A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-25 / 32. szám
most, a sokadik bemutatón új értelmezést, új fényt kophat. Persze, mindez mitsem von le a dorob művészi értékeiből. Ellenkezőleg, az újabb és újabb felevenités új következtetésekre, új felismerésekre és tapasztalatokra ad lehetőséget. Jól tudja ezt a Thalia Színpadon látott bemutató rendezője: Be ke Sándor is, aki egyéni látásmódját érvényesítve és oz egész együttes jó művészi összteljesítményére összpontosítva kormányozza a bevezetés fordulataitól egészen gondolati és tartalmi célja felé a cselekményt. Szakonyi látszatra ironikus képet rajzol a Bódog családról, hiszen nem sok jót tud mondani szereplőiről. A bevezető jelenetsorokbon különös csapdát állít a néző elé azzal, hogy látszólag mellékes dolgokról beszél, ám ezzel olyan komédiát épít fel, ahol egy csöppnyi szépitgetés nélkül, teljes valóságában bontakozik ki az emberi kapcsolatok szomorúsága és a szellemi profilok reménytelen sivársága. Ebben o világban — a jelenetek keserű humorán át — alig-alig tör utat az önérzet, az egészséges becsvágy és az őszinte emberség pislákoló fénye s Így szándékosan inkább az emberek esendő, nyomasztó törpesége érvényesül. Bódogék egy úgynevezett átlogcsaládot képviselnek, melynek ünnep- és hétköznapjait jobbára mór csak a túlélt konvenciók és a megszokottság merev 1. Sad és Dönci beszélgetése (Tóth Erzsi és Simon Kázmér) 2. Tamas Lolán és Csendes László kettőse 3. le/eriet az Adáshibából — (Balról: Boráros Imre. Tamás Lolán, Szabó Rózsi, Gyurkovics Mihály, Lengyel Ferenc és Tóth Erzsi) BODNAR G. felvételei a mű stílusát. (A további előadások minden bizonnyal a játék megfelelőbb ritmusát is megteremtik, bár úgy tűnik: Beke ezúttal nem szentelt olyan precíz figyelmet a színészvezetésnek, mint az eddigi rendezéseinek többségében tapasztaltuk.) Színpadi fogalmazása okosan rendezte el a Bódog család belső kapcsolatait, ütközéseit és hangulatait. Ebben a rendezői felfogásban jól érvényesül az indulatok és gondolatok viharzása, de nem szenved csorbát a komédiái hangvétel sem. Ez a sajátos, kettőzött játékstílus alapelemeiben nagyon sok realista motívumot tartalmaz, amit sokban segítenek Balogh Ági hiteles jelmezei és Kopócs Tibor stílusos díszletei is. Több jó színészi alakítás teszi emlékezetessé az előadást. Mindenekelőtt Tamás Joláné. Vandát játssza — egy érzelmileg szétesett, távlattalan, a hétköznapok közönyével küszködő elvált fiatalasszonyt ábrázol nagy színészi erővel. Gyurkovics Mihály (Bódog) jó játéka ismét bizonyítja e tehetséges színész kiváló kvalitásait. A figura rajzával kiválóan érzékelteti az érzelmeiben és családfői tekintélyében „boldog" helyett csupán „bódog"-gá korcsosult embertípust. Imrust Nagyidai István játssza — élete első szerepeként kissé elfogódottan, de tehetségesen. Lengyel Ferenc Szűcs szomszédja kitűnő kabinetalakitás. Sacit és Döncit Tóth Erzsébet és Simon Kózmér m. v. játsszák maró gúnnyal fűszerezett Ízelítőt adva a gátlástalan, kíméletlen érzéketlenségből. Tóth Erzsi játéka különösen az első felvonásban tetszett) míg a második részben már kissé modorosnak tűntek gesztusai és fintorai. Bódogné szerepét Szabá Rózsi alakítja. Játéka kissé harsány és a figurától idegen karikaturisztikus elemek is vegyülnek szerepfelfogásába. Különös dramaturgiai szerep jut a játékban Csendes László Emberfőének, s a Thália Színpad fiatal színésze ezúttal is tanúbizonyságát adja sokoldalú tehetségének (i r) /* \ÍM© pn dH\ Ik LnJ-d)/A\ ÉVADNYITÓ BEMUTATÓ A MATESZ THALIA SZÍNPADÁN Idestova hét-nyolc esztendeje került először színpadra Szakonyi Kórolynak ez a vígjátéka. Vendégszerepeit vele Bratislavóban (még 1970-ben) a budapesti Vígszínház, több szlovák nyelvű bemutatót is megélt ez a darab és Helsinkitől Szófiáig számos európai városban ugyancsak sikerrel játszották; sőt, az Adáshibát — színházi közvetítés felvételeként — bemutatta a magyar s a szlovák televízió is . . . Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy alig van Dél-Szlovákiában színházlátogató, aki legalább egyszer ne találkozott volna e színpadi művel. Rejtélyesnek tűnik hát előttem a MATESZ azon dramaturgiai elképzelésének lényege, hogy időben alaposan megkésve bár, de annál nagyobb kedvvel és művészi elvárással bemutassa ezt a szatirikus játékot. Hacsak nem az volt e lépés nyitja, hogy úgymond darabínséges(?) időkben évadzáró, illetve hát évadnyitó premiernek (tudniillik műsortechnikai okokból az Adáshiba a múlt évadból az idei szezonba „csúszott" át) olyan müvet kell választani, ami jó, kipróbált, értékeiről már több ízben megbizonyosodhattunk és törvényei határozzák meg. Egyedül Imrus, a tizenéves suhanc tud és akar kitörni ebből a groteszk család) „tablósorozatból". Nővére, Vanda is lázong az áporodott családi légkör ellen, de őt nem a kitörés szándéka, hanem — vakvágányra jutott házassága kárpótlásaképpen — elsősorban az érzelmi kielégSIés iránti vágy fűti. A család többi tagja, sőt, még az esti tévéműsorra át-átruccanó Szűcs szomszéd is torkig fuldoklik a kisszerűség. a távlattalanság és az érdektelen közöny lápos mocsarában. Az ilyen életfelfogással szemben — sajnos — még a hétköznapi, emberi értelemben megváltóként színre lépő Emberfi is tehetetlen. Imrus és Vanda kivételével nem tud emberi érzéseket fakasztani Bódogékban, ezért feladva a meddőnek tűnő harcot a színpad hátterében magasodó tévéanténára feszül. Rádöbben, hogy az emberi érzések elsorvadásának egyik fő oka a televízió: a kékesszürkén pislákoló képernyő minden családi problémát elsimít, megold; a tévé nézése közben társalogni sem kell, csak itt-ott egy-egy fél szót elejteni és akkor külsőleg úgy tűnik, hogy a családi és közösségi élet helyes mederben zajlik .. . Beke Sándor rendezése jól érzékelteti
