A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
2 0 0 0-b e n ? körül mozog (míg az 1880-as években még 40 ezrelék volt). A Szovjetunióban a természetes szaporulat 19 ezreléket. Észak-Amerikában, Japánban és Dél- Európában 19—20 ezreléket tesz ki. A népesség szaporodásának másik fontos tényezője a halandóság és az átlagos élettartam. E tekintetben óriási változásoknak lehetünk szemtanúi, különösen a fejlődő országokban. Az 1000 lakosra eső halálozások száma a legmagasabb Afrikában — 20 ezrelék, Ázsiában 15, Európában és Ameriká-AZ ÁTLAGOS ÉLETKOR EURÓPA ban 10, a legalacsonyabb a Szovjetunióban — 8. Az elmúlt időszakban valamennyi kontinensen meghosszabbodott az átlagos emberi életkor. A fejlett országokban — ezek közé soroljuk hazánkat és a többi KGST-tagállamot is — ma már szinte egyformán 71—72 év az átlagos életkor. Legrövidebb ideig ma is az afrikaiak élnek, itt az átlagos életkor 46, Ázsiában 53, Latin- Amerikóban 63, míg világviszonylatban az átlag mindössze 56 év. EGYES ORSZÁGAIBAN 1900-ban 1973-ban Ország Férliak Nők Férliak Nők Ausztria 39,1 41,1 66,3 7 3.5 Franciaország 45,3 48,7 69,1 76,7 NSZK 44,8 48,3 67,3 73,6 Svédország 54,5 57,0 . 72,3 77,4 Csehszlovákia 38,9 41.7 66,3 73,2 A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK JÖVŐJE nemzetközi és regionális szervezeteknek a népesedési folyamat lelassításé A világ lakosságának gyors szaparodáérdekében foganatosított, intézkedése sa csak az ötvenes évek után kezd is. Az elmúlt évtizedekben a világon problémává válni. Ezt bizonyítják a talán nem volt olyan ország, amely kisebb vagy nagyobb figyelmet ne szentelt volna a népesedéspolitika kérdéseinek. Háromszor ült össze a Népesedési Világkonferencia — 1954-ben Rómában, 1965-ben Belgrádban és 1974-ben Bukarestben. Az 1974-es évet Világnépesedési Évvé nyilvánították. Az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapjából 1970-ben csaknem 7 millió és 1971-ben már 31 millió dollárt fordítottak n világ népesedésének szabályzására. Az ENSZ Népesedési Állandó Bizottsága nagy körültekintéssel kidolgozta a világ lakosságának várható alakulását, méghozzá négy változatban: 1. alacsony, 2. közeoes, 3. magas, 4. konstans népességfejlődés feltételezése alapján. A közepes variáns szerint a: világ népességének várhotó alakulása (millió főben) Év: A világ össznépessége 1970 1980 1990 2000 2050 3 6’2 4 457 5 438 6 494 11 228 A 2000-ig kidolgozott prognózisok megfelelő megbízhatósági határok között képesek megjósolni a viláq jövőbeni népességfejlődését. A 2000 utáni becslések inkább csak elméleti feltételezéseknek tekinthetők. A 2000-re előjelzett 6,5 milliárdos népesség túlnyomó része — 5 milliárd — a fejlődő országokra esik; 1,5 milliárd lakossal számolnak a gazdaságilag fejlett országokban. Az 1970-es esztendőben a világ lakosságának 34 %-a lakott városban és 66 százaléka vidéken. Az utóbbi 20 évben a városi lakosság növekedésének üteme megkétszereződött és évente 10 millióra becsülhető a városba költözők száma. NÉPESEDÉSPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK, NÉPESEDÉSI PROGRAMOK A világ népesedési problémáinak jelentős része abból adódik, hogy a túlnépesedés és a gyors szaporodás a gazdaságilag fejletlen és fejlődő országokban összpontosul, ahol a legkedvezőtlenebbek a kilátások a gyors gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésre. Szakemberek megállapítása szerint a gyors népességnövekedés több vonatkozásban hátrányosan érinti a fejlődésben levő országokat. Az első helyen az élelmiszerellátás gondja jelentkezik, ezt követi a lakásprobléma. Az utolsó két évtized tapasztalatai arra vallanak, hogy a világ népesedési problémáinak megoldásánál egyre szorosabb nemzetközi összefogásra és együttműködésre van szükség. Az egyik megoldási lehetőség a születésszabályozás, lenne, de ez szorosan öszefügg a műveltségi szint emelésével, mivel enélkül nem lehet csodákat várni. A műveltségi szint emelkedése a legfontosabb eszközévé válhat a népesedési tendenciák megváltoztatásánál. Figyelembe véve azonban az alapiskola hálózat megteremtésének gazdasági és pénzügyi problémáit, pillanatnyilag az egyedüli kiút a munkaerő hatékony kihasználása lenne, ami a lakosság számára és az újratermelésnek kölcsönös szabályozásán alapul, a gyors gazdasági fellendülés érdekében. A gazdaságilag fejletlen és fejlődő országok ma már jól tudják, hogy a gyors népszaporulat súlyos terhet jelent az élelmizésügyi, egészségügyi, lakásügyi stb. problémák megoldásában. Ezért elengedhetetlen a természetes szaporulat csökkentése, tervszerű népesedése programok bevezetése. Ma már a világ csaknem minden országo elkészítette az ENSZ módszertani utasításai szerint a saját népesedési programját, Figyelemre méltó például, hogy Indiában, a világ második legnépesebb országában az ötvenes években bevezetett népességcsökkentési program hatására a nagycsaládokat felváltotta a kiscsaládok rendszere. India volt az első ország, amely 1951-ben elfogadta a családtervezést hivatalos politikaként. Indira Gandhi. India miniszterelnöke ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „A csoládtervezést nem azért tartjuk szükségesnek, mert ellenezzük a sok gyereket, hanem mert azt akarjuk, h<fgy minden gyerek jobb világban élhessen, mint mi éltünk.“ Az afrikai országok népesedési politikája is hasonló ehhez. A fő cél itt is a népességnövekedés mérséklése. És mi a helyzet Európában? Európát demográfiai szempontból több zónára oszthatjuk. Dél-Európában (Olaszország, Albánia, Görögország, Spanyolország) a születések száma ugyan kis csökkenést mutat, de nagyon is megfelelő szinten van 20 ezrelék. Fgves közép- és délkelet-Euróoai orszáaokban (NDK, Magyarország, és Bulgária) a születési arányszám viszonvlaq alacsony. Ezért sokoldalú tnrsodnlomnolitikai intézkedéseket vezettek be a születési aránysam megjavítására. Ezekben az országokban továbbra is kívánatos a két- és többgyermekes családok részarányának emelése. Hasonló volt a helyzet a hatvanas évek végén Csehszlovákiában is. Ma nálunk a születések száma az európai átlagnál jobb, és Csehszlovákia ar előkelő harmadik helyet foglalja el Európában. A közepestől jobb a népszaporulat Romániában és Írországban is. Az észak-európai országok (Dánia, Finnország, Svédország) és a nyugateurópai országok (Franciaország, NSZK, Svájc) többnyire alacsony, egyes esetekben közepes születésű orónyszámokat érnek el. A jövőben várható, hogy a népességfejlődés és a születési arányszámok közötti különbségek az egyes európai országok között kiegyenlítődnek és fokozatosan elmosódnak. A VILÁG ÉLELMISZERHELYZETE A világ lakosságának több mint a fele a mezőgazdaságban dolgozik. A történelmi fejlődés folyamán a mezőgazdaságilag megművelt földterület általában növekedett és tovább növelhető. Köztudott, hogy jelenleg a Föld területének csak 10 százalékát használják mezőgazdasági termelésre, s oz arany jelentősen bővíthető lenne. Erdőirtós, mocsárlecsapódás, öntözés stb. útján az emberiség újabb földterületeket tehet mezőgazdasági művelésre alkalmassá. (Pl. a Szovjetunióban az elmúlt két évtized alatt 36 millió hektárnyi területett hódítottak meg a mezőgazdasági termelés számára). Szakemberek szerint a Földnek azokon a területein, ahol az éghajlati feltételek megengedik a szántók területe a mainak a kétszeresére növelhető. Ennél még nagyobb arányú lehetőségek rejlenek az egységnyi földterület termésének és az állatok hozamának növelése terén. Figyelembe kell venni, hogy pl. a trópusi és szubtrópusi övezetekben ugyanazon a földterületen két, sőt három termést is el lehet érni. S a mérsékelt égövben is termeszthető még pl. takarmány aratás után. A megművelhető földterület bővítéséhez azonban főként Afrikában és Latin-Amerikában — nagy méretű beruházásokra lenne szükség, ehhez viszont az érintett országok nem rendelkeznek pénzzel. A jövőben mégis az ún. „harmadik világnak" kell növelnie az élelmiszertermesztést. A legutóbbi világélelmezési konferencia megállapítása szerint ez az öntözött területek növelésével nagy terméshozamú vetőmagok alkalmazásával és fejlett technológiai eljárások bevezetésével érhető el. A világ lakosságának élelmezési problémája megoldható. A megoldáshoz azonban a világ országainak, népeinek szoros összefogására, együttműködésére és kölcsönös megértésére van szükség. Összeállította: MIHÁLY GÉZA, mérnök
