A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-19 / 7. szám
AZ ANYANYELVI OKTATÁS ÉS AZ IRODALMI NEVELÉS ÍRSMEI-GONDIAI / \ Következő számunk tartalmából: TANULÖÉVEK KÉKBEN UTAZÓ BÄCSIKA A FELEMELKEDÉS ÜTJÄN 1948 FEBRUÁRJA A MA TÜKRÉBEN JÉGZAJLÁS POLIMEREK ÉS SZABADGYÖKÖK (Arcképvázlat egy kutatóról) r----------------------------------------------------n Címlapunkon: M. Borsky a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele f N A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A marxizmus-leninizmus tanításait híven alkalmazó szocialista országok fejlődésüknek minőségileg új szakaszába léptek. Az SZKP nagy jelentőségű XXV. kongresszusa konkrétan megfogalmazta a szocialista építés magasabb fázisába, a kommunizmus építése széles körű komplex feladatai kibontakoztatásába való átmenet soron következő teendőit. A testvérpártok legutóbbi kongresszusai, sorrendben még az SZKP kongresszusa előtt lezajlott román, magyar, lengyel, majd azt követően a bolgár, a csehszlovák, az NDR kommunista pártjának kongresszusai — ezt hasonló módon megállapították: a szocialista közösség országainak zömében is napirendre került fő feladatként a fejlett szocialista társadalom felépítése, s ezzel a szocialista világrendszer gazdasági, kulturális, politikai pozícióinak lényeges megerősítése, a két rendszer közötti verseny és küzdelem fontos szakaszának megvívása. E sokrétű feladatkomplexumból az oktatás-nevelés tartalmi korszerűsítése szempontjából csupán két alapvető jelentőségű tényezőt emelek ki. Az egyik a tudományos-műszaki foradalom szerves összekapcsolása a szocializmus, kommunizmus építése folyamatával, ami nélkülözhetetlen összetevője, hogy a fejlett szocialista építés gyorsabban és korszerű színvonalon haladhasson. A másik alapvető tényező a szocialista országok integrációja folyamatának erősítése, ami a társadalmi élet fejlesztésének valamennyi szférájában meghatványozza a szocialista internacionalizmus kollektív erejét. A társadalmi fejlődésnek ez a két meghatározó tényezője a korszerűsítés feltétlen igényét váltotta ki, míg a szocialista társadalmi fejlődés előrehaladásának érettségi foka, a magasabb szintű objektív anyagi-társadalmi lehetőségek, valamint a pedagógiai tudomány utóbbi évtizedekben beállt fejlődése pedig a korszerűsítés feltételeit teremtette meg. A CSKP KB elnöksége 1976. júniusában hozott határozata a csehszlovák oktatás-nevelés további fejlesztésének tervezetéről felvázolta azokat a feladatokat, amelyek a hagyományosan elsősorban csak ismeretek átadására, oktatására beállított iskolából a valóban sokoldalúan, harmonikusan oktató-nevelő szocialista iskolatípust alakítanak. A társadalmi mondanivaló egyre gazdagodó mennyisége folytán — az oktatás említett korszerűsítési igényeként — álandóan növekszik a közlések áramlásának sebessége. Ezzel a növekedéssel párhuzamosan kell fejlődnie —a nyelvtudomány és a pedagógia fejlettségének megfelelően — az egyén köztese nyelvi helyességének is. A magyar nyelv és irodalom korszerű oktatására vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy nem csak a fogalmak meghatározását, a szabályok öncélú megtanulását vagy csak verbális ismeretét követeli meg a holnap igénye, hanem a korszerű nevelöiskolának a beszédtevékenységét irányító tényezőket kell elsajátíttatnia. A modern iskolának ugyanis egy bizonyos fokú beszédműveltséget kell nyújtania, mely magában foglalja a közlés zavartalan •érthetőségének, a helyzet és alkalom szabta stílusnak a beszédmű célravezető megszerkesztésének és meggyőző előadásának a követelményét. Az „írásműveltség pedig a mondanivaló megfogalmazásának és helyes leírásának a szabályosságát jelenti. Persze nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy az anyanyelv, mint a társadalmi tudat formája, jelentős szerepet játszik abban is, hogy az egyén a „jelentudat” mellett milyen „történeti” tudatot hordoz magában. És itt kapcsolódik a nyelv a nyelvre épülő kultúrához, az anyanyelv a nemzeti kultúrához. Tantárgyunkat \érintően pedig elsősorban az irodalomhoz, mely Kelet- és Közép-Európában karakterizsztikusan nemzeti jellegű tudat jelenség. A tananyagközpontú iskola az írók, a művek adathalmazát nyújtotta; a nevelésközpontú iskola irodalmat értő, kedvező és igénylő olvasókat nevel. Nyilvánvaló: könnyebb grammatikás és irodalomtörténeti faktografia-halmazt tanítani, mint beszéd- és írásműveltséget adni, valamint olvasóvá nevelni a tanítványokat. Ám az elsősorban irodalomtörténeti ismeretek statikus ismerethalmaza milyen jelen- 'és jövőtudatot alapozhat meg? A múlt és a jelen ismerete mennyiben válik olyan dinamikus erővé, mely jövőtudatot formál. Milyen is tanítványaink jövőtudata? Erre beszédes választ adtak egy gimnázium tanulóinak dolgozatai. (A dolgozat címe: Tíz év múlva.) Az 57 dolgozatból most csak két szempontot emelek ki. A tanulók nem kis része mintha a társadalmi létdetermizmus mechanikus felfogásának lenne a híve —, nem említette a saját céljai elérése érdekében szükséges céltudatos, hozzáértő és energikus társadalmi-politikai tevékenységet. Kevés szó esett az embert leginkább fémjelző céltudatos, a világot megismerni kívánó és szebbé, jobbá tevő tevékenységről. Sok volt a dolgozatban a „ha módomban áll”, „ha körülményeim lehetővé teszik”, „ha bejutok a főiskolára” jellegű kifejezés. Csupán két dolgozatból érezhette ki az ember, hogy a dolgozatíró, ha determinált is (az objektivitás-szubjektivitás marxista filozófia megoldásaként) végeredményben szabadon döntő, értékeket választó lény, mert igaz ugyan, hogy a „fecskék nem hoznak tavaszt”, de tevékenységgel mindenki változtathat saját világán. Ezzel függ össze például, hogy csupán négy tanuló említette meg a szocialista nemzethez, nemzetiséghez tartozás kérdését. Ez arra enged következtetni, hogy e gimnázium tanítványai számára ez vagy nem „kérdés” vagy talán „kényes kérdés”. Kár, mert a szocialista társadalmi fejlődés folyamatában nem érzik a „kérdés” feloldásának tendenciáját, azt, hogy a szocialista társadalmi fejlődés folyamatában nem érzik a „kérdés” feloldásának tendenciáját, azt, hogy a szocialista nemzethez, nemzetiséghez való tartozás lassan megszűnik az embertől független vállalás lenni. Hogy a hazafiság és a nemzeti öndudat szocialista humanizálásáról van szó, egy olyan követelményről, melyben a nemzeti, nemzetiségi közösség tudatos vállalása már olyan fokú, mintha tudatosan választott közösségről volna szó. Ennek egyik feltétele a nemzetiségi csoport beilleszkedése a szocialista társadalomba, azaz hogy az egyén képességeinek és képzettségének megfelelő poszton sikeresen építhesse az osztály nélküli társadalmat. A beilleszkedés (szaknyelven a szocialista integráció) teljes sikeréről pedig akkor beszélhetünk, ha az egyén beilleszkedése szükségtelenné teszi a többséget képviselő egyének hozzájuk való alkalmazkodását. Ennek eszköze, hogy a számbelileg kisebbségben levők ismerjék a többség nyelvét. A nyelvismeret, a mi esetünkben tehát a kétnyelvűség, az önmegvalósításnak, a szociális integrációnak az eszköze. A szlovák nyelvismeret fontosságának hangsúlyozásakor, 2
