A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-19 / 22. szám
A HARC NEM VOLT HlABAVALÚ JÁN OSOHA születésének 75. évfordulójára Jón Osohát, mint sok más ifjúmunkást, osztályöntudata vezette a forradalmi munkásmozgalomba. Húszéves korában, 1921- ben volt a CSKP megalapítóinak sorában. 1925-ben mint az„lnterhelpo" szövetkezet tagja egy munkáscsoporttal Žilináról a Szovjetunióba utazott és Taskentban telepedett le. Itt egy ideig a szakmájában, molnárként dolgozott. Munkája mellett kitűnő eredménnyel elvégezte a középiskolát. Időközben felvették a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjába. A helyi pártszervezet elküldte a moszkvai politikai főiskolára. Ennek befejezése után 1935-ben visszatért Csehszlovákiába, és a CSKP michalovcei (nagymihályi) körzeti titkára, majd 1937-ben a Paraszt és Kisgazda Sző vétség országos titkára lett. A szomorú emlékű müncheni döntést követő események után a párt a bratisla.vai terület illegális szervezeti hálózatának kiépítésével bízta meg. E feladat következetes elvégzése után tagja lett az első, majd annak lebukása után a második illegális Központi Bizottságnak. Mindkét alkalommal sikerült megmenekülnie, s kitűnő szervezőképességgel és fáradhatatlan energiával kiépítette a harmadik szlovákiai illegális Központi Bizottságot. Pártunkat további súlyos csapós érte. A szlovák fasiszta államrendőrség ügynökeinek több éves üldözés után 1942. július 17-én egyik besúgójuk segítségével sikerült Ján Osohát és a Központi Bizottság további két tagját letartóztatni. Ján Osohát nem törték meg a börtön - élet megpróbáltatásai. Igen súlyosan érintette azonban feleségének és két kislányának elvesztése, akiket a szlovák fasiszták kiszolgáltattak a németeknek s ezek gázkamrában elpusztították őket. Egyik kislányának a Ninel nevet — a Lenin név fordítottját adta, a proletáriátus nagy vezérének emlékére. A Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban a nyitrai fogházból a politikai foglyokat — egy sikertelen szökési kísérlet után — átszállították a bratislavai fogházba. Innét a front közeledtével SS-alakulatok szigorú őrizete alatt 1945. január 19-én teherkocsikon a mauthauseni koncentrációs táborba szállították. Ausztria területén a mintegy 250 politikai fogolyból álló transzportot amerikai vadászgépek támadták meg. A légitámadás sok áldozatot követelt: a szlovák nép fiainak legjobbjai életüket vesztették. Itt pusztult el Ján Osoha is súlyos haslövéssel. Osoha elvtárs szerette az életet, az embereket, a pártot. A szovjet hadsereg küszöbön álló győzelmét, a felszabadulást sajnos már nem élhette meg. Neve arany betűkkel van beírva Csehszlovákia Kommunista Pártja s az antifasiszta harc történetének lapjaira. Róják Dezső Ä 78 éves Sütti József, a párt érdemes tagja, a CSKP perbetei (Pribeta) helyi szervezetének egyetlen élő, alapító tagja. Jó szervező lehetétt fiatalabb korában, hiszen még mindig jó beszélő készséggel, gazdag szókinccsel rendelkezi. Számos pártmunkás, propagandista tanulhatna tőle. 1919-ben ismerkedett meg Budapesten a forradalmi eszmékkel. A fővárosban vasúti pályamunkásként dolgozott. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásakor belépett a Vörös Hadseregbe. A Leninifjak ezredében szolgált. A román fronton ha.rcolt a proletár eszmékért. Füzesabonyban tartózkodott, amikor á Tanácsköztársaság megbukott. Horthy pribékjei elől sikerült megmenekülnie. A burzsoázia képviselői azonban otthon is szemmel tartották. A falu jegyzője például ilyen gúnyos szavakkal fogadta : — Hát már itthon vagy? Elmentél mint Józsi-Dcsi, s megjöttél, mint bolseviki! De mi majd gondoskodunk az ilyen jómadarakról . .. A gondoskodás abból állt, hogy Lipníkre internálták, ahonnan csak 1919. november 20-án szabadult. Nem szívhatta sokáig a hazai levegőt. A burzsoázia képviselői úgy vélték, hogy jobb, biztonságosabb lesz, ha az ilyen „fertőzött" ember nem tartózkodik otthon. Berukkoltatták. Pardubicére került el katonának. Persze, tévedtek azok, akik úgy gondolták, hogy majd ott elfelejti a marxista tanokat. Hulola Imrich komjáti (komjaticei) fiú segítségével Pardubicében is összeköttetésbe került a munkásmozgalommal. Az idős veterán úgy beszél ezekről az eseményekről, mintha tegnap történtek volna. Egy üzenet kézhezvétele után elmentem a kijelölt találkahelyre. A jelszó elhangzása után a sötétben bemutatkozott az. akivel találkoznom kellett: Antonín Zápotocký. Röplapokkal csomagot adott ót, amelyet elrejtettem az udvaron, aztán másnap fogfájásra hivatkozva beteget jelentettem. A többiek kivonultak, és meg minden szobábo becsempésztem egy csomó röpiratot. A röpiratokon ez állt: Katonák! Elvtársak! Apóitok az ostravai bányákban dolgoznak. Most sztrájkba léptek, a nagyobb darab kenyérért. Titeket akarnak kirendelni a sztrájk elfojtására. Ne fogjatok fegyvert apáitok ellen! Ne lőjetek a munkásokra! Széles körű nyomozás indult, de nen derült ki, hogy ki terjesztette a röp lapokat. A sztrájk letörésére sem rendelték ki a katonákat. 1921-ben került haza Pardubicéről, a következő évben megnősült s az új házaspárra nagyon rossz napok jártak. Mint arató-munkás kapott nagyritkán munkát papi birtokokon. Sokszor begyalogolt Érsekújvárba (Nové Zámky) munka után, legtöbbször persze eredmény nélkül tért viszsza. Csupán annyi haszna volt ezekből a gyaloglásokból, hogy az érsekújvári piacon találkozott a kommunistákkal. Az ő biztatásukra kezdett hozzá 1926 márciusában Perbetén a CSKP helyi szervezetének megalakításához. Tízen voltak alapító tagok, de közülük márcsak Sütti József él. A burzsoázia helyi képviselői mindent elkövettek, hogy megakadályozzák o CSKP helyi szervezetének megalakítását és működését. Sütti elvtárs házában tartották meg az alakuló gyűlést s a további összejövetelekre mindig más-más kommunistánál került sor. így tévesztették meg a csendőröket. Öt választották meg a helyi szervezet elnökének, s azután tizenkét évig ebben a tisztségben vezette sikeresen a perbetei kommunisták harcát. Szervezetük évről évre erősödött, akcióképesébb lett. Az 1931-es községi választásokon a kommunisták győztek Perbetén. A biróhelyettesi tisztségre és tizenegy képviselői mandátumra tettek szert. A perbetei kommunisták szintén felháborodással fogadták a kosúti véres sortűz hírét. Gyűjtési akciót szerveztek Major István fokházból való kiszabadítására. A kapitalista világválság éveiben részaratóként dolgozott egyházi birtokokon. És egyik fő szervezője volt annak a sztrájknak, amely az intézők spekulációját volt hivatott megakadályozni. Az urak válasza az volt, hogy szlovák aratómunkósokat (summásokat) használtak fel sztrájktörőknek. Sütti elvtárs azonban beszélt a .szlovák munkásokkal, elmondta nekik, mire akarják felhasználni őket. Megértették a helyzetet, s internacionalista szolidaritásról tettek tanúbizonyságot. Nem vállalták el a munkát, pedig sok éhes száj várta őket otthon. Tárgyalásra került sor, amelyen a kommunista párt járási képviselői (köztük Steiner Gábor is) és a birtokok képviselői vettek részt. A sztrájk a munkások győzelmével végződött. Sütti József jó szervező képességére felfigyeltek a felsőbb pártszervek. Beválasztották a CSKP Területi Bizottságába. Köbölkútra és Szemerjére járt sztrájkokat szervezni. Perbetén, ahol a harmincas évek közepén már negyvenötre nőtt a kommunisták száma, megalakította a Vörös Szakszervezetet, amelyet a burzsoázia helyi képviselői nem akartak elismerni. Számára még azért maradt nagyon emlékezetes a harmincas évek közepe, mert ekkor volt alkalma találkozni Perbetén Gottwald és Fučík elvtársakkal. Erre így emlékszik vissza Sütti József: — Csak rövid ideig tartózkodtak községünkben. Meg akartak ismerkedni a dél-szlovákiai kommunisták erejével. Gottwald elvtárs pipózás közben tört magyarsággal biztatott bennünket: No, az magyar, legyetek erősek! Majd cseh nyelven mondta el, hogy nagyon jól tudják, milyen erőt képviselünk mi, délszlovákiai kommunisták. A vendégeket a helybeli iskolába is elkísértük, ahol a tanítótól kérdeztek egyet és mást. A nevüket nem árultuk el, még a távozásuk után sem, pedig ez sokakat érdekelt volna. Sütti József nagy szervező, munkát fejlett ki a Csehszlovák Köztársaság védelmére szervezett vágtornóci manifesztáció előkészítése érdekében. A felvonulók ökölbeszorított kézzel hívtak fel mindenkit a köztársaság megvédésére. A háború idején sok megaláztatásban volt része. Gyakran kellett jelentkeznie a kakastollasoknál. De a szabad élet harmincegyedik évében is örömmel állapítja meg, hogy a harc nem volt hiábavaló1 KOLOZSI ERNŐ Foto: Könözsi 14
