A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-08 / 34. szám

Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1921. október 30-án nyitották meg a prágai Smichovi Néphóz termében Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesítő kongresszusát. A terem homlokzatán a Kommunista Kiáltványból vett idézet a köztársaság valamennyi nemzetiségének nyelvén hirdette: .Világ proletárjai egyesüljetek!". E jelszó tükrözte a kongresszus igazi szellemét. Dt hónappal ezelőtt, májusban ünnepeltük pár­tunk megalapításának 55. évfordulóját. Az 1921 má­jusában megtartott történelmi jelentőségű alakuló kongresszuson egyesültek Csehszlovákia Kommunista Pártjának fő erői, országunk forradalmi szervezetei: a cseh, a szlovák, a magyar és kárpát-ukrán kommu­nisták. Ezzel megteremtették a burzsoá elleni osztály­harc közös alapját. Hátra volt még a német, a len­gyel nemzetiségű kommunisták, valaint az S. K. Neumann vezette önállóan tevékenykedő kommunista csoport csatlakozása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán támadt forradalmi hullám a húszas évek ele­jén alábbhagyott. A kommunista Internacionálé har­madik kongresszusa, amelyet 1921 nyarán tartottak meg Moszkvában, elemezte a nemzetközi politikai és gazdasági helyezetet. Levonta a megfelelő következ­tetéséket, és kidolgozta a kommunista pártok további taktikáját. A hatalomért vívott forradalmi harc szer­vezése helyett át kellett térni a munkásosztály zömé­nek megnyerésére irányuló rendszeres, kitartó szer­vezési és tömegmunkára. .A tömegek felé” jelszóval kellett felkészülni a végső harcra, a burzsoázia ural­mának megdöntésére. Ebben a légkörben történtek előkészületek a CSKP egyesítő kongresszusára. Az egyesítő kongresszusnak két fő feladata volt: a mun­kásmozgalom nemzetiségi szétforgácsoltságának megszüntetése, valamint a kialakult helyzetnek meg­felelő új taktika meghatározása. Az egyesülés kérdéséről Bohumír Šmeral és Kari Kreibich tartott beszámolót. Šmeral elvtárs hang­súlyozta az egyesülés jelentőségét; kiemelte, hogy olyan tömegpártot alakítunk, amelynek nagy törté­nelmi küldetése lesz ebben az országban. Lelkesítő szavakkal mutatott rá, hogy az új pártban áldozat­­készséget és magas fokú forradalmi erkölcsöt kell kialakítani. Az öt napig tartó tanácskozást a kommu­nista eszmékbe vetett hit, valamint a proletár nem­zetköziség szelleme hatotta ót. A vitában értékes hozzászólások hangzottak el. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az egyesítő kong-Iró-olvasó találkozókról lesz szó alább. Má­sokkal együtt több ilyen találkozón is részt vettem az idén, néhányat — idő­hiány, betegség miatt — le is kellett monda­nom. E találkozók között voltak jól, közepesen és gyöngén szervezettek. Megesett, hogy a labdarúgó mérkőzéssel egyidőben rendezték, ilyenkor termézetesen az emberek a futballis­tákra voltak kiváncsiabbak. (Az irodalom, nép­szerűségben, aligha veszi fel a versenyt valaha is a futballal.) Csaknem minden találkozó után azon tűnőd­tem, miért is bánik Kiadónk olyan mostohán az írókkal?... Már ami a megjelent kötetek példányszámát illeti. Nem volt író-olvasó talál­kozó. ahol a könyvek el ne fogytak volna, pon­tosabban, ahol elegendő példány lett volna belőlük. De, túl a könyvkiadás és a szervezés hiányos­ságain, ezek a találkozók mindig tanulságosak voltak. Tanulságosak: több szempontból is. Jómagam például azt tapasztaltam, hogy az utóbbi tíz-tizenöt év alatt szinte teljesen meg­változott az olvasóközönség összetétele. Míg a régebbi találkozók résztvevői között túlsúly­ban voltak az érdeklődést színlelő sznobok, az operetteken nevelkedett, atrakcióra éhes, s így végül is csalódott, .olvasók”, mára, úgy érzem, felnőtt egy irodalomra fogékony ifjú nemzedék, sőt az idősebbek ízlése is átalakult, fejlődött. Hol vagyunk már attól az időtől, amikor az iro-A CSKP EGYESÍTŐ KONGRESSZUSA 55. ÉVFORDULÓJÁRA SLUČOVACÍ SJEZD KOMUNISTICKÝCH STRAŇ ČESKOSLOVENSKA KONANÝ NA SMlCHOVÉ VB DNRCH OD SS. ftljNA DO 4. LISTOPADll ROKU Ifit. resszus után éber figyelemmel kell kísérni a nemze­tiségi kérdést, s a pártéletben nem engedhető meg a nacionalista elfogultság. Mindig és minden kérdés­ben proletár osztályszempontból kell kiindulni. A párt soraiban nem lehet nemzetiségi türelmetlenség. A cseh felszólalók kifejtették, hogy készek támogatni a német, magyar, lengyel és ukrán proletártömegek nemzetiségi követeléseit iskolaügyi, nyelvi, kulturális és más kérdésekben. A szlovákiai magyar ajkú dol­gozók nevében Seiden košicei küldött üdvözölte a kongresszust. Felszólalásában kifejtette, hogy Szlo­vákia politikai és gazdasági helyzete lényegesen hátrányosabb, mint Csehországé. TALÁLKOZÁS AZ OLVASÓVAL dalmi találkozókon elhangzott kérdések zöme azon a, meglehetősen unalmas, problémán rágódott, hogy .miért írnak a költők érthetetlen verseket", vagy hogy egyáltalán miért írnak. Az olvasók többségét ma inkább az érdekli, miért nincs több, jó értelemben vett, közéleti, azaz gondjaikra-bajaikra választ, írt kereső vers, novella, regény. Mégpedig nem is apró­­cseprő, napi anyagi gondokról szóló művek .kerestetnek", hanem általánosabb emberi gondokról (jövő, kilátások, remények, lét, nem­lét stb.), melyek bizony mindig az igazi iroda­lom fókuszában álltak. A versek „érthetetlen­­sége" ma már nem probléma. S ez, azt hiszem, mindenekelőtt iskoláinknak, a jól felkészült irodalomtanároknak, tanítóknak, s talán nem tévedek, ha hozzáteszem: lapjaink, folyóira­taink jobb színvonalának is köszönhető. Na és itt vannak a vers- és prózamondók. Régebben megtörtént, hogy ha egy ilyen talál­kozón „szavalni” kezdték valamelyik versem, szerettem volna felugrani, s a szégyentől és rémülettől belérohanni a vakvilágba. Ma sok-A testvéri kommunista pártoktól számos üdvözlő levél érkezett. Elsőnek a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának levelét olvasták fel, amely­ből a következő sorokat idézzük!... „Nagy örömmel üdvözöljük a kommunista pártok egyesülését Cseh­szlovákiában ... A nemzetközi proletariátus ismeri az önök harci szellemét és készségét, szervező és ütő­képességét. A nemzetközi proletáriátus nem felejtette el, hogy a csehszlovákiai proletáriátusban régi for­radalmi hagyomány él, amelynek gyökerei egészen a reformáció korába nyúlnak vissza." Az üdvözlet a következő szavakkal zárul: .... Az európai pro­letáriátus soraiban országunk fekvésénél és mozgal­munk helyzeténél fogva önök képezik a nagy prole­tár forradalmak hadseregének élcsapatát. Hogy helyt álljanak feladatuk teljesítésében, maguk köré kell tömöríteniük a proletáriátus széles rétegeit, fel kell őket késziteniök a cselekvésre és a harcra ..." A kongresszuson ugyancsak felolvasták a német, az angol, a francia, a spanyol, a dán, a norvég, a svéd és a jugoszláv kommunista testvérpártok har­cos forradalmi üdvözletét. Ötvenöt évvel ezelőtt az egyesítő kongresszus következetesen teljesítette kitűzött feladatát. Meg­történt a nemzeti és nemzetiségi kommunista cso­portok internocionalista egyesülése a demokratikus centralizmus elve alapján. A határozatot, amelyből az alábbiakat idézzük, egyhangúlag és lelkesedéssel szavazták meg. „A cseh, szlovák, német, magyar, lengyel és ukrán proletáriátus képviselői, akik közös egyesítő kong­resszusra ültek össze, üdvözlik a Kommunista Inter­­nacionáló harmadik világkongresszusának határo­zatát, amely az egységes internacionalista Cseh­szlovákiai Kommunista Pártjának megteremtését követeli. Az egyesítést annál nagyobb lelkesedés­sel hajtottuk végre, mivel teljes összhangban áll az ország valamennyi nemzetisége proletariátusá­nak akaratával..." Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely négy­­százezernél több párttagot gyűjtött zászlaja alá, a Kommunista Internacionálé legnagyobb pártjai közé tartozott. Az új párt, amelynek zöme a szociál­demokrata pártból vált ki, nem volt mentes annak ideológiai hatásától. Ezért még hosszú és nehéz fej­lődési szakasz és küzdelem várt pártunkra a végső győzelemért vívott harcban. RÓJAK DEZSŐ szór a leggyöngébb versmondót is nagyobb öröm hallgatni, mint akkor a legjobbat, nem beszélve a jól felkészült irodalmi színpadokról, amelyek — helyes versértelmezésükkel, ötletes előadásukkal — olykor igazi művészi élményt nyújtanak. .Ifjú szívekben élek”, gondolom, ez az Ady­­sor fejezi ki minden költő, író legnagyobb rej­tett vagy egyáltalán nem titkolt vágyát. Ha újra végiggondolom azokat az író-olvasó találkozó­kat, amelyeken mostanában, több írótársammal együtt, résztvettem, ha az ott szereplő, érdeklő­dő, kíváncsiskodó, lelkes fiatalokra gondolok, úgy érzem, reménykedhetünk abban, hogy egy­szer majd mi is ifjú szívekben fogunk élni. Természetesen ez elsősorban rajtunk múlik. Azon, hogy mit írunk és hogyan, milyen felelős­séggel végezzük munkánkat, mennyire vesszük komolyan önmagunkat és őt, az Olvasót (fiatalt, időst egyaránt), nem nézzük-e gyereknek a fel­nőttet, gyereknek, akinek gügyögni kell — fel­nőttként, kis felnőttként, .kezeljük-e” a gyerme­ket — úgy ahogy elvárja. S tudunk e olykor játszani is, játszani József Attila-i értelemben, — hiszen a művészet játék is. Játék szavakkal, gondolatokkal, élettel, ha­lállal: a szépség tündöklő vibrálása. De halálosan komoly ez a játék: nem babra megy! Szerencsére ezt ma már olvasóink többsége is tudja! ... ZS. NAGY LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents