A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-20 / 38. szám

2 Isztambul igen gyér megvilágítású város. Szinte elnyelt bennünket a félhomály és a sűrű forgalom. Az autópályáról nem tu• dunk letérni, csak amikor kiérünk a Boszporuszhoz, ahol a híd ível át Ázsiába. Nem lehetett megfordulni, ki kellett fizetni az ötven lírát a hídon való átkelésért. Átmentünk a másik oldalra, és onnan kerülővel tértünk vissza Isztanbulba. Bolyongtunk dombokon, a rosszul megvilágított utcákon, fáradtan, kimerültén eljutottunk a kikötőhöz, de török háremet sehol sem találtunk.

Nem adatott meg nekünk az sem, hogy a felkelő napot a „Sofia" mecset legmagasabb tornyáról üdvözölhessük. Rosszul kezdődött szá-' munkra a nap. Egy török belehajtott kocsinkba és angolosan távozott. Ilyen esetben már nem a Sofia mecsetre gondoltunk, de inkább arra, hogy ép bőrrel ússzuk meg törökországi kirándulásunkat.

Isztambulban szemünk elé tárult a török valóság. A lárma itt is nagy, mint mindenütt máshol a Keleten. Gyalogszerrel városnézésre indultunk és mindjárt megállapítjuk, ahány török annyi kereskedő. Azonnal észreveszik, hogy nem vagy bennszülött, megállítanak, kínálják, amijük van, amit látnak rajtad, megvennék, és ha a nyelvismeret hiányában nem tudnak szót érteni, megnézik táskád tartalmát is és válogatnak a holmik között. Kezükben számológép, mindjárt átszámítják az árfolyamra, milyen valutát kapnak. Elfogadnak mindent. Bank? Az csak dollárt fogad el beváltásra. Találkozni olyanokkal is, akik német pénzt kínálnak dollárért, kétszeresét annak, ami a napi árfolyam. Isztambul csupán bazár, s ezekben — akárcsak az utcákon — eladnak és vesznek, amit csak el tudnál nekik adni, s amikor érzik, hogy ilyenolyan érdeklődés ébredezik benned, bizony nem könnyen menekülsz. Vendéglátóként is mutatkoznak. Leültetnek, és elküldik fiukat Coca-coláért. Jaj azoknak, akik nem elég rugalmasak