A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-27 / 39. szám

Hetvenhat éves vagyok — mondja Kovács Mária — és még adni tudok. Munkámmal segítem a családot és az unokák tudják, hogy tőlem is kapnak születésnapi, kará­csonyi ajándékot. — Miről szóljak-?- Így Fiaska Mária. — Azt a sok keserűséget jobb elfelejteni. A jelen sokkal szebb. » ... Én 77 éves aggastyán munkaképtelen, feleségem pedig 17 év óta tehetetlen nyo­morék olyannyira, hogy állandóan ápolás­ra van szüksége. Kiskorú lányom a mai munkanélküli viszonyok között kereset nél­kül van... kérem Ékel község n. b. kép­viselő testületét a rám kivetett adó össze­gének mérsékelésére.. Jobbra: Árverési hirdetmény A lefoglalt tárgy megnevezése: 4 drb tyúk Árverési becsérték: 30 korona Ezeket az adatokat a komáromi járási le­véltár vezetője bocsátotta rendelkezésem­re. Híven tükrözik a 40—50 évvel ezelőtti falusi életet. A tettek jussán A falusi pártalapszervezetek és a szövetkezeti taggyűlések vitáiban állandó visszatérő téma volt az ala­pító tagok alacsony nyugdíja. A kezdeti nehézségek leküzdéséből részt vállaló szövetkezeti parasztok havi járadékában idős koruk miatt a felvirágzás éveinek anyagi javai már nem tükröződhettek kellőkép­pen. Panaszuk csak néhány szövet­kezet vezetőségénél talált megér­tésre. A tehetősebb efsz-ek pár száz koronás havi nyugdíjkiegészítést fo­lyósítottak, másutt csupán termé­szetbeni juttatásokat kaptak a nyugdíjasok, de volt rá példa, hogy egészen megfeledkeztek róluk. Ezt a visszás helyzetet oldotta meg pár­tunk központi bizottságának 1975 áprilisi plénuma, amely elrendelte a szociális biztosítás rendszerének tö­kéletesítését. A határozat kimondja a szövetkezeti parasztság és a nem­zetgazdaság más ágazataiban dol­gozó munkások nyugdíjbiztosítási rendszerének egységesítését. Konk­rét formában ez úgy mutatkozik meg, hogy az idén január elsejétől jó pár koronával több pénzt szá­— Mozgalmas életem volt. Bár csak el tudnák mindent mesélni, de elvétem a beszéd fonalát. Hiába, az idő vas­foga kikezdte emlékezetemet — mond­ja Varjú. János. 1 mólnak le a postások a szövetke­zeti nyugdíjasok asztalára. A ren­dezést követően újra összehasonlí­tották az ipari és a mezőgazdasági nyugdíjasok életszínvonalát. Mivel még mindig lényeges volt a különb­ség de a szövetkezetek a havi vagy évi nyugdíjpótlék folyósítását éppen az állami alapból történt rendezés miatt megszüntették, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium szabályzatban rögzítet­te azokat a kritériumokat amelyek alapján egységesen az egész or­szág területén, kinek érdeme sze­rint és a nyugdíjbavonulás dátu­ma szerint a szövetkezet nyugdíjki­egészítést adhat. Tehát nem köte­lessége. Mégsem hiszem, hogy akad szövetkezet, ahol csak úgy „ad acta“ tették volna a leiratot. Csak a ko­máméi járásban alig kevesebb mint hétszáz embernek körülbelül egy­millió koronát fizetnek ki évente. Az arra jogosultak végre elnyerték jus­sukat. Had említsek közülük néhá­nyat: Varjú János a Zlatná na Ost­­rove-i (Csallóközaranyos-i) szövet­kezet nyugdíjasa. A kulturális és S chvarcz Márton a csalláközaranyosi termelőszövetkezet üzemgazdásza: — Megvizsgáltuk minden egyes nyug­díjasunk szociális helyzetét. Az ered­mény: tizenkilenc embernek majdnem harmincötezer koronát fizetünk ki éven­te a kulturális alapból. szociális alapból 200 korona pótlé­kot kap havonta. A močai (duna­­mocsi) szövetkezet is a példás nyug­díjkiegészítők közé tartozik. Fiaska Mária, Kovács Margit, Sztarovics József kettőszáz. Molnár András há­romszáz, Polozsányi József 450 ko­rona pótlékot kap. Mindannyian alapító tagok. A tiszta életű emberek nyugalmá­val beszél Varjú János: — Sokat megéltem én. Sok kese­rű pirulát lenyeletett velem az élet, korbáccsal is ütött néha. Korán rá­jöttem, hogy a szegény ember ge­rincét az élet acélozza. Ha én an­nakidején megkérdeztem édes­anyámat, hogy mit hozzak, mi az ami kell? — Nincs miből szelni, — volt legtöbbször a válasz. Nekünk az asszonnyal már nincsenek ilyen gondjaink. Kettőnknek majdnem másfélezer korona a havi jövedel­me. Nem sok, de megélünk belőle. Úgyszólván mindenünk megvan. . . — Csak az egészség hiányzik — teszi hozzá Ottilia néni-, hogy ezt a sok jót, amit a társadalom kínál, élvezhessük. Fiaska Mária hatvannégy eszten­dős, egyedül él: — Szeretem a magányt, meg az­tán megszoktam már, hogy ha át­lépem házam küszöbét, nem szól hozzám senki. A szövetkezet meg­alakulásának évében halt meg c férjem. Nem sokkal utóbb a nagy. néném is. Én nem mulasztottam egyetlen munkanapot sem. Tizen­két évig tagja voltam a szövetkezet vezetőségének. Amióta nyugdíjas vagyok megszűnt a rohanás. Komó­tosan végezhetem a házkörüli teen­dőket. Anyagi gondjaim nincsenek. Megvehetem, amit megóhajtok. Kovács Margit néni arcára való­ságos ráncerdőt rajzolt az idő: — Bizony régen vagyok már én is. Az idén töltöttem a hetven­­hatodikat. Nagyon nagyot fejlődött a világ ez alatt az idő alatt. Az unokáim, vagy a kicsi dédunokám gyermekkorával össze sem lehet ha­sonlítani az enyémet. Nekünk csak néha került új ruha, új cipó, ha ke­rült egyátlag. Karácsonykor esetleg egy árva fenyőág díszítette a szo­bát. De cukor, cukor az nem, nem volt cukor. Már a múlt héten meg­vettem a karácsonyi ajándéknak szánt cukorkákat. A kicsi Tímeának csokoládé télapót is. Egy évvel ezelőtt veterán pártta­gok, a szocialista mezőgazdaság még sérelmezték — tegyük hozzá joggal — szűkös anyagi helyzetü­ket. Panaszukat azóta orvosolták. Törleszt az utókor. Az adósság még abból az időből való, amikor a föld az életet jelentette. Az élet pedig keserűséget. Parasztsors volt ez — parasztgond. Házasságok köttettek, gyermekek nem születhettek meg a föld miatt. Folyt a verejték, patak­zott a könny. Pergett a végrehaj­tó dobja. Sztrájkoltak az aratók, mindennnapi munkát követeltek a szezonmunkások. A családok nya­kán kölönc volt az idős ember. A szebb és jobb jövőért harcolók hol itt, hol ott bontották ki a vörös lo­bogót. Álmuk teljesült. Méltányolják a társadalom segítségét, elégedet­tek. Fister Magda Prandl Sándor (2) és a szerző felvételei 14

Next

/
Thumbnails
Contents