A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-12 / 21. szám
Jó tii évvel ezelőtt jártam utoljára Nové Zámkyban (Érsekújvárod), most alig ismerek rá. Karcsú toronyházak, bontások, épitkezés mindenütt. A nemrég épült, kékes fémborítású áruház homlokzatán pajkos vidámsággal táncolnak a napsugarak. Itt is építkeznek. Az épitók szeretnének mielőtt elkészülni a tér betonozásával. A vnb épülete csaknem teljesen kihalt. Rosszkor jöttek fogad Balogh László, az építésügyi osztály vezetője. Jóformán senki sincs itt. Sem az elnök, sem a titkár. Néhány perc múlva nekem is el kell mennem . . . Szemrehányón néz rám. Miért nem jelezték, hogy jönnek!? Miből áll az, egy levél, vagy egy telefonhivás . . . Töredelmesen bevallom: hibát követtünk el. Ettől megnyugszik, beszélni kezd. Mintegy tizenöt éve kezdődött meg a város átépítése. Elsődleges célként természetesen az iparosítás szerepelt, hisz Érsekújvárnak nem volt számottevő ipara, még egy valamire való üzeme sem. így épült fel a városban az Elektrosvit, a Tesla vállalat is üzemet létesített s már termel, bár még építés alatt áll a Slovlík Közép-Európa legnagyobb konzervgyára, hogy csak a három legjelentősebbet említsem. A többi az már ezzel járt ... A gyors Ütemű, nagyméretű iparosítás elmaradhatatlanul magával hozta az új lakóházak, lakótelepek építését. A lakásállománynak több mint a fele nem felelt meg a követelményeknek: sok volt az egészségtelen sötét, vizes lakás, vízvezeték, fürdőszoba nélkül. Alig lendül bele Balogh László a beszélgetésbe, keresik. El kell mennie. Egyik munkatársa gondjaira biz. Trestyánszky Gyula alacsony, szikár ember. Lendületesen, lelkesen magyaráz, az iroda falán a város térképe lóg. Ez még régi térkép. A Kartográfiai Vallalat most nyomtatott egy újat, de mire elkészült már az is idejét múlta. Látja, a városnak ez a része már teljesen eltűnt. Itt, a Vörös Hadsereg úttól északra épült fel a Bástya I. nevű lakótelep ... Ez a rész is hiányzik, láthatták idefelé jövet, a Szlovák Nemzeti Felkelés útja mellett már épül a Bástya II., délen a Nyitra patak partjára a legnagyobb, a Folyóparti lakótelep s ettől délnyugatra új családi házak sora . . . Csontos ujja sebesen cikázik a térképen. Riadtan kapkodom a tekintetemet, alig győzöm követni a magyarázatát. Észreveszi, hangot vált. Mint látta, nem a város szelére kerülnek az ýj lakótelepek, kór lenne a jó minöségti termőföldért. Most szakad el tekintetem először a városrendezési terv, a térkép utcalabirintusáról s nézek szét az irodában. A falon, a faragott biedermaier íróasztal fölött rézmetszett, a legendás hirü egykori újvári várról, a hatszög alakú erődítmény-rend szerről. Ha a templom kivételével minden lebontásra kerül, mi marad meg a város történelmi múltját idéző emlékekből? kérdezem a metszetet nézve. A templomon kívül a volt bástasor néhány utcarészlete is megmarad, de továbbra is az ősi hatszög alap dominál a városképben. Ismét a térképre mutat. A főtér már nem fog változni. Itt már pontosan kivehető a hatszögú alaprajz, akárcsak a már lényegében kész Bástya I. és Bástya II. lakótelepeknél. S a határidők? Az Állami Építőipari Vállalat dolgozóit dicséret illeti. A lakások átadásával nincs különösebb probléma, csaknem kivétel nélkül határidőre készülnek el. Rosszabb a helyzet, ami a járulásos beruházásokat illeti, az üzletházra, az óvodára, a mosodára s más hasonló, közhasználatú létesítményekre s nem utolsósorban a parkosításra. A város huszonhétezer lakosa közül csaknem tizennyolcezer új, korszerű lakásokban lakik. Rövidesen nem lesz egészségtelen, vizes vagy sötét lakás a városban, de a háztömbök környékén még kevés a pázsit, a virág, kevés a játszótér, a járási könyvtár s ugyancsak a mozi szűkös kis helységben működik s minden kulturális és társas rendezvényt a Szakszervezetek Házában és a CSEMADOK-otthonban kell megtartani, a két helység pedig kevés e célra. Üj városi klubot kell építenünk rövidesen. Mindemellett s erre mint újvári büszke vagyok pezsgő kulturális életet talál 3 városban. Erről azonban már Záhorszky Elemér és Schubert Klára, a Szakszerezetek Háza kulturális osztályának dolgozói tájékoztatnak. Elégedettek is lehetnénk — mondja Záhorszky Elemér --, de még többet szeretnénk. Elsősorban a fiatalok aktivitása érdemel dicséretet, azoké akik a Kassák Lajos Ifjúsági Klubban, az Elektrosvit ifjúsági klubjában és persze a CSEMADOK városi szervezetében tevékenykednek. Nemrég alakult meg esztrád-csoportunk, rövidesen egy vidám összeállítással lép közönség elé: ezzel a műsorral mór a nyárra készülünk, a környék falvait, elsősorban az aratóbrigádokat fogjuk vele látogatni. Igen jól dolgozik a CSEMADOK helyi szervezetének ismert színjátszó csoportja. Eddig csak itt helyben mór tízszer játszottuk a János vitézt. Ugyanakkor folytak Dosztojevszkij félkegyelműjének az olvasópróbái is. Néhány éve egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a Keller-házaspár vezette tánckörök munkája iránt. Társastánc-csoportjuk szlovákiai viszonylatban első és országos viszonylatban második helyezést ért el. Hetedízben rendeztük meg az idén a Czuczor Gergely napokat, ennek keretén belül került sor a Fábry Zoltán Irodalmi vetélkedő járási fordulójára, nemzetközi társastánc-versenyre, értékes irodalomtörténeti előadásra, valamint a képzőművészeti szakkör vándorkiállítására. Szép sikereket mutathat fel népi-együttesünk a ma már országos hírű Napsugár, és a Kodoly-kórus. A honismereti kör negyedévenként tartalmas előadásokat jelentkezik. A kiterjedt tevékenységet, ha nem is gátolja, de mindenesetre neheziti, hogy kevés a megfelelő épület. A Szakszervezet Házának, akárcsak a CSEMADOK-otthonnak termei szinte állandóan foglaltak. S még valami teszik hozzá szinte egyszerre mindketten. Csoportjaink tagjai lelkesen, becsületesen készülnek minden előadásra, szabadidejüket áldozzák fel (bár egyikük sem tekinti ezt áldozatnak, kedvtelésből csinálják), mégis lehangoló, kedvromboló, ha alig mutatkozik érdeklődés. Pedig csaknem kivétel nélkül minden esetben pusztán az előítélet dolga ez. Jó példa erre a János vitéz bemutatója. A premier előtt sokan fanyalogtak, hogy lehet egy ilyen igényes daljátékot „műkedvelő" viszonyok között színvonalasan szinpadra vinni, előadni!? Aztán nem győztek csodálkozni . . . talán a tizedik előadásnak volt a legforróbb sikere. Kiléptünk a Szakszervezetek Hazából miután elbúcsúzunk az itteni kulturális élet két lelkes szervezőjétől. Újra megcsodáljuk Érsekújvár nagyszabású építkezéseit. Egy egész város születik itt újjá. Most lesz csak igazán méltó a város nevéhez, egy új „vár", az önzetlen, lelkes alkotó munka fellegvára van itt kialakulóban, s azt hiszem, nem csak a tömegeket serkentő szervezőknek, de minden újvárinak érdeme ez. (Dálhozy) Prandl Sándor felvételei víz, kultúra ÉS EGYEBEK Szabó Béla bácsi hobbyja a nutria Van egy község, ahol az iskola számára vásárolják az ivóvizet, míg a falu lakosai a hazai „sárga vizet“ isszák évszázadok óta. Hogy mindeddig semmi bajuk sem történt tőle? — Látja, még itt vagyunk — mondják. Az iskolában azonban betiltották a „sárga víz' fogyasztását, így hát — háromszáz gyerek számára — vásárolni kell az ivóvizet. Viszont az iskola szép, korszerű konyhája — vízhiány miatt — jelenleg nem működik. ■^{dost próbáljuk elintézni, hogy szeptembertől legalább a konyha számára legyen elegendő ivóvíz. Amikor az iskolát építették, számoltak ugyanis azzal, hogy idővel rákapcsolják a bodrogközi vízvezetékhálózatra. Ez azonban mindeddig nem történt meg. Ügy gondoljuk, hogy szeptembertől tartálykocsival szállítjuk majd a vizet Kirólyhelmecről — mondja Leczo Zoltán, az iskola igazgatóhelyettese. S most már elárulom, hogy a bolyi általános iskoláról van szó, ahol Zsebik Károly iskolaigazgató irodájában láttam életemben az első igazi, élő — pompás citromokat termő — citromfát. Úgy látszik, az iskola pedagógusainak csupa különös kedvtelése van, mert a citromfán kívül nutriát is láttam Bolyban, méghozzá nem is egyet, legalább harmincat. Igaz, ezt nem az iskolában, hanem Szabó Béla tanító portáján, az udvar hátsó felében elhelyezett ketrecekben. Béla bácsival beszélgetünk a falu kulturális életéről is. ez pedig nem éppen könnyű téma, mert a bolyiaknak nemigen akaródzik kulturális életet élni. Pedig tetszetős, modern,, kétszázhatvan személyre „méretézett" kultúrotthona van a községnek. A MATESZ Thália Színpada utoljára április 30-ón vendégszerepeit ebben a kultúrházban, s előadásuknak megvan a furcsa, elkedvetlenítő históriája. Az történt ugyanis, hogy a szövetkezet az előadásra szóló öszszes jegyet megvásárolta, hogy mindenki — aki csak akarja — megtekinthesse a Thália műsorát. Szóval, a falu lakóinak semmi más dolguk nem lett volna, csak az, hogy a kultúrházba elmenjenek. Ennek ellenére a kétszázhatvan férőhelyes kultúrház szinte kongott az ürességtől ... Május 9-én az iskolások adtak műsort a falu végén rakott tábortűz mellett — mondja Béla bácsi. — A május kilencediki tábortűz egyébként már hagyomány a bolyi iskolában. Volt olyan tanító, aki egész nap fát vágott, és volt olyan szülő, aki még a saját gyerekét se jött el megnézni. Hogy mi ennek az oka? Véleményem szerint az, hogy a kastély körüli majort későn számolták fel. A szalmaviskók lakói a majorból beköltöztek a faluba, ahol manapság minden kényelemmel berendezett lakásokban élnek. Ezzel ők elégedettek, nem is akarnak többet elérni. Szerintem, ezért nem tud a község kulturális fejlődése a gazdasági fejlődéssel lépést tartani. A kultúra érdekében csupán néhány ember mozog, a fiatalság nagy része pedig eljár — dolgozni vagy tanulni — a faluból. Veres Imrétől, ä helyi nemzeti bizottság elnökétől azt is megtudtam, hogy a 850 lakosú községben körülbelül nyolcvan személyautó van, tehát ebből is nyilvánvaló, hogy nem valami szegény faluról van szó. S nem tudom, milyen mértékben fogadhatjuk el Szabó Béla tanító magyarázatát az itteniek „elégedettségéről". Szerintem inkább érdektelenségről, tunyaságról, közönyről beszélhetnénk. Ha pedig így áll a dolog, özön sem csodálkozhatunk, hogy Bolyban mindmáig berendezetlenül áll a vadonatúj óvodaépület, hogy kihasználatlan a kastély, amelyből 1973-ban költözött el az iskola. S nem csodálkozhatunk azon sem. hogy az ivóvizet máshonnan kell hozni. Mert hiába tesz meg minden tőle telhetőt Veres Imre hnb-elnök, ha a falu egész lakossága, az emberek, akiket képvisel, nem támogatják igyekezetét.. . VARGA ERZSÉBET (A szerző felvétele) 7
