A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
„ mi ha menjünk, Cesak Gyerekkorom tájain nem volt „divat” a betlehemjárás. Ami karácsonyi szokást abból az időből előidéz az emlékezet, az a pásztorok karácsonyéji (vagy újesztendei) ostordurrogatása-tülkölése volt. Mintha a fagy reccsent-roppant volna a csillagok alatt. De hogy ehhez az ostordurrogatáshoz, tülköléshez vers, rigmus is járt volna, arra nem emlékszem. Akitől pedig megkérdezhettem volna, Varga Mihály, az utolsó igazi kondás már nincs az élők sorában. Pedig ő olyan kondás volt, hogy a karikásostor sugarára erősített kővel vagy patkóvassal eltalálta a szálló vadlibát. Ez a régi, gyerekkori emlék sugallta a gondolatot, hogy utánajárjak, volt-e más tájakon ilyen szokás, van-e hagyománya ennek, s ha van, milyen. Szentesen, Királyhelmec tőszomszédságában kerestem fel Szűrös Istvánt, az egyik legidősebb bodrogközi pásztorembert. Kérdéseimre azonban nemmel válaszolt. — Nálunk nem volt ilyen szokás — mondta s még hozzátette: — Katonakoromban voltam együtt alföldi pásztorokkal, igazi, nagy pásztorokkal, ők meséltek erről. De nálunk nem volt. Nálunk betlehemet jártak. A betlehemjárást csak távolról ismertem, úgy élt tudatomban, hogy az „szentes” szokás. Az, hogy néprajzi vonatkozásai is lehetnek, bevallom, eszembe sem jutott soha. Szűrös Istvánnal való beszélgetésem után kezdett furdalni a kíváncsiság: jó lenne megnézni, meghallgatni, milyen is volt az valójában. így találtam rá, ismerősök, barátok segítségével Királyhelmecen Gerenyi Jánosra, aki a hatvanas évek végén még „betlehemet járt”. Később vele együtt felkerestük Diószegi Mihályt, aki valamikor tanította a „betlehemet” . Az ő elbeszélésük alapján megkockáztatom azt állítani — legalább is ebben az esetben —, hogy a betlehemezés: népi játék. Ha lehántjuk róla a rekvizitumokat, a „szent” kellékeket, olyan népi játékot találunk, amelynek hat főszereplője s minden háznál annyi mellékszereplője van, ahányat a család népe számlál. Gerenyi Jánost először arról kérdeztem, hogy milyen volt a betlehemesek öltözéke. — Az angyalok hosszú, fehér, borjúszájú inget hordtak. A pásztorok (mind a kettőnek Fedor volt a neve), gyolcsgatyában voltak, a felsőruha mellény volt. Fejükön süveget viseltek. — S az öreggubák? — Rajtuk kifordított guba volt. Erről kapták a nevüket. Az urcukat nyúlbőrből vagy báránybőrből való álarccal takarták be. Az álarc szája piros ronggyal volt kivarrva. Az orruk kukoricacsutkából készült, az is piros ronggyal volt behúzva és gombostűkkel megtűzdelve, hogy ha valaki odakap, megszúrja a tenyerét. — Kezükben hordtak-e valamit? — A pásztoroknál csengősbotok voltak. Négy vagy hat csengővel. A csengősbotok sárgaréz szögekkel voltak kiverve, hogy valamit mutassanak. — Az öreggubáknál mi volt? — Náluk kongósbotok voltak. Ezeken két kongó volt, de akasztottak rá láncokat, rossz fazekakat is, hogy jól csörögjenek. — Más egyéb nem volt náluk? — Az öreggubáknál volt még cumisüveg vagy másféle, de abban rendszerint bor vagy pálinka volt. — Mikor kezdték a betlehemezést? — Karácsony első napján igaziból, de voltunk az éjféli misén is, ez ugye kellett. Régen járt öt-hat csapat is. Bejöttek Fejszésről, Dobráról... — Hogyan kértek bebocsájtást a házakhoz? — Először bement az elsőpásztor. Azt kérdezte a gazdától: „Be szabad-e jönni a betlehemmel?” A gazda erre azt válaszolta: „Jöjjenek”. — Milyen sorrendben mentek be a házban? — Elöl a két angyal ment. őket a pásztorok követték. Utolsónak az öreggubák mentek be. — Mit mondtak az angyalok, amikor bementek? — Csak énekeltek. — S a pásztorok? — ök is. — Az öreggubák is énekeltek? ■ — Mikor bejöttek, igen. — Mit énekeltek? — Azt, hogy: „Mi ha menyünk, csak siessünk...” — Ezután mi történt? — A házigazda megkínált bennünket étellel, itallal, már ugye, amit készítettek. Közben a pásztorok és m u GERENYI JÁNOS a két öregguba bolondozott a háziakkal, mondókákat mondtak. — Hogyan? — Az úgy volt, hogy a két Öregguba lefeküdt az asztal alá és elaludt. Horkoltak is. Ekkor a két pásztor ezt énekelte: Juhászim, pajtásim, Ti elaludtatok, Ez mezei nyájat Magamra hagytátok. Mikor ezt elénekelték, akkor elkezdtek körbe járni és az öreggubákat átlépegetni. Ilyenkor azt dalolták, hogy: Árva az pásztortárs, Mezei uraság. Aki ezt nem hiszi, Csupaszság, nyájasság.
