A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
■í * ^ _T: Kötik a lent a melétei asszonyok éppen ezért, itt is ugyanazokat a kérdéseket sorolom a HNB elnöke, Szmerek Gyula elé, mint az előbb Melétén Kövesdi Istvánnak. — Pontos adatokkal nem szolgálhatok — mondja Szmerek Gyula —, mert mi erről nem vezetünk kimutatást. Pelsőcön évente általában 10—15 fiatal érettségizik, ebből 3—4 egyetemre, főiskolára kerül. — Hányán marodnak, tanulmányaik elvégzése után a faluban? — A nagyobbik fele elmegy, mert kevés a munkalehetőség számukra. Akik itt maradnak, leginkább tanítók. — Merre, hova mennek a fiatal értelmiségiek, szakemberek? — Főleg Kassára, Lubeníkre, Kuntapolcára ... — Akik idehaza maradnak, azok vállalnak-e társadalmi, kulturális munkát? Hogyan veszik ki részüket a falu életéből? — A tanítókon kívül a más szakmoju értelmiségieknek csupán elenyésző hányada vállal többletmunkát. A falu társadalmi és kulturális élete szempontjából. ennek nincs, mert nem is lehet jelentősége. Egyszerűen: nincsenek jelen a falu életében. Pedig ott volna a helyük. Kétszeresen. — Ha minden lehetőség adva volna, hogyan, s milyennek képzelné el ma és holnap a falu társadalmi életét? — Mivel a lehetőségeink igen korlátozottak, valóban csak az elképzeléseimet mondhatom el. Elsősorban is kellene egy művelődési központ, olyan, amelyben minden korosztály otthon érezhetné magát. S ahol évente nem 4—5 alkalommol rendeznének műsort, előadást, hanem januártól decemberig minden nap történne valami. Ehhez persze szakember is kellene. Vagy méginkább: szakemberek. Azt a szellemi tőkét, amely az idők során a falukban összegyűlt, valahogy okosan, célszerűbben kéne kamatoztatni. Kellene. Oe hogyan? A kérdés Pelsőcről felvisz a Szilicei fennsíkra, de választ rá itt sem találok. Szilice lélekszómban Pelsőc és Meléte közé illik. A nyolc diplomás szülöttjéből egy sem maradt a faluban. A mintegy harminc érettségizett közül, ahogy a HNB-n összeszámolták, mindössze öten dolgoznak odahaza. Vagyis a kép arányosan oda illik az előbbi kettő mellé. A faluból kinőtt értelmiség nem válik — vagy csak egészen kicsi részben — a falu értelmiségévé. A felsorolt példák nyomán az derül ki, hogy a mai falu aránytalanul több szellemi értéket teremt meg, mint egykor — ennek ellenére ez a tőke máshol kamatozik, s a kibocsójtó falu (közösség) számláján a veszteségek listájára Íródik. A kérdés, hogy miért? A magyarázat mindenképpen a megváltozott termelési-gazdasági helyzetből adódik. Egy 1972-es kimutatásból származó adat szerint 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozóra öt és fél lakos jutott: az említett 1972-es esztendőben pedig több mint a kétszerese — tizenkettő és fél. E számok alapján világosan körvonalazódik az előbbi kérdésre a válasz. A mezőgazdaság (a falu) ma alacsonyabb létszámú munkaerővel' lényegesen többet termel, mint korábban. Következésképpen munkaerő-felesleg mutatkozik falvainkban, s a fiatalok számára — a különböző szak- és középiskolát végzett szakemberek, értelmiségiek számára — nem tud megfelelő munkalehetőséget biztosítani. Ez nagyon lényeges kérdés, ha a fiatalok (főleg az értelmiségivé lett fiatalok) elvándorlásának az okát keressük. Pedig a falunak éppen ezekre a fiatalokra volna a legnagyobb szüksége társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Nekik jutna az a szerep, hogy tudásukkal, tehetségükkel, erejükkel a gazdasági előrehaladással egy szintre emeljék a társadalmi' és kulturális életet is. A valóságban azonban kihullanak abból a közösségből, amelyben nevelkedtek és szerteszóródnak, akár szélben a por. Kiválnak és elkeverednek. Létezik-e valamilyen ésszerű megoldás, kivezető út innen? Nyilván létezik. De ma még, bár látok néhány távoli jefet, felelősséggel nem mernék arra mutatni. Nem biztos, hogy igazam lenne. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) ÁGNES írásomnak azt a címet is adhatnám, hogy Vendéglő a falu közepén, vagy: Délutáni párbeszéd, avagy — Sokat isznak az emberek? Sok faluban hallottam: „Elugrom egy sörre a köpködőbe”. Köpködő. Különös hangulata van a szónak. Jelentését tekintve: ténymegállapítás s egyben bírálat is. Mert ugyebár a köpködőnek elnevezett valamiben nem lehet valami nagy a rend és a tisztaság. S az egyáltalán nem biztos, hogy arról a vendéglátó üzem dolgozói tehetnek elsősorban. Inkább az oda el-elugró vendégek. Ekecsen éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Sem szeméttel, sem rendetlenséggel, sem hangoskodó vendéggel nem találkoztam rövid ott tartózkodásom alatt. Legjobban mégis Ágnes tetszett, Bábel Ágnes, a pincérnő. Nemcsak azért tetszett, mert szép, csinos és fiatal, hanem a kedvességéért. Megbecsülendő és tiszteletre méltó, ahogy fogadja és kiszolgálja a vendégeket. Kivétel nélkül mindenkit. Lehet fiatal vagy idős, középkorú vagy éppen kisgyerek. Nem kapkod, nem idegeskedik. Mindenkihez van egy-egy kedves szava, s a mosolyával sem fukarkodik. Bábel Ágnes ekecsi. A szüleivel él. Somorján végezte el a pincérszakács iskolát. Efey éve szabadult fel, azóta itt dolgozik. — Szereti a szakmáját? — Szerettem volna tovább tanulni — válaszolja óvatosan —, de a szüleim idős emberek, és hát a taníttatás pénzbe kerül__ — Végképp lemondott a továbbtanulásról? — Nem. Szeretnék leérettségizni. Levelezői tagozaton. — Aztán? — Nem tudom... — Könnyen beleszokott ebbe a munkába? — Elég nehezen — mondja őszintén. — Főleg azért, mert minden szombaton és vasárnapon dolgozni kell. Ez bizony nem a legkellemesebb ... — Szóval semmi örömöt nem talál a munkájában? — Azt éppen nem mondtam — mosolyodik el. — Akad azért öröm is: — Például? — Kiszolgálni azokat, akik a napi munka után idejönnek kicsit megpihenni, elszórakozni. — Van ebben némi ellentmondás ... __ ? ? ? — Abban tudniillik, hogy míg mások pihennek, szórakoznak, addig maga dolgozik, méghozzá keményen, ha sok a vendég. Elgondolkodik. — Inkább nem szólok semmit ... — Szereti az embereket? — Szerencsére igen, különben nem tudnám ezt csinálni. — S akadnak-e szemtelenkedő vendégek? — Nagyon ritkán ... Igyekszem nem észrevenni a megjegyzéseiket ... — Csinos, fiatal. Mikor és hol szórakozik. — Sehol és semmikor ... Szeretek olvasni, zenét hallgatni, szabadidőmben otthon segítek a háztartásban ... — Mindez kielégíti? — Egyelőre... — Udvarlója van? — Jobbat nem tud kérdezni? — Mi a véleménye az ifjúságról? — Tűrhetően viselkednek. — Mit csinál a fizetésével? — A szüleimnek adom ... Közösen gazdálkodunk. — összegezve a hallottakat: keserű ember? — Mármint én? — kacag föl csilingelőn. — Dehogy vagyok! Különben: mosolyogni nem lehet kötelességből, vagy lehet? XXX Várady Géza üzletvezető velem egyivású „fiatalember”. — Mennyi a havi forgalmuk? — Százhúszezer korona... Ebben az összegben azonban benne van az üdítőitalok, a sör, a cigaretta, a hideg-meleg ételek ára is__ — Keveset vagy sokat isznak az emberek? — Közepesen... Tűrhető az országos átlaghoz viszonyítva. — Végezetül: mi a véleménye Ágnesről? — Ágnes kedves, megbízható, szorgalmas, tehát igen jó munkaerő ... — lb — Prandl Sándor felvétele 7
