A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
I / V . A' AJ A \ 'S. IF' Mvl iA f 11, \ ff Wrj 4-u- jspyi m J 1 H AZ ES HEBER ÖRÖHEE APRÍLY LAJOS: BIZTATÁS FIATAL FENYŐKNEK Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi leányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. Járok a zöld foltok között s szólok: ,,Sietve nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. Ó. adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről I Mert nem gyönyörködik szemem tibennetek nagykorotokban, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekedő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jószagot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim.“ Karácsony van. Asztalainkon gazdag ünnepi teríték, lelkűnkben béke és nyugalom van, fenyőfáinkon kedves csecsebecsék csillognak, gyermekeink szemében önfeledt öröm ragyog. S mi tagadás, a szimbólumerejű örökzöld fenyőág mellett, a meghitt gyertyafény varázslatában mi felnőttek is elérzékenyülünk. Igen. mert az ünnepek varázslatát még mindig a hétköznapokhoz viszonyítjuk. Azokhoz a hétköznapokhoz, amikor durván egymásra taposunk a villamosban, amikor azokat szidjuk, akik nincsenek jelen, amikor nem ajándékozunk és nem ajándékoztatunk meg mások által, amikor mintegy megszokottan vesszük tudomásul a világ napi eseményeinek tragikus vagy fenyegető hírét. Engedtessék meg, hogy most ne a hétköznapok szépségéről szólják, már csak azért sem, mert emlékeztetni a rosszra talán a békés karácsony is alkalom lehet. Miért tudunk tehát karácsonykor szebbek, jobbak, békésebbek és szelídszavúbbak lenni, mint a hétköznapokon? Miért csak a karácsonyok kiváltsága ez? Tisztelem az ünnepet és nem szeretem az ünneprontást, de mea culpa, karácsonykor sem tudok nem gondolni arra, hogy a mi békénk, gazdagon terített asztalunk még nem mindenkié. Bár egy pillanatig sem feledhetem, hogy békénket nehéz áron, kenyerünket becsületes munkával sikerült megszereznünk. Az ünnep öröme tehát még nem mindenkié, s ezt a világ milliónyi napihirében naponta közlik velem, s nem várom, nem várhatom el, hogy mindettől karácsonykor megkíméljenek, még akkor sem, ha elrontják vele az ünnepemet. Idézet: ,,A földet ma körülbelül négymilliárd ember lakja, ezek közül egymilliórd éhezik. Négyszázmilliónyian az éhhalállal küszködnek.“ A hírrel kapcsolatban Déry Tibor azt írja, hogy ehhez fogható megrendítő híradást még keveset olvasott az emberiség állapotáról. Hozzáteni legfeljebb annyit lehet, hogy a hasonló hírekről megfeledkeznünk karácsonykor sem szabad. Mint ahogy arról sem, mennyit költött az Egyesült Államok a vietnami háborúra, mi zajlik Chliében, Libanonban, Belfastban s mi minden zajlik még e sárteke számos pontján. Es arról sem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mi békében élhetünk és dolgozhatunk s hogy nemrégen Helsinkiben egy óriási jelentőségű esemény íródott be a világtörténelembe. Látnunk kell tehát a mérleget s rajta önmagunkat és másokat. A karácsonyi tűzszünetekről érkező hírekkel vigasztalódnunk kényelmes lenne, hiszen azok csupán néhány napra kímélik meg az embert a vértől, fegyverropogástól, haláltól. A szőrösszívűek efajta gesztusai szemfényvesztések csupán. Az emberek a világ minden pontján tartós, emberhez méltó békére van szüksége, hogy emberhez méltóan élhessen és dolgozhasson. Amíg mások éheznek és háborúkban gyötrődnek, addig nekünk saját jólétünk és saját békénk kevés. Az emberi humanizmus ismérve ma már az egész emberiség méreteiben való gondolkodás. Karácsony van és mindennél megbecsülendőbb béke. A fenyőfánál örvendező gyerekek jövőjét mi felnőttek már csak így és még ennél is szebben tudjuk elképzelni, s azért, hogy ez a jövő biztos legyen, a hétköznapok folyamán munkával teszünk egyre többet, cselekszünk egyre nemesebbet. Hadd írjam le hát: gondunk a világ gondja, örömünk az ember öröme. KESZELI FERENC E. MEŠKOVÁ felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza: Index. 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Címlapunkon Kontár Gyula, a 32. oldalon Prandl Sándor felvételei 2
