A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-25 / 32. szám

pék elektronikus részét tervezi. Látom, nem egészen érti miről is van szó. Elmagyarázom. Képzeljen el egy fűrészt, amely önállóan és a kívánt méretűre darabolja lel a lát. Erre csak úgy képes, ha a művelet elvégzése előtt valami módon utasítjuk, más szóval „beprogramozzuk". Minél tökéletesebb a gép „agya", annál kevesebb ideig tart a beprogramozás, s egyúttal a fűrész munkája is sokkal megbízhatóbb. Ez a fűrész különben nem légből kapott ötlet. Létezik, idestova tíz éve már — sajnos csak papíron. Ez volt ugyanis a diplomamunkám témája. Hallottam valamit arról, hogy a közeljövőben megkezdik a gép sorozatgyártását, ami igen hésznos dolog volna, hiszen valutát spórolnánk meg, ugyanis a ma nálunk használatos famegmunkáló gépek mintegy 80 százaléka nyugati eredetű, ráadásul ez a gép — ne vegye nagyképűségnek — még most, tíz évvel a ten/ek elkészülte után is az európai élvonalba tartozik, s már csak ezért is érdemes volna komolyabban foglalkozni

viszont a technikusok csak a régebbi típusú gépeket ismerik, az újabbaktól érthető módon idegenkednek. A gép tervezői ezért a helyszínen — annak ellenére, hogy nem kötelességük — betanítják a gépkezelőket és karbantartókat, s közben (akaratlanul is) ismerkednek a fafeldolgozó iparral. („Ha nem tudjuk, hol szorít a cipő, akkor hasztalan okoskodunk itt az intézetben. Elképzeléseinket össze kell hangolnunk a faleldolgozó ipar követelményeivel, s olykor még az is megtörténik, hogy mi, akik mégiscsak kívülállók vagyunk, hamarabb tudjuk mire lesz szükségük a gyárban, mint maguk a vezetők.“)

Azt hiszem, nem érdemes bizonygatni, hogy a faipar jelenleg a hatalmas átalakulások időszakát éli. Sok a megoldásra váró probléma, a minőségi változással a szervezés nem mindig tud lépést tartani. („Az igaz, hogy nem az én feladatom megoldani a faipar és a gépgyártás nehézségeit, de azért nekem nem mindegy, hogy a tervem megvalósul vagy évekig a fiókban hever.

(„Talán az első hallásra furcsának tűnik, hogy egy villamosmérnök a Faipari Kutatóintézetben találja meg a magának való munkakört. Világossá válik azonban a dolog, ha elmondom, hogy ami intézetünkben nemcsak az alapvető faipari kutatásokkal loglalkoznak, hanem a fafeldolgozó iparban használatos berendezések korszerűsítésének lehetőségeit is vizsgálják. Én egy olyan csoportnak vagyok a vezetője, amely a program-vezérlésű gévele. Ez egyébként általános jelenség nálunk. Megszámlálhatatlanul sok olyan ten/ van, amelynek megvalósítása évek óta várat magára, egyszerűen azért, mert nincs gyár, amely elvállalná a kivitelezést. Szellemi kapacitás dolgában ott vagyunk a világ élvonalában, de ami a műszaki szintet illeti, arról már ugyanezt nem mondhatnám el. így viszont hiába a jó elképzelések, tervek, ha nem vehetjük hasznát egynek sem. Van egy másik gépem is, amelynek eddig csak a prototípusa készült el itt az intézetben, és a sorozatgyártására szintén várni kell még, pedig — szerintem — ez is hasznos berendezés: emberi beavatkozás nélküd megállapítható

a la pontos térfogata és a deszkalapok hosszúsága, szélessége.“)

Király Ernő egyik alkotása tavaly a Brnoi Nemzetközi Gépipari Vásáron aranyérmet szerzett. A nevét — bárhogy is szeretném — pontosan nem tudnám megmondani; de ez talán mellékes is. Fontosabb ennél, hogy mit tud: egy deszkalapból tizedmilliméternyi pontossággal — („a faiparban is egyre nagyobb követelmény a precizitás") — kialakítja a kívánt méretű bútorelemeket. Itt a hangsúly a kialakit szón van, ugyanis ez a famegmunkáló berendezés nemcsak fűrészel, hanem csiszol és forgácsol is. („Ez a gépem, mondhatnám, szerencsés csillagzat alatt született. Alig egy év alatt készültünk el a tervezésével, s a rá következő esztendőben már megkezdődött a sorozatgyártása is. Persze, ebben közrejátszott az is, hogy — rendhagyó módon — a gyár jött a javaslattal, sőt sürgette is a tervezés mihamarabbi befejezését, mivel a lehető legrövidebb idő alatt át akart állni a sorozatgyártásra. Az ilyesmi ritka mint a fehér holló. Rendszerint a lorditottja történik: elkészítjük a berendezés terveit, aztán országjárásra indulunk. Kinálgatjuk a program-vezérlésű gépeinket, akár a piaci kofák a tarka babot. Közben a világ megy előre, újabb, korszerűbb gépek kerülnek a piacra, mi is kifejlesztünk egy modernebb változatot, s ekkorra rendszerint a gyárban is megérik a helyzet; a vezetők megértik, hogy valóban szükség van a gépre, de nem a legújabbra, hanem arra, amelyet három-négy éve kínáltunk. S akkor kezdődik minden elölről.")

6.

Király Ernő és munkatársai bizonyos értelemben pedagógusoknak is számítanak. Azok a famegmunkáló berendezések ugyanis, amelyek a Faipari Kutatóintézetben készülnek, a legmagasabb színvonalat képviselik, ezért kezelésük, karbantartásuk is alaposabb felkészültséget igényel;

Ezért is vállalok a kelleténél jóval több papírmunkát, szolgálati utat, kiküldetést stb., mert úgy érzem, hogy ezzel csak hasznára lehetek a társadalomnak. Pedig elhiheti, a saját munkám elvégzésére is ötször annyi idő kéne, mint ami rendelkezésemre áll.")

Van-e szabadideje egy kutatómérnöknek? Ez olyan kérdés, amelyre nehéz egyértelmű választ adni. („Nekem a szabadidőt a család körében eltöltött órák jelentik. Feleségem vegyészmérnök, a nagyobb fiam, Robi nyolcéves, a kisebb, Gabi nemrégi múlt három. Hétvégén berakodunk az autóba és irány: Vők. Van ott egy kis telkem, gyümölcsöt, virágot termesztünk a kertben, a házikó egyik helyiségében pedig berendeztem magamnak egy asztalos műhelyt. Fűrészelek, gyalulok, barkácsolgatok — persze egyszerű kézi eszközökkel, nem a saját tervezésű automatáimmal —, elvégre mindig kell a lakásba valamilyen polc, virágállvány vagy hasonló dolog. Különben számomra is meglepő felfedezés volt, hogy ilyen megnyugtató a fával való bibelődés. Azt hiszem akkor szerettem meg az ácsmesterséget, amikor megterveztem az első program-vezérlésű automatikus fűrészemet.")

8.

S a további tervek?

„A nyugdíjig még van egy csomó évem. Szeretném, a legésszerűbben kihasználni ezt az időt. Ez azt jelenti, hogy a sok ötlet, terv közül azt kell megvalósitanom, amelyre éppen a legnagyobb szükség van. S ha már ennyit beszélhettem, akkor elmondanám a vágyamat is: szeretnék egy olyan számítógépet tervezni, amely egy faleldolgozó üzem valamennyi berendezésének működését irányítaná és ellenőrizné."

LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei)

13