A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-29 / 36. szám

Jellegze­tes vidéki házak Luang Prabang­­ban A népi hatalom felszaba­dította a paraszto­kat. A lalu ügyeit nép­gyűlésen vitatják meg ► házati cikkeket, fém- és kerámia hasz­nálati tárgyakat kisebb műhelyekben állítják elő, s ugyanígy dolgozzák fel a bőrt is. A szabad területeken a Ha­zafias Front gondoskodott a vas- és fémipar, a textil- és gyógyszeripar fej­lesztéséről. Rendkívül nehéz viszonyok között, az állandó amerikai bombázá­sok miatt sokszor sziklabarlangokban dolgoztak ezek a gyárak, primitiv esz­közökkel. De az emberek lelkesedése minden akadályt legyőzött: el tudták látni a harcoló katonákat a szükséges felszereléssel, fegyverekkel és lőszerrel. A mezőgazdaságilag megművelt terü­let az ország összterületének csak mint­egy öt százaléka, mivel az aránylag gyér népességű Laosz legnagyobb része hegyvidék, amelyet a Mekong és mel­lékfolyói tagolnak. Alföldi területek csak az ország keleti részén találhatók. A földek kezdetleges művelését jórészt az asszonyok végzik. A rizs vetésterüle­tét évről évre növelik, s a mezőgazda­sági tömörülések egyre jobb termés­­eredményeket érnek el. A tenyésztett állatok közül szarvasmarhából, különö­sen bivalyból, továbbá sertésből a leg­nagyobb az állomány, de kecskét, lovat és szelídített elefántot is tartanak. Vasút nincs. A közutak hossza több mint 4000 km, de jelentős részük csak a száraz időszakban használható. A fő közlekedési útvonalak a Mekong mel­lékfolyói. Magán a Mekongon a hajó­zást nagymértékben gátolják a sellők és zuhatagok. Ezért nagy a jelentősége a légi közlekedésnek. Érdekes, hogy Laosznak a közelmúltig két fővárosa is volt: Vientiane — 1946- tól az ország közigazgatási fővárosa, és Luang Prabang — a király székhelye (bár a királynak Vientianéban is volt ideiglenes rezidenciája). A kétszázezer lokosú Vientianénak kedvezőtlen a fek­vése közvetlenül a thaiföldi határon, ezért tervbe vették a köztársasági kor­mánynak az ország belsejébe való át­telepítését. Vientiane egyébként fejlődő, csinosodó s részben európaiasodó vá­ros, közvilágitással, vízvezeték-hálózat­tal, parkokkal, forgalmas nemzetközi repülőtérrel. Azért így is megtartotta sajátos jellegét, bár vannak már egy­két- vagy háromemeletes házak, a lakó­épületek zöme azonban igen egyszerű, földszintes, vályogból, deszkából, bam­buszból készült és tégloalapon vagy fa­cölöpökön áll. Európai stílusú a parla­ment, a városi líceum, a Lan Kang Szál­ló. A vásárcsarnok viszont hagyományos nemzeti stílusban épült. A városban többek között jogi és közigazgatási fő­iskola, orvosi egyetem, pedagógiai inté­zet és sziniakadémia működik. Az egy­kori Fra Keo pagoda — 1942 óta régé­szeti múzeum — régi könyvekből álló értékes gyűjteménnyel rendelkezik. Az ötvenezer lakosú Luang Prabang, az azonos nevű tartomány székhelye, a legutolsó időkig a király székvárosa az ország északnyugati részén, a Me­kong és a Nam Khan folyók összefolyá­sánál fekszik. Kulturális, (vallási), mező­­gazdasági és kereskedelmi központ, élénk forgalmú kikötővel. A város külön­leges szépségét a sok művészi építésű és díszítésű pagoda adja meg. Leg­többjük a laoszi királyság virágzásának idejéből, a 15. századból származik. Laosz magas hegységeivel, gazdag erdeivel, dús trópusi növényzetével, bő­vizű, zuhatagos folyóival, a népi építé­szet és kultúra emlékeivel ásványi kin­csekben gazdag, csodálatosan szép or­szág. Most az ország gazdagságát a maga hasznára aknázhatja ki a három­milliós laoszi nép, amely előtt új táv­latok nyíltak. Az ország legközelebbi jövőjére vonatkozólag az új miniszter­­elnök, Kayson Phomvihang külföldi új­ságírók előtt ezeket mondotta: .A kor­mány legfőbb figyelme most az ország gazdasági fejlesztésére és a nép lét­feltételeinek megjavítására irányul." Laosz elindult a szocializmus építésének útján. — ta —

Next

/
Thumbnails
Contents