A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
dek nélkül. Mint magánembernek régészeti ásatások folytatására egyedül neki van engedélye az országban, mert tudják róla, hogy életében még sosem gondolt a cserépedények pénzbeli értékére. Az ő értékrendje egészen más jellegű: megmenteni, felszínre hozni és minél több embernek megmutatni azt a kincset, amit hosszú évszázadok és évezredek folyamán a fazekasok alkottak. Lakása az ott tárolt kincsek miatt múzeum, hiszen hosszú évek óta egymásnak adják nála a kilincset a látogatók. Érdekes módon ő nem fazekasdinasztiából származik, mint ahogy ebben a szakmában megszokott, hogy apáról fiúra száll a mesterség. Pékek voltak a szülei. Sokat mesél a régi fazekaséletről s arról, hogy immár fél évszázada hálálkodik a sorsnak, amiért hajdan Modrára vetette, ahol fazekas lett belőle. Ma már a morvaországi Chtélnicében él, ahol minden ásónyom után felvet magából valamit a föld. Ő legtöbbször mégis mélyebbre, hat-nyolc méternyire is leás a földbe, és nem eredménytelenül. Már három alkalommal is betemette őt a föld, de amint látható, megúszta s kiváló egészségnek örvend. nyok ugyancsak sokszáz esztendőre nyúlnak vissza a múltba; igaz, viszont, hogy az ó családjában sem tudott bánni az agyaggal senki. Kamaszkorában csempegyári szakmunkásnak állt, később elvégezte a szakközépiskolát, majd technológus-laboráns lett belőle, de neki ez kevés volt, hiszen eredetileg fazekas akart lenni. S hogy az lesz, arra már férfifejjel szánta el magát. Lement a szövetkezet műhelyébe korongozni, s ma büszkén mondhatja el magáról: fazekas vagyok. A verseny első fordulója lezárult. A villanykemencék előtt még mindenki végez egy utolsó simítást a verseny darabján, aztán a kecses, hagyománytisztelő népi kerámiák ,,bemasíroznak“ a tüzes kemencébe, hogy majd a zsűritagok nemcsak szemmel bírálhassák, de kézbe is foghassák, meg is forgathassák őket. A verseny következő fázisait legnagyobb sajnálatomra nincs módomban megvárni, így az eredményhirdetésről mit sem tudok. Pedig most írás közben is elég lenne felemelni a telefont és megkérdezni Konkoly Tibort, a Szlovák Népművészeti Szövetkezetek Központjának dolgozóját, a verseny egyik szervezőjét. De nem teszem, hi-Ifjú és idős mesterek a megnyitón A versenyzők között nemcsak fiatalok, de középkorú és idős fazekasok is vannak — olyanok, akik nem apáiktól és nagyapáiktól tanulták a mesterséget, hanem iskolában, üzemi fazekasműhelyekben. Megtanulták, mert egyszer gyerekkorukban szerencséjük volt látni egy fazekast munka közben. így ez Uhersky Brod mellóli Tupesyból jött Helena Rysavá is, aki csupán három esztendővel ezelőtt szerette meg első látására a mesterséget, s ma ... ma mesteri ügyességgel alakítja, formálja korongján a korsót. Pedig még csak másodéves hallgatója egy népművészeti szövetkezet iparitanuló-iskolájának. Eljött vele oktatója, Jaroslav Petrás is, aki az ilyen versenyeken mór nem egy alkalommal volt első s most már zsűritagként is ott szurkol tanítványainak egy-egy versenyén. Több fiatalt hozott az iskolából, s minden oka megvan remélni, hogy díj nélkül nem mennek haza. A harmincesztendős Labík Dusán Szlovákia legkeletibb falvainak egyikéből jött, ahol a fazekashagyomáA versenyzőket harsány rezesbanda fogadta szén nem a helyezés a fontos, hanem a részvétel. Fontosabb az, hogy a már majdnem kihalt fazekasmesterségnek újra vannak továbbvivői, művelői, méghozzá fiatalok, akik nem a sorozatgyártó kerámiaipar dolgozói, de vérbeli fazekasok lesznek, vagy már annak is mondhatják magukat. KESZELI FERENC A szerző felvételei 13
