A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-22 / 35. szám
Költészetünk arcképcsarnoka ZIRIG ÁRPÁD versei: Azok közül, akik az „Egyszemű éjszakában“ még nem szerepeltek, két lírikusunknak jelent meg eddig önálló kötete, Zirig Árpádnak és Varga Erzsébetnek. Minthogy arcképcsarnokunk csak kötetes költőket mutat be, így velük zárjuk seregszemlénket. Zirig Árpád „Sasok és vonatok“ című gyűjteményét a kötet fülszövegével jellemezhetjük leginkább: „Jellegzetes vonása a helyhez kötöttség: a versekben tapinthatóan jelen van a táj, mely a költőt felnevelte és fogva tartja: a Csallóköz." Zirig köteténél elismerőbb visszhangot keltett Varga Erzsébet „Zöld vizek, piros kavicsok" című gyűjteménye. „ . . . önmagát akarja adni, mindenki mástól különböző egyéniségét, hogy végül önmagát tagadva, ismét csak önmagát adja Narciusszus új dalában. Ez az alapvető ellentmondás, nevezzük dialektikának, jellemzi Varga Erzsébet első kötetét, valóban női finomsággal megfogalmazott költészetét, mely az invidualizmustól a fasisztaellenes és forradalmi megnyilvánulásokig fejlődő költői magatartást és logikát árul el" — írja róla elismerő kritikájában Bábi Tibor. Egy másik kritika szerint: „Formailag tömör, friss, lecsiszolt verseket tartalmaz a kötet.. . Formáit erősen meghatározzák saját és olvasmányélményei, a népköltészeti hatások." „Költészetében az eredendően emberi (mondjuk női) érzések a maguk ellentmondásosságában hoznak létre már kezdetben is művészetté érlelődő harmóniát" — írja idézett kritikájában ugyancsak Bábi. BIBLIOGRÁFIA: Zirig Árpád: Sasok és vonatok — versek (1975) Varga Erzsébet: Zöld vizek, piros kavicsok — versek (1976) KŐ-HADÁR a leldobott kőnek szárnya van két ház fölött átsuhan vonatfütty után csend lakad lelőtték a madarat nem vetheted ágyamat nem védted a madarai lelőtték most keresik szárnya nélkül meglelik AZ ÉNEKET KELL ÚJRAALKOTNI mindig egy kicsivel mélyebbre egy kicsivel messzebbre egy kicsivel magasabbra a képzelet széléig a löld a kő a la túl kemény az éneket az énekel kell újraalkolni az ősit a legősibbet — zápor ver minden utat ÚJRA KELLENE KEZDENI az ember elindul s visszatér visszatér a szóhoz öleléshez ágyhoz fájdalmak kötik meg emlékek pedig újra kellene kezdeni mindent az első szótól az utolsó káromkodásig VARGA ERZSÉBET HÁROM SZERELMES ÉNEK SAPPHO SZERELMES ÉNEKE (az első európai lírikustól ránk maradt töredékek alapján) Hús veríték önt el, egész valómban reszketek, zöldebb vagyok, im a fűnél — ó, ne kérdezd, édesanyám, miért nem perdül a rokka. Felszökik mellem közepén a szivem; lázban égek, már a szemem se nem lát — jaj, ne kérdezd, édesanyám, a szálak mért szakadoznak. Röpke tűz futkossa be bőröm; édes hangot immár nem tud az ajkam adni — meghalok tán, édesanyám, halálos vágy nehezül rám. A sudár, szép Aphrodité legyőzött; ám erős tölgy lenne a testem újra, hogyha látnám, édesanyám, Agalliszt — szép szeretőmet. SZERELMES ÉNEK A XII. SZÁZADBÓL terümttetél nékem: legyél menedékem ézes ürümem házom szép virágúm életűm halálum paradisumum eggyen iggy szerelmüm szömnek kedves vermüm ez munkás világben kües utu reá lépvén el ne hagyjál hívem moroggyál nékem terümttetél én ézes ürümem ézes ürümem 19
