A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-20 / 38. szám

I / V . A' AJ A \ 'S. IF' Mvl iA f 11, \ ff Wrj 4-u- jspyi m J 1 H AZ ES HEBER ÖRÖHEE APRÍLY LAJOS: BIZTATÁS FIATAL FENYŐKNEK Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi leányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. Járok a zöld foltok között s szólok: ,,Sietve nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. Ó. adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről I Mert nem gyönyörködik szemem tibennetek nagykorotokban, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekedő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jószagot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim.“ Karácsony van. Asztalainkon gaz­dag ünnepi teríték, lelkűnkben bé­ke és nyugalom van, fenyőfáinkon kedves csecsebecsék csillognak, gyermekeink szemében önfeledt ö­­röm ragyog. S mi tagadás, a szim­bólumerejű örökzöld fenyőág mel­lett, a meghitt gyertyafény varázs­latában mi felnőttek is elérzékenyü­­lünk. Igen. mert az ünnepek varázs­latát még mindig a hétköznapok­hoz viszonyítjuk. Azokhoz a hétköz­napokhoz, amikor durván egymásra taposunk a villamosban, amikor azokat szidjuk, akik nincsenek je­len, amikor nem ajándékozunk és nem ajándékoztatunk meg mások által, amikor mintegy megszokottan vesszük tudomásul a világ napi e­­seményeinek tragikus vagy fenye­gető hírét. Engedtessék meg, hogy most ne a hétköznapok szépségé­ről szólják, már csak azért sem, mert emlékeztetni a rosszra talán a békés karácsony is alkalom lehet. Miért tudunk tehát karácsonykor szebbek, jobbak, békésebbek és szelídszavúbbak lenni, mint a hét­köznapokon? Miért csak a karácso­nyok kiváltsága ez? Tisztelem az ünnepet és nem sze­retem az ünneprontást, de mea culpa, karácsonykor sem tudok nem gondolni arra, hogy a mi békénk, gazdagon terített asztalunk még nem mindenkié. Bár egy pillanatig sem feledhetem, hogy békénket ne­héz áron, kenyerünket becsületes munkával sikerült megszereznünk. Az ünnep öröme tehát még nem mindenkié, s ezt a világ milliónyi napihirében naponta közlik velem, s nem várom, nem várhatom el, hogy mindettől karácsonykor meg­kíméljenek, még akkor sem, ha el­rontják vele az ünnepemet. Idézet: ,,A földet ma körülbelül négymilliárd ember lakja, ezek kö­zül egymilliórd éhezik. Négyszáz­­milliónyian az éhhalállal küszköd­nek.“ A hírrel kapcsolatban Déry Ti­bor azt írja, hogy ehhez fogható megrendítő híradást még keveset olvasott az emberiség állapotáról. Hozzáteni legfeljebb annyit lehet, hogy a hasonló hírekről megfeled­keznünk karácsonykor sem szabad. Mint ahogy arról sem, mennyit köl­tött az Egyesült Államok a vietnami háborúra, mi zajlik Chliében, Liba­nonban, Belfastban s mi minden zajlik még e sárteke számos pont­ján. Es arról sem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mi békében élhetünk és dolgozhatunk s hogy nemrégen Helsinkiben egy óriási jelentőségű esemény íródott be a világtörténelembe. Látnunk kell tehát a mérleget s rajta önmagunkat és másokat. A karácsonyi tűzszünetekről érkező hí­rekkel vigasztalódnunk kényelmes lenne, hiszen azok csupán néhány napra kímélik meg az embert a vér­től, fegyverropogástól, haláltól. A szőrösszívűek efajta gesztusai szem­fényvesztések csupán. Az emberek a világ minden pontján tartós, em­berhez méltó békére van szüksége, hogy emberhez méltóan élhessen és dolgozhasson. Amíg mások éheznek és háborúkban gyötrődnek, addig nekünk saját jólétünk és saját bé­kénk kevés. Az emberi humanizmus ismérve ma már az egész emberi­ség méreteiben való gondolkodás. Karácsony van és mindennél megbecsülendőbb béke. A fenyőfá­nál örvendező gyerekek jövőjét mi felnőttek már csak így és még en­nél is szebben tudjuk elképzelni, s azért, hogy ez a jövő biztos legyen, a hétköznapok folyamán munkával teszünk egyre többet, cselekszünk egyre nemesebbet. Hadd írjam le hát: gondunk a világ gondja, örö­münk az ember öröme. KESZELI FERENC E. MEŠKOVÁ felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Ob­chodná ul. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza: Index. 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Címlapunkon Kontár Gyula, a 32. oldalon Prandl Sándor felvételei 2

Next

/
Thumbnails
Contents