A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-22 / 35. szám
őrincz Gyula festé- az igazságot eltúlozzuk. A kettő a történelem sodrásában jelenlevő galmas és mozgalmas időkben élt Lszetének legnagyobb közül az utóbbi c rokonszenvesebb, ember is. Az az ember, aki változ- olyan országokban, olyan politikaierénye, hogy nincse- hiszen ez a szenvedélyesebb s Így tatni akar az életén, harcoknak néz és művészkörökben, amelyek a nek kitalált képei, eredményeiben szuggesztívebb. Lő- elszántan elébe, majd harcol, el- huszadik századi eszmeiséget, a hu-Valamennyi műve rincz Gyula már pályája legelején esik, de végül is győz. Az az ember, szadik századi festészetet is általáerösen gyökeredzik a felismerte, hogy az igazság kimon- akinek igaza van, akinek igaza lett, nos művészeteket döntően meghavalóságban s ha fes- dósában, a valóság ábrázolásában mert eleve igaza volt. !gy jelentke- tározták. S ami nagyon fontos: tészetének bármelyik nem lehet szenvtelen, száraz sab- zik Lörincz festészetében a pátosz- Lőrincz Párizsban is tudta, nem fekorszakát tekintjük, nyilvánvalóvá Ionokra támaszkodni. Még valószi- tói, a formalizmustól és olcsó meg- lejtette el, hogy honnét jött, milyen lesz, hogy a művész és a való világ nűbbnek látszik, hogy ez a fontos oldásoktól mentes elkötelezettség, táj, milyen emberek, milyen társakapcsolata az egész festői pálya felismerés már a pályakezdést is Ennek pedig a festő életében tény- dalom, milyen szociális élmény, és folyamán szakadatlan, állandóan megelőzte s épp ezért lett festő, leges valóságfedezete van, hiszen milyen szellemiség határozta meg fejlődő, megújuló. úgymond elkerülhetetlenül. tudjuk, Lőrincz Gyula a csehszlová- a világhoz való viszonyát. Erről Tudjuk: csak egyfajta igazság Lőrincz kiváló, nagyon sajátos, kiai magyarság jelentős közéleti té- életrajzi adatok híján is nagyon létezik, ám ezt többféleképpen le- összetéveszthetetlen festői eszkö- nyezője is, aki nemcsak a felsza- sokat képesek elmondani a képei, hét kimondani, megközelíteni. En- zökkel képes látomássá emelni a badulást követő évtizedekben, de melyek nemcsak saját emberi és nek egyik módja, hogy molekuláris, látványt, az embert, a tájat, tehát azt megelőzően, már ifjúkorától festői életútjáról, de a csehszlovászerkezeti pontossággal reprodu- a valóságot. S a megfestett látvány jelen volt a haladó baloldali moz- kiai magyarság fél évszázados turkáljuk és állítjuk fel az igazságot. az ö szemében — szintén elkerül- galmakban. Ráadásul „Európában" ténelméről is érdekesen, és sokat A másik mód szerint az igazság ki- hetetlenül — mindig azokban a va- tanult festeni, ami azt jelenti, hogy vallanak. Mindez teljes mértékben mondásának eszköze az, ha magát lóságmezökben helyezkedik el, ahol művészettörténetileg rendkívül iz- indokoltan hívja életre azt az
