A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-12 / 21. szám
A hatalmasnak tűnő szürke fregatt nyilsebesen hasította a tenger haragos vizét. A Thor nevű őrhajó kétségbeesetten iparkodott irányt változtatni, hogy az összeütközést elkerülje. Kiskaliberű ágyúit lövésre készen tartotta a legénység, bár tisztában volt vele, hogy nem veheti sok hasznát. Az ellenfél hathüvelykes ágyúi pillanatok alatt tengerfenékre küldhetik őket ágyúikkal együtt. A hadihajó — ügyes manőverezéssel — oldalával rohant neki a kis őrhajónak és bezúzta az oldalát. Az őrhajóban működésbe hozták a szivattyúkat. A fregatt, mintha mi sem történt volna, elegáns félkört írt le a tengeren és folytatta útját. A halálra sebzett Thor motorját leállították és azután csak úgy bukdácsolt le és fel a hullámokon, mint találnak rést a felhők között, s ilyenkor pár percre beezüstözik a komor hullámok magasra emelt taraját. A grönlandi partok felől nekiveselkedő viharok gyakran hoznak magukkal nedves havat és esőt, mely igen megnehezíti a halászok életét. Ilyenkor a hajóra zúduló víz azonnal megfogya, s a hajótest súlyos páncélja egyre nehézkesebbé teszi a hajó mozgását. A hajósok ilyenkor baltával, csáklyával próbálják lefeszegetni a hajóról az egyre vastagodó jégréteget, de — kétségbeesett igyekezetük ellenére is — a borzalmas teher sokszor magával húzza rabját a feneketlen mélységbe. S a vadul tajtékzó tengerre tovább hullanak az esőcseppek és a nehéz hópelyhek, hogy a vízhez érve azonnal elolvadjanak . . . Ennek ellenére — igaz ugyan, hogy csak átvitt értelemben —, az Izland partját ostromló tenger vize mégis forró volt. Végtelen tükrén ugyanis tavaly télen — a történelem folyamán immár harmadszor — tombolt a küzdelem, melyet III. „tőkehal-háború"-nak neveztek. poi kikötővárosok lajstromaiban már megjelennek az első írásos adatok az Izlandból behozott szárított halról. Az újkorban a tőkehal és a hering képezte a szigetlakok minden gazdagságát, ez biztosította be megélhetésüket. A sziget éghajlata fokozatosan rom,-fott. A vulkánkitörések száz- és százezer tonna hamuval szennyezték be a levegőt, lávafolyók ömlöttek végig a szigeten. Eltűntek az erdők, melyek Ingolfúr Arnarson ideérkezésekor még csaknem a sziget egész felszínét elborították. S ami még ennél is rosszabb, szinte nyomtalanul eltűnt a termőföld is a hamu és a lávatömegek alatt. Ma már Izland és a halászat fogalma elválaszthatatlanok egymástól. A sziget lakói bizonyára éheznének, ha az izlandi konyhákon nem illatozna nap mint nap a sokféleképpen elkészített ínycsiklandozó halétel. A reykjoviki kikötőben évente rengeteg hajó fordul meg a világ minden tájáról és viszik a távoli, hazai kikötőkbe a rengeteg fagyasztott, sózott, száegy sebesült pehelyréce. A kis hajó tengerészei reszkettek tehetetlen dühükben. Mindannyian jól hallották a gyorsan távolodó fregatt tatjáról feléjük szálló kiáltást: — Szerencsés utat, fiúk! Ráadásul még ki is gúnyolták a legyőzött és megalázott hajócska legénységét. Csoda-e, hogy azok csak gyűlöletet éreztek irántuk? Erre a párbajra — ha egyáltalán annak nevezhetjük azt, ami a két egyenlőtlen ellenfél között történt — múlt év decemberében került sor az Atlanti-óceán északi térségében. A győztes fregatton angol és a legyőzött Thoron izlandi zászló lengett. A sziklás és gyéren lakott Izland körül a tenger októbertől májusig hideg és barátságtalan. Felette csaknem állandóan súlyos, sötét felhők tornyosulnak. Télen a napsugarak csak igen ritkán A SÁRKANYHAJÔSOK UTÓDAI Valamikor réges régen, több mint ezerkétszáz évvel ezelőtt, ír szerzetesek telepedtek le Izlandon. 874 egyik reggelén arra ébredtek, hogy norvég vikingek csíkos vitorlájú hajói közelednek a sziget felé. A hajók oldalára erősítve ott díszelegtek a kerek ökörbőr pajzsok, s rajtuk tulajdonosuk emblémája. A vikingek parancsnoka Ingolfúr Arnarson volt, aki a norvég király haragja elől menekült el embereivel. A kis Seltjarnarnes-félsziget északi csücskén, a Faxafloi-öböl partján telepet létesített, melynek a Reykjavik (azaz Füstölgő öböl) nevet adta. Az elkövetkező években még több magasorrú, sárkányfejes hajó kötött ki a szigeten, s a XI. században már nyolcvanezer lakosa volt Izlandnak. Kétszáz évvel később az észak-eurórított halat, a hallisztet és a különféle olajokat. Halkészítmények képezik az izlandi export 83 százalékát, s biztosítják a sziget lakosságának aránylag magas életszínvonalát. Izland 1944-ben újra független állam lett, s azóta — saját jólfelfogott érdekében — már többször távolabbra helyezte felségvizeinek határát. 1958-ban tizenkét, három évvel ezelőtt ötven, majd a múlt év októberében kétszáz tengeri mérföldre. RADARRAL A HALAK ELLEN Ha Angolorszóg és Eszak-lrország leállítaná halászflottáját, negyven százalékkal nagyobb termőterületet kellene megművelnie. (Az élelmiszer behozatala akkor maradhatna meg a jelenlegi szinten.) Ez természetesen csak elmélet, amiről pillanatnyilag szó sincs. Viszont igazoljo azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy mennyire befolyásolja a halászat Anglia egész gazdasági életét, s azt is, hogy sokkal jobban rá van utalva arra. mint bármelyik fejlett nyugat-európai ország. Ezért ősi ellenségek az angolok és az izlandiak, még akkor is, ha a politikai érdek egy táborban tartja is őket. A szigetország partjaitól messze benyúlnak a tengerbe a vízalatti „hallege-' lök", melyeken hatalmas halrajok tanyáznak. Amikor a halászatot még nem gépesítették, a halak túlnyomó többsége a tengeri ragadozók, fókák, sirályok és tengeri sasok bendőjében „szenderült örök nyugalomra". S éppen ez biztosította a tenger élővilágának természetes egyensúlyát. A mai modern technika viszont mintha egyenesen hadat üzent volna a halaknak. A korszerű halászhajókról ma már nem hiányzik az elektronikus számológép és a radar sem. A statisztika szerint az izlandi felségvizeken tanyázó tőkehal hetven százaléka hálóba kerül, ha plankton-vadászatra indul a part közelében lévő legelőkre. Míg 28 évvel ezelőtt a kifogott tőkehalak átlagos életkora 11 év volt (tehát életükben négyszer-ötször ívhattak), a mai átlag hét év és egy ívás. A Tengerészeti Kutatóintézet biológusa, Jacob Jakobson professzor szerint: „Ha időben nem léptetünk életbe megfelelő óvintézkedéseket, tőkehalkészleteink kimerülnek már a közeljövőben és a halászat kátyúba kerül." 8
