A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
M e n n y ie n le s z ü n k A DEMOGRÁFIÁI ROBBANÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI 4 AZ EMBERISÉG SZAMÁNAK ALAKULÁSA ÉS AZ ÉLELMISZERHELYZET Hogyan alaicul a Föld népessége a jövőben? Lépést tud-e tartani a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés a világ lakosságának szaporodásával? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések korunk legfontosabb és legtöbben vitatott kérdései közé tartoznak. A demográfusok, .statisztikusok, közgazdászok az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban foglalkoznak bolygónk népesedési helyzetével és „jósolgatják“ a világ népességének várható alakulását. A világ népesség jövője, s az egyes kormányok népesedéspolitikája iránt a nagyközönség érdeklődése is állandóan növekszik. Csaknem mindenki szeretné tudni, hogy mennyi lesz a Föld lakossága 2000-ben vagy 2100-ban, milyen lesz az átlagos életkor és hogy mérsékelhető lesz-e a néoesséqszapnrulat. A világ népesedési problémaival ma már több nemzetközi szervezet foglalkozik, így pl. az ENSZ Néoesedési Állandó Bizottsága, a FAO — az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, az Egészségügyi Világszervezet stb. Ezek jóváhagyták az Egyesült Nemzetek 2000-ig kidolgozott népesedési programját. Ezeknek a nemzetközi szervezeteknek és az egyes országok kormányainak igyekeznek együttes erővel meggátolni, hogy a világ lakossága 2000-ig, ne emelkedjen az 1970. évinek — 3 milliárd 632 millió kétszeresére, vagyis hogy ne haladja túl a 7 milliárdot. megfelelőbb a ruházkodás, megnovekedett az élelmiszerfogyasztás, fejlődött a szállítás, a közegészségügy stb. Bevezették a védőoltásokat a pusztító betegségek, járványok és fertőzések ellen. Ezek hatására lényegesen csökkent a halandóság. Az átlagos élettartam mintegy a kétszeresére, 30-ról 60 évre növekedett. Felgyorsult a természetes szaporodás üteme. 1700 és 1950 között Európa lakosságának száma 110 millióról csaknem a négyszeresére, 395 millióra emelkedett. A demográfiai forradalom, amely Európában kezdődött, bizonyos késéssel, de hatványozottan, kiterjedt az egész világra; úgy, hogy 1950 óta demográfiai robbanásról szokás beszélni. A legnépesebb földrész Ázsia, amely a világ népességének mindig a többségét tette ki. A születésszám visszaesése következtében csökkent Európa lakosságának részaránya. Századunk elején még e földrészen élt a világ minden ötödik lakója, ma már csak minden nyolcadik. To.vább nőtt az afrikai és amerikai kontinensek népességi súlya is. Kontinenseken belül is elég nagyok az eltérések a népességfejlődésben. Vannak a világnak olyan országai, ahol a népességnövekedés megközelíti a 4 °/o-ot (pl. Kuvaitban, Costa Ricában. a Fülöp-szigeteken, a Dominikai Köztársaságban stb). Ezekkel ellentétben vannak olyan országok is, ahol ma már a halálozások száma meghaladja a születésekét, pl. az NSZK-ban vagy az NDK-ban — itt a lakosság kedvezőtlen korösszetétele következtében természetes népességcsökkenés következett be. Alacsony a természetes szaporulat további öt európai országban (Svédország, Franciaország, Ausztria, Belgium és Finnország). A természetes szaporulat alacsony aránya volt jellemző még a közelmúltban Magyarországra is, s ugyancsak Csehszlovákia egyes vidékeire (beleértve Szlovákia déli járásait is). 1970-ben a világ 10 legnépesebb országának a sorrendje a következő volt (ezer főben). 1. Kina 2. India 759 619 550 376 3. Szovjetunió 242 768 4. Amerikai Egyesült Államok 205 395 5. Indonézia 121 198 6. Pakisztán 114 189 7. Japán 103 540 8. Brazília 95 305 9. NSZK 59 554 10. Nagy Británia 55 711 1950 óta a fejlett országok népességnövekedése általában csökkent vagy változatlan maradt. A fejlődő országok népessége viszont gyors ütemben növekedett. A legmagasabb születésszámok az elmaradott és fejlődő országokkal párosulnak. így pl. Nyugat-Afrikábon az 1000 lakosra eső élveszületések száma eléri a 49-et, Afganisztánban az 51-et, Mexikóban a 43-at, Kínában a 33-at, Brazíliában a 37-et. Hazánkban a szociális intézkedések egész sorozatára volt szükség, hogy az 1968-as 14,5 ezrelékes születési arányszámot a mostani 19,5 ezrelékre emeljük. Ugyanígy az 50 évvel ezelőttinek Magyarországon is a felére csökkent a születések arányszáma; jelenleg kb 15 ezredék A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK EDDIGI ALAKULÁSA Millió 1ö 220—250 1000 1100 1400 1600 1650 1700 1800 1850 1900 1950 1960 1970 1973 27 5 306 373 486 545 730 907 1175 1608 2515 3085 3632 3860 Az időszámításunk kezdetét követő tizenhat évszázad alatt a világ lakosságának növekedése nem volt gyors ütemű, nem volt egyenletes és folyamatos. A népszaporodást sokszor háborúk, éhínségek és járványok időszakai szakították meg. így például 500— 600 körül Európa lakossága mélypontot ért el mivel 20 millióra csökkent. Európa népessége csak a XVII. század közepén érte el a 100 millió főt. A XVI. század előtt lassú volt a fejlődés Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen is, ahol a felfedezések előtt a lakosság száma 10 millió fő körül mozgott. Több mint 1600 év volt szükséges ahhoz, hogy időszámításunk kezdetétől a Föld lakossága megkétszereződjék, 486 millióra emelkedjék. A XVII. századtól kezdve a világ népessége egyre gyorsuló ütemben növekedett. Az emberiség szaporodásának ez utolsó 300 éves szakaszát a „népesedési forradalom“ korszakának is szokták nevezni. Ez a találó megnevezés a jelen korszakra is érvényes, amelyben magunk is élünk. A demográfiai forradalom először Európában kezdődött meg, a XVIII. században nagy társadalmi-gazdasági változások kísérő jelenségeként. A kibontakozó ipari forradalom nyomán jobbak lettek a lakáskörülmények, 14
