A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-22 / 35. szám

igényt, hogy mielőbb látni szeret­nénk Lőrincz Gyula gyűjteményes, életmű-kiállítását is. Lőrincz az utóbbi esztendőkben rendszeresen állítja ki festményeit, grafikáit. Október és november fo­lyamán Dunaszerdahelyen, a Csal­lóközi Múzeumban félszóz olajfest­ménye látható. Az utóbbi öt eszten­dőnek főleg a másodig felében festett képek nem csak a művész tartós alkotókedvét és alkotóerejét bizonyítják, de cáfolhatalan tanú­ságot tesznek arról is, hogy az ör­vendetes alkotókedvnek rendkívül értékes művészi hozamai vannak. Újrabizonyítják a csallóközi tájhoz és emberhez való humánus viszo­nyát, szeretetét s a képek igy egy­ségesen, egymás mellé sorakoztatva nyújtanak nemcsak magasfokú mü-A VILÁGŰRBEN PRANDL SÁNDOR felvételei CSALLÓKÖZI DOMBOK vészi élményt, de meglepetést is. Meglepetést, hiszen a látogató ko­rántsem indokolatlanul teheti fel a kérdést: mikor fest Lőrincz Gyula. Mert hogy elfoglalt ember, azt tud­juk. A dunaszerdahelyi kiállítás anya­gában elsősorban a sajátos, meg­ragadó tájképek dominálnak, me­lyek nagyrészén rendhagyó — de Lőrinczre épphogy jellemző — mó­don az ő sajátos emberalakjai is szerepelnek. Festményei így lesznek az ember, a társadalom, és a ter­mészet egymástól elválaszthatatlan egységéről szóló gondolatának hor­dozói. KESZELI FERENC NŐI FEJ CSALLÓKÖZI TÁJ Balra fent: LŐRINCZ GYULÁT VIRÁGGAL KÖSZÖNTIK A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA UTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents