a lakhely kínálta gyér szó­rakozási lehetőségek enyhítenek is va­lamit, a tettesnek meg kell kapnia büntetését. AZ ÍTÉLET A Bratislavai Kerületi Bíróság ítélet­­hozatalra vonult vissza. A vádlott, az őrizetére rendelt fegyőr mellett lesze­gett tekintettel várja, hogy visszatérjen a szenátus. A büntetőtanács A. Cervenkát nemi erőszak kísérlete és emberölés bűntet­tében vétkesnek találta ... és huszon­két év szigorított börtönbüntetésre ítél­te. Tizenkilenc éves korban — huszonkét év börtönbüntetés! Tulajdonképpen egy élet. Egy, az ital mámorában, felelőtlen pillanatban kioltott másik emberéletért. (Vége) Kontár Gyula felvételei 17 Benkovszky Pál: „Nagyon sajnálom a Sanyit..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents