A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-20 / 38. szám

Brezsnyev elvtárs 1942 szeptemberében az egyik harcoló alakulatnál Brezsnyev elvtárs mint az SZKP KB küldöttségének vezetője beszédet mond o CSKP XIV. kongresszusán. LEONYID BREZSNYEV 70 éves Leonyid tljics Brezsnyev 1906. decem­ber 19-én született az ukrajnai Kamen­­szkojéban (ma Dnyeprodzerzsinszk). Édesapja kohász volt. Brezsnyev elvtárs tizenöt éves kora óta dolgozott, kezdet­ben földmérőként, s időközben elvégez­te Kurszkban a mezőgazdasági szakis­kolát. 1923-ban belépett a Komszomol­­ba, 1931 -tői tagja a Szovjetunió Kom­munista Pártjának. 1931 -töl a dnyepropetrovszki kohá­szati főiskolán tanult. 1935-ben megsze­rezte a mérnöki diplomát s utána az ottani kohászati kombinátban dolgozott. 1937-ben a dnyeprodzetzsinszki városi tanács végrehajtó bizottságának elnök­­helyettese, 1938-ban a Dnyepropet­­rovszk területi pártbizottság osztályveze­tője, 1939-ben titkára volt. A második világháborúban a 18. had­sereg politikai csoportfőnöke, majd a déli front, később a 4. ukrán front po­litikai csoportfőnöke. 1943-ban vezérőr­naggyá nevezték ki. Részt vett a szov­jet hadseregnek a Kaukázusban, a Fe­kete-tenger mellékén, o Krim-félszige­­ten, Ukrajnában végrehajtott hadműve­leteiben, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország felszabadításában. Brezsnyev elvtárs 1945—46-ban a kár­­pátmelléki katonai körzet politikai cso­portfőnöke, majd 1946 augusztusától a Zaporozsje, 1947 novemberétől a Dnye­­propetrovszk területi pártbizottság első titkára, 1950—52-ben a Moldvai KP Központi Bizottságának első titkára volt. 1952 októberében a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XIX. kongresszusán Brezsnyev elvtársat megválasztották a központi bizottság tagjává, majd még ugyanebben az évben a központi bi­zottság plénumán az elnökség (ma po­litikai bizottság) tagjává és a KB tit­kárává. Ezt a tisztséget 1953-ig töltötte be, ugyanakkor titkára volt a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának. 1953-ban altábornagyi rangban a szovjet hadse­reg politikai főcsoportfőnökének első helyettese. 1954— 56-ban a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak titkára, illetve első titkára. Az SZKP XX. kongresszusa után 1956- ban megválasztották a központi bizott­ság elnökségének póttagjává, 1957-ben tagjává. 1960—64-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke. 1963 júniusában megválasztották az SZKP KB titkárává, 1964 októberében első titkárává. 1966 áprilisa óta Leonyid lljics Brezsnyev a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára. 1966 májusa óta a Szovjetunió marsallja. Leonyid lljics Brezsnyevet négyszer tüntették ki a Lenin-renddel, kétszer a Vörös Zászló Érdemrenddel; tulajdonosa a Bohdan Hmelnyickij Érdemrendnek, a Honvédő Háború Érdemrend első foko­zatának, a Vörös Csillag Érdemrendnek, a csehszlovák Fehér Oroszlán Érdem­rend első fokozatának, a Klement Gott­wald Érdemrendnek, valamint számos más szovjet és külföldi kitüntetésnek. Kétszer kapta meg a Lenin-békedijat. Leonyid lljics Brezsnyev a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Hőse és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság két­szeres Hőse. Brezsnyev elvtárs 70. születésnapja alkalmából ismét tudatosítjuk, milyen bennsőséges, elvtársi kapcsolatok fűzik a szocialista Csehszlovákiához. Többször járt hazánkban. Különösen emlékezetes marad számunkra, hogy 1970-ben párt- és kormányküldöttség élén részt vett az ország felszabadulása 25. évfordulójá­nak ünnepségein és május 6-án szovjet részről ő irta criá az új csehszlovák­szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt Ez az egyezmény leghűbb szövetsége­sünkkel, a Szovjetunióval való barátsá­gunk legjobb hagyományaihoz kapcso­lódik. Ismét tudatosítjuk — s ezt törté­nelmi tapasztalataink igazolták —, hogy Brezsnyev elvtárs és Ford amerikai elnök vlagyivosztoki találkozója leghűbb szövetségesünk mindig a Szov­jetunió volt. Az internacionólis egység nem egy­szer s mindenkorra s nem magától a­­dott. Szilárdítani, védelmezni, fejleszte­ni kell. Erre az elvre emlékeztetett Le­onyid lljics Brezsnyev elvtárs Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának 1971-ben megtartott XIV. kongresszusán: „Az önök tapasztalatai ismételten emlékeztetnek arra, hogy a kommunisták kötelessége a szocialista országokban, hogy az új társadalom épitésére irányuló minden igyekezetükben tántorithatatlanul Lenin szellemi hagyatékához, halhatatlan ta­nításának forradalmi tartalmához tart­sák magukat, szembeszállva a leniniz­mus eltorzítására irányuló bármiféle kí­sérlettel, az opportunizmus bármely megnyilvánulásával. Ezek a tapasztala­tok újra meg újra igazolják s figyel­meztetnek, milyen veszélyes az önelé­gültség, mennyire szükséges a lanka­datlan éberség a szocializmus ellensé­gei ellenséges tevékenységének vala­mennyi formája iránt... Az élet meg­győzően igazolta, hogy a szocialista or­szágok kommunistáinak legnagyobb ér­téke, megbízható támaszo és hatalmas fegyvere ai osztályellenség elleni harc­ban a szocialista internacionalizmus, a szocialiscta államok testvéri összefor­­rottsága, szilárd szolidaritásuk és kölcsö­nös támogatásuk s az marad.* A Szovjetunió Kommunista Pártja, ki­fejezve a szovjet nép akaratát, követ­kezetesen harcol a háború és az impe­rializmus ellen. E politika kifejezője a XXIV. kongresszuson jóváhagyott béke­­program. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi politikája a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének lenini elvén ala­pul, de ez nem jelenti az ideológiai sí­kon folyó küzdelem feladását; e harc változatlan hevességgel folyik tovább. E békepolitika megvalósításának e­­gyik nagyszerű eredménye volt az euró­pai biztonsági és együttműködési érte­kezlet összehívása, amelyben a szovjet vezetők és személy szerint Brezsnyev elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett, akárcsak abban is, hogy a konferencia sikeresen befejezte munkáját és 1975- ben sor kerülhetett a helsinki záróok­mány aláírására. Világméretű visszhangot keltettek Brezsnyev elvtársnak a konferencia hel­sinki zárászakaszán július 31-én elmon­dott szavai: „Az emberek, akik ahhoz a generációhoz tartoznak, amely átélte a második világháború borzalmait, kü­lönösen világosan látják ennek az érte­kezletnek az értelmét. Céljai közeliek az európaiak azon generációjának ér­telméhez és szívéhez is, amely békében nőtt fel és él, s amely jobban úgy véli, hogy ennek nem is szabad másként len­nie." Az SZKP XXV. kongresszusa szerves folytatásként tovább fejlesztette a párt XXIV. kongresszusán meghirdetett nagy­szerű békeprogramját, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért fo­lyó világméretű küzdelem programját. A béke és a haladás erői, a tőkésor­szágokban elnyomott, kizsákmányolt mil­liók, a nemzeti és szociális felszabadu­lásukért küzdő népek millió s nem u­­tolsó sorban a szocialista világrendszer országaiban a szocializmust, a kommu­nizmust épitő népek milliói úgy tekin­tenek erre a békeprogramra — mely­nek megvalósításában oly nagy érde­meket szereztek a szovjet vezetők s sze­mély szerint Brezsnyev elvtárs —, mint az egyetlen alternatívára, amely az em­beriség előtt áll, ha nem akar elpusz­tulni. Ezért fordulunk most is, mint any­­nyiszor, Moszkva felé, hogy üdvözöljük a szovjet nép nagy fiát, a következetes internacionalistát, Lenin halhatatlan mű­vének folytatóját, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság hűséges odaadó barátját — Leonyid lljics Brezsnyev elv­társat. Brezsnyev elvtárs 1973 januárjában a szocialista országok külügyminisztereinek körében

Next

/
Thumbnails
Contents