A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-29 / 36. szám

Jellegzetes vidéki házak Luang Prabangban

A népi hatalom felszabadította a parasztokat. A lalu ügyeit népgyűlésen vitatják meg ►

házati cikkeket, fém- és kerámia használati tárgyakat kisebb műhelyekben állítják elő, s ugyanígy dolgozzák fel a bőrt is. A szabad területeken a Hazafias Front gondoskodott a vas- és fémipar, a textil- és gyógyszeripar fejlesztéséről. Rendkívül nehéz viszonyok között, az állandó amerikai bombázások miatt sokszor sziklabarlangokban dolgoztak ezek a gyárak, primitiv eszközökkel. De az emberek lelkesedése minden akadályt legyőzött: el tudták látni a harcoló katonákat a szükséges felszereléssel, fegyverekkel és lőszerrel.

A mezőgazdaságilag megművelt terület az ország összterületének csak mintegy öt százaléka, mivel az aránylag gyér népességű Laosz legnagyobb része hegyvidék, amelyet a Mekong és mellékfolyói tagolnak. Alföldi területek csak az ország keleti részén találhatók. A földek kezdetleges művelését jórészt az asszonyok végzik. A rizs vetésterületét évről évre növelik, s a mezőgazdasági tömörülések egyre jobb terméseredményeket érnek el. A tenyésztett állatok közül szarvasmarhából, különösen bivalyból, továbbá sertésből a legnagyobb az állomány, de kecskét, lovat és szelídített elefántot is tartanak.

Vasút nincs. A közutak hossza több mint 4000 km, de jelentős részük csak a száraz időszakban használható. A fő közlekedési útvonalak a Mekong mellékfolyói. Magán a Mekongon a hajózást nagymértékben gátolják a sellők és zuhatagok. Ezért nagy a jelentősége a légi közlekedésnek.

Érdekes, hogy Laosznak a közelmúltig két fővárosa is volt: Vientiane — 1946- tól az ország közigazgatási fővárosa, és Luang Prabang — a király székhelye (bár a királynak Vientianéban is volt ideiglenes rezidenciája). A kétszázezer lokosú Vientianénak kedvezőtlen a fekvése közvetlenül a thaiföldi határon, ezért tervbe vették a köztársasági kormánynak az ország belsejébe való áttelepítését. Vientiane egyébként fejlődő, csinosodó s részben európaiasodó város, közvilágitással, vízvezeték-hálózattal, parkokkal, forgalmas nemzetközi repülőtérrel. Azért így is megtartotta sajátos jellegét, bár vannak már egykét- vagy háromemeletes házak, a lakóépületek zöme azonban igen egyszerű, földszintes, vályogból, deszkából, bambuszból készült és tégloalapon vagy facölöpökön áll. Európai stílusú a parlament, a városi líceum, a Lan Kang Szálló. A vásárcsarnok viszont hagyományos nemzeti stílusban épült. A városban többek között jogi és közigazgatási főiskola, orvosi egyetem, pedagógiai intézet és sziniakadémia működik. Az egykori Fra Keo pagoda — 1942 óta régészeti múzeum — régi könyvekből álló értékes gyűjteménnyel rendelkezik.

Az ötvenezer lakosú Luang Prabang, az azonos nevű tartomány székhelye, a legutolsó időkig a király székvárosa az ország északnyugati részén, a Mekong és a Nam Khan folyók összefolyásánál fekszik. Kulturális, (vallási), mezőgazdasági és kereskedelmi központ, élénk forgalmú kikötővel. A város különleges szépségét a sok művészi építésű és díszítésű pagoda adja meg. Legtöbbjük a laoszi királyság virágzásának idejéből, a 15. századból származik.

Laosz magas hegységeivel, gazdag erdeivel, dús trópusi növényzetével, bővizű, zuhatagos folyóival, a népi építészet és kultúra emlékeivel ásványi kincsekben gazdag, csodálatosan szép ország. Most az ország gazdagságát a maga hasznára aknázhatja ki a hárommilliós laoszi nép, amely előtt új távlatok nyíltak. Az ország legközelebbi jövőjére vonatkozólag az új miniszterelnök, Kayson Phomvihang külföldi újságírók előtt ezeket mondotta: .A kormány legfőbb figyelme most az ország gazdasági fejlesztésére és a nép létfeltételeinek megjavítására irányul." Laosz elindult a szocializmus építésének útján.

— ta —