A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-29 / 36. szám
A laosii képzőművészetben is gyakorta szerepei az elefánt Szőnveaárusok H árom elefánt sierepel ennek a délkelet-ázsiai országnak a címerében. S ez nem véletlen, hiszen ez a szívós, kitartó, rendkívül erős állat még ma is az ember legfőbb segítőtársa itt, ahol nehéz a terep, kevés a gép és ritka az úthálózat. A mai Laosz területén már 877-ben önálló államalakulat jött létre, a Lang Kang birodalom — a Millió Elefánt és a Fehér Napernyő Országa, amely öszszefogta a lao törzseket. Ez az ernyő nyilván a buddhizmus egyik jelképeként került az ország nevébe; ilyet viseltek a buddhista szerzetesek és a magasabb rangú tisztviselők. 1707-ben a lao birodalom Csun Nin, Luang Prabang és Vientiane királyságokra esett szét. Ezek gyakorta folytattak háborúkat egymás ellen, mig végül annyira meggyengültek, hogy könnyű prédájává lettek legerősebb szomszédjuknak, Sziámnak, amely 1827 és 1832 között előbb Vientianét, majd Luang Prabangot hódította meg. Az ország gyarmatosítására csak a 19. század végén került sor: 1893-ban szállták meg a francia imperialisták. A következő évtizedek folyamán az ország népei fegyveres harcot folytattak a francia gyarmatosítók ellen, de felkelésüket mindannyiszor vérbe fojtották. A második világháború idején Laoszt is japán csapatok szállták meg. Uralmuknak Japán kapitulációja után népi felkelés vetett véget, amelynek nyomán 1945. október 12-én Patet Lao (Lao Országa) néven kikiáltották az ország függetlenségét A francia gyarmatosítók 1946 márciusában háborút indítottak az ország visszahóditására, de a neokolonialista mesterkedés kudarcot vallott: 1954-ben a genfi egyezmény aláírásával kénytelenek voltak elismerni Laosz függetlenségét. Az ország azonban két részre oszlott, kitört a polgárháború a hazafias és az Egyesült Államok támogatása reakciós, jobboldoli erők között. A polgárháború 1961-ben ért véget, majd 1962-ben nemzeti egységkormány alakult a hazafias erők, a semlegesek és a jobboldaliak részvételével, de az ellentétek különböző formákban újra meg újra kiéleződtek. Az Egyesült Államok a szomorú emlékű indokínai háborúban Laoszt is támaszpontként használta, de veresége után innen is kénytelen volt kivonulni, sorsára hagyva a királyi kormányt, amely a hazafias erők nyomására végül is lemondott, s Souphanouvong herceg vezetésével kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. Hosszú és véres volt az út az igazi függetlenség, a nemzeti és szociális szabadság kivívásáig. Rengeteg áldozattal járt, de végül is a laoszi nép győzelmével végződött. A felszabadulás előtt a vidéki lakosság gyakorlatilag jobbágysorban élt, feudális urai könyörtelenül kizsákmányolták. A Neo Lao Hakszat — Laoszi Hazafias Front — katonai egységei által felszabadított területeken elsősorban is a feudalizmus maradványait számolták fel. Az új közigazgatási szerveket a nép választja. Egyre több kollektív gazdaság, mezőgazdasági termelőszövetkezet alakul. A földek megművelésében a néphadsereg katonái is segítenek. Erőteljesen fejlődik a közoktatás. A nemzeti kisebbségek gyermekeit anyanyelvükön oktatják. Még mindig nagy az Írástudatlanok száma, ezért a felnőtt lakosságot esti iskolákban tanítják irniolvasni. Laosz gazdasági életén súlyos nyomokat hagyott a csaknem fél évszázados francia gyarmati uralom. Különösen az ország iparán látható a kolonializmus káros hatása. Ásványkincsei még feltáratlanok, csak csekély ónérctermelés folyik. Feldolgozó ipara jelentéktelen: rizshántolók, tégla- és szappangyárak, fürészmalmok működnek. A selymet, ru