A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-04 / 30. szám
R A D A L MÁ R, INTERNACIONALISTA aki „új dalok ismeretlen lelkét kereste", különös kocsmákról, ahol az „ember sosincs magában“, s ebédre „egy teli tányér naplényt / vacsorára egy tejutat“ kaphat, a glinancourt-i kocsmaasztalról, melyet szebbnek vagy inkább fontosabbnak érez, mint Párizs sok más csodáját, mert az otthonra emlékezteti — és vallanak ezek a köültemények a fekete és vörös ellentétéről is: „Fekete a lobogó, / amely az aknák fölött köröz, / Csak a vér, / csak a bányákban elfolyó I emberi vér vörös.“ (Rónay György fordítása.) Spanyolországban a hispán csillagokat csodálná, de golyószóró ropogása ébreszti a barbárságra: ki számolgathatja ilyenkor a csillagokat? ki számolhatja össze a golyókat? Aktív újságíró. Szerkeszti a szlovák avantgarde irodalmi és politikai folyóiratát, a Dav-ot. Kapcsolatai vannak — többek között — a csehszlovákiai magyarság haladó mozgalmaival, így a Sarló-val. A Sarló vezetőjének, Balogh Edgárnak a cikkét az új arcú csehszlovákiai fiatalságról ő maga fordítja le a Dav számára. A harmincas évek elején a kosuti sztrájk után szervezett hírhedt kommunistaellenes boszorkányper idején hű barátjával, Vladimir Clementisszel együtt szervezi a politikai tüntetéseket Major István kommunista képviselő, a per vádlottja mellett. Ekkor közli a Dav Romain Rolland és Mákszim Gorkij nyilatkozatait, dementis emlékiratai, a Befejezetlen krónika említi, hogy a davisták ismerték Illyés Gyulát, és e környezet teljes jellemzésére lel kell jegyeznünk, hogy ehhez a baráti körhöz tartozott dr. Ivan Sekanina, a kitűnő ügyvéd és publicista, a lipcsei perben Dimitrov egyik védője. Novomeský ott volt Moszkvában, a szovjet írók első kongresszusán, s felszólalásában a humanizmus és a szocializmus egységéről szólott. Részt vett az antifasiszta írók madridi gyülekezőjén. Harcolni a fasizmus ellen, tömöríteni a haladás erőti: aktiv történelmi szerepet vállalni olyan kritikus időben, amikor lét vagy nemlét kérdései vannak napirenden. Az életút leghősiesebb évei következtek: „Ring életünk, részekből rakva össze, / a tétlen idő mérlegén, / míg a gyönge remény, j mint szelíd galamb, suhant tova benne.“ (Rónay György fordítása.) A Hitler-kreálta „önálló" szlovák állam illavai internálótáborában születtek e sorok. Off ült a költő néhány hónapot, de a börtön előtt és szabadulása után — ennek ellenére — igen aktiv politikai munkát végez. Tagja a Szlovák Kommunista Párt illegálisan működő Központi Bizottságának. Szervezője a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Illegálisan Londonba repül, hogy az ott székelő emigráns csehszlovák kormánynyál és dr. Benei elnökkel egyeztessék terveiket. Moszkvában — ugyancsak illegális, pontosabban: életveszélyes út! — Klement Gottwalddal tárgyal. Amikor 1944 augusztusában Banská Bystricán kitör a felkelés — Novomeský a vezetők között található. 1945 —a leiszabadulás. Fontos kormánytisztségeket tölt be: a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi megbízottja. Tagja a párt Központi Bizottságának is. Ezekben az esztendőkben óriási szervező munkát végez, csakúgy, mint barátai. Tragikus fordulat, és nem csupán Novomeský életébenk amikor 1950-ben, koholt vádak alapján megfosztják párt- és állami tisztségeitől, 1951-ben kizárják a pártból, és letartóztatják. Csak Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1963-as, IX. Kongresszusa hozta meg a teljes rehabilitációt: Ladislav Novomeský újra tagja lett a pártnak, megjelentek új könyvei is, a Teréza villa, A húszas évek valamelyik november hatodikáján, valamint a Vladimír dementis emlékének ajánlott elbeszélő költemény, a 30 percnyi a várostól. A következő esztendőben adták ki a tragikus esztendők emlékeit őrző költeményeket, Onnan és más versek címmel. Ugyancsak 1964-ben, állami díjjal és a nemzeti művész címmel tüntetik ki. Kiadták összes verseit, válogatott tanulmányait. Több tanulmány és egy vaskos monográfia — Stanislav Šmatlák munkája — értékeli munkásságát. Laco Novomeský — forradalmár volt. Az ember és a közösség helyzetét ebből a pozícióból ítélte meg. Hogy mit teszünk és mennyit tehetünk önnön gazdagodásunkra, a gondolat súlyával, az erkölcs hitelével — és az alkotás művészi rangjával. Részletek E. Fehér Pál tanulmányából melyet Laco Novomeský Válogatót versei elé írt. Az az iszonyú Emésztő szorongások! Az az iszonyú semmi iszonyú bennetek, mely a semmibe vész. A tűz, melyben elégünk — s nem tudunk melegedni —, az a jég-lobogás, az a láng-dermedés. Az a visszhangtalan űr, dermedt lábnyomunkban, az a néma sikoly, kígyótlan- szisszenés, elapadt folyók hangja sosemvolt vájatokbán; az a kínzó gyönyör, mely testetlen enyész. A szakadékba szédült, s nem szédülő tekintet, mit semmijével a semmi vakká veret; iszony az iszonyattól — bár öklök nem fényítnek —, ó nem fájó ütések és vértelen sebek. Az az árnyéktalan fény, hajnaltalan sötétség; s ó, ujjatlan tapintás láthatatlan nyoma! Látni a képzelt lápon testek semmisülését; — s nincs kiút: álom és vágy, mind-mind így vész o Az az iszonyú, az a sehonnai semmi, a sehol, soha, a nem sivár apálya; csak az az iszonyú: ezekkel menetelni, rémektől leigázva. Bátorság, tarts meg engem, életre, bármi rosszra; kínzó gyönyörödet tűzben izzíthatod! Hittel, eszmékkel és rettegve és szorongva, még akkor is, ha minden elhagyott Hadd éljek én! Hadd éljek! Ó, csak el ne hagyjatok. GARA1 GABOR fordítása V. PftIBYL felvétele 21
