A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-19 / 22. szám
TÖRTÉNELMI LAKOMÁK HOGYAN TÁPLÁLKOZTAK AZÓKORI GÖRÖGORSZÁGBAN? II. Görögországban a földművelés mellett az állattenyésztésnek is Inagy szerepe volt. Homérosz, mikor Odüsszeusz nyájáról beszél, harmincezer darabot emleget. Tekintélyes szám, még akkor is, ha a szerző — nyilván a kiemelés kedvéért — túloz. De ebben a túlzásban is ott rejlik o tény. A legelőkön — rekettyés pusztákra, lakatlan földekre, fás térségekre gondoljunk — szarvasmarha-félék, birkák, kecskék és főleg disznók legeltek. A csordát, nyájat vagy o kondót idomított vad juhászkutyák őrizték. A pásztorok nyomorúságosán éltek, rettegtek a vadaktól (még oroszlán és párduc is akadt abban oz időben), a harcosoktól és o kalózoktól — de más nyájakat őrző sorstársaiktól is. Nem volt ez „bukolikus“, idilli korszak, csak a később élt költők énekelték meg így. A pásztorok szabad idejükben sajtot gyártottak. Nem tehéntejből (a tehenek épphogy szoptatni tudták borjaikat, olyan sovány volt a legelő), hanem kecske- és juhtejből. Az igénytelenebb kecskék tették tönkre Görögország erdeinek nagy részét — de legalább tejet adtak. A pásztorok fügefaóggal kavorgatva altatták a tejet, esetleg o bogáncs virágjával vagy magjával. Az aludttejet gyékénykosarakban kicsurgatták, majd gyúrogatták és összenyomták. A sajtokat gyékényfonatokra helyezték, itt befejeződött az erjedés és a sajt megkeményedett. A sajt — az athéni Agorán árult friss sajt is — olyan kemény volt, hogy fogyasztás előtt reszelni kellett belőle. Mit lehetett vásárolni Athén piacán, az Agorán? Lássuk először is a zöldségeket! A kereskedők tököt (sütőtököt is), retket, uborkát, mustárkelt, porcsint, káposztát, sárgarépát, póréhagymát, vöröshagymát, gombát, pólmabelet és spárgát árultak. A spárga nemcsak a mo ismert növényt jelentette, hanem valamennyi hosszúszárú fôzelékféľét, így például a salátát is. A salátának csak a szárát ették. (A növényről egyébként azt tartották, hogy serkenti a nemi képességet, mivel o szára a phalloszra emlékeztetett.) A káposztának háromféle változatát ismerték. A főtt káposztát csodaszernek tartották, állítólag a veszett kutya harapását is gyógyította. Az ecetbe áztatott karalábét étvágygerjesztőként ették, a lakomák végén pedig a szomjúság fokozására. Az egyiptomi babot zölden fogyasztották; az érett, fejtett bobbal szavaztak, „szavazócédulának" használták. A piacon lencsét is árultak. Itt volt o baromfívásór is. Gyöngytyúkot, házifácánt, perzsa kakast, pávát, galambot, kacsát és hízott libát lehetett kapni. A gyümölcsválaszték szerény volt. Körtét, almát, gránátalmát, szőlőt, de főképp friss és aszalt fügét árultak. Korinthoszból hoztok be birsalmát, Föníciából datolyát, Perzsiából diót. A parasztok szintén az Agorán árulták félig vad gyümölcseiket: a cseresznyét, szilvát, berkenyét, afrikai fügét. A piacon kívül mészárszékekben is árusítottak húst: marhát, borjút, juhot, kecskét, disznót és szopós malacot. Mór abban az időben is drágán adták a húst Végezetül felsorolom a fontosabb fűszereket, amelyeket szintén a piacon vásárolhattak meg a szakácsok: szezám, kömény, gurgolya, ánizs, koriander, kapor, mustár, mák, vadmajoránna, kakukkfű, zsálya, menta, fokhagyma, oszkalunhogyma, petrezselyem, ruta, aszfodélosz (csípős liliomféle), torma, kapri, az Ázsiából importált bors és só. A görögök szerették a sós ételeket, s készítményeiket garonnal, sós lében erjesztett halbéllel is ízesítették. Összeállította: -cz(lolytotjuk)
