A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
rökországban nem lehetne felfedezni a fejlődés tendenciáját. Látni a szociális aspektusokat is. Igyekeznek utolérni, vagy megelőzni legalább a szomszédos országokat, és ahogyan észrevehető, leginkább a görögöket akarják megelőzni. Isztambultól Izmirig a tengerpart lakói, de nagyrészben az ország belsejének lakosai is mezőgazdasággal, halászattal, háziiparral, valamint vörösréz edények és szőrmék készítésével foglalkoznak. A földművesek leginkább zöldség- és gyümölcsféléket termesztenek. Főleg mozaik belföldi fogyasztásra, de más országokba való kivitelre is. A zöldség és gyümölcs aránylag olcsób itt, mint a szomszédos államokban, és ami fő, nagy az áruválaszték, és mindig friss. A nem nagy parcellákon emberi erővel művelik a földet, ezen a vidéken is a legjobb segítőtársuk a szamár, az öszvér vagy a kis lovacska. Gépesítést ebben a körzetben is csak keveset látni. és hiányzik belőlük a kapzsiság, ezeknek nyomor a sorsuk. Az öregek, akik még mozogni tudnak, a galamboknál keresik a megélhetést, ahol kis csészékben magot adnak el a turistáknak, akik etetik és fényképezik őket. A városközponton kívül a kis utcákban lépten-nyomon ott leselkedik a nyomor. A tisztátalanságból eredő bűz szinte elrettentő. Itt is, akárcsak Edirnében, mindenütt szeméthalmok, úgy látszik, ez a jelenség végigkísér egész törökországi utunkon. A mecsetek és karcsú minaretjeik minden más építmény fölé emelkednek. Karcsúságukkal és magasságukkal úgy néznek ki mint a szépség istennői. Van rajtuk mit csodálni. Es elgondolkodni alkotóikon, akik egy darab kultúrát, hagytak maguk után. Az éjszaka is leginkább az övék. A legjobban fel vannak cicomázva fényhatásokkal, a távolból érezni engedik az embernek, hogy a törökök kiterítették az eget a földre is. A kőszépségek azonban hallgatnak, és van belőlük jócskán. Kinek a számára faragták ki itt őket? Kinek hozták el a mennyországot és az üdvözülést? Az élők is gyakran használják e szavakat: „Inkább hallgatni, mint magamnak rosszat cselekedni." Ezek az égbe meredő tornyok örök időre elnémultak a basák és szultánok letűnt dicsősége fölött. A nép nyomora, úgymond, természetes törvényszerűség. Lenni kell olyannak is aki engedelmeskedik és parancsol, aki nyomorog és dőzsöl. Aki engedelmeskedik, annak elég kell hogy legyen Allah dicsőítése. Nem lehet azonban állítani, hogy Tö-A nők már nem járnak tetőtől talpig bebugyolálva, úgy öltöznek, mint a többi európai nő, a fényképezőgépek optikái elől már nem bújnak el. Nem hódolnak azonban a divat szélsőségeinek, mind másutt. A fiatalság szerény viselkedést mutat, és az utcákon nem igen láttunk dohányzó fiatalokat, és az olkoholnak sem hódolnak. A dohányzással — bár ez keletről kellett hogy bejöjön Európába is —, ezzel a rákfenével ma eléggé negatívan állnak szemben. Ez annál is érdekesebb, mert ebben az országrészben nagy mennyiségben termesztenek dohányt, főleg kivitelre. Lehet, ez azért is van, mert az ifjúság egyáltalán nincs elkényesztetve a szülők és az állam szociális gondoskodásával. Egészben véve elmondható tehát, hogy a törökök ma már nem azok a törökök, akik a múltban voltak. Törökországi utunk végéhez közeledünk, útrakelünk ismét a Márvány-tenger és az Égeitenger már európai övezeten kívül eső partjai mentén Izmir és Kanakkala felé. Utunk olyan területeken vezet keresztül, melyek az akhájok és trójaiak közötti sokéves harcok során lettek híressé Odüsszeusszal, a nagy hadvezérrel, és Primosz királlyal az élen. Az idő gyorsan halad, szinte észre sem vesszük, máris megérkeztünk Görögországba, ahol utunk első állomása Alexandropolisz. Szöveg és kép: HAŠKO PAVEL NEM VOLT A FORGATÓKÖNYVBEN Azok a filmjelenetek, amelyeknek láttán lúdbörözik a körmét rágó vagy szomszédja kezét szorongató néző háta, néha valóban elég veszélyesek s felérnek egyegy kisebb artistamutatványnyal. De azért ne féltsük kedvenc színészünket! Csaknem minden híres filmcsillagnak van egy-két hasonmása, aki válalkozik — jó pénzért — a legnyaktöröbb mutatványra is. De akadnak olyan színészek is, akik nem riadnak vissza egy kis veszélytől. Míg a mi ereinkben „megfagy* a vér, a gyakorlott színész számára a mutatvány csak rutin kérdése. De talán mondanom sem kell, hogy azért vannak még filmtrükök a világon, s a valóságban kissé másként festenek a veszélyes jelenetek, mint a mozivásznon. A „Docteur Justice" cimű belga film forgatása közben azonban az egyik valóban veszélyes jelenet könnyen tragikusan végződhetett volna, ha ... John Philip Law amerikai szinésznek, aki partnerével, Nathalie Delonnal a film egyik főszereplője volt, fel kellett másznia egy negyvenöt méter magas gyárkéményre. Számára ez egyáltalán nem számított rendkívüli feladatnak. Különb dolgokat is véghezvitt már és sohasem szállt inába a bátorsága. De most, épen amikor kezdtek, hirtelen megszédült, és csaknem harminc méter magasból lezuhant. Sokan hangoztatják, hogy nincsenek már csodák, s lám, mégis vannakI... Igaz, hogy több helyen eltört a bátor színész csontja, és csupa zúzódás a teste, de nem törte ki a nyakát. o
