A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-04 / 30. szám
AXEL TH1NN AZ ELNÉMÍTOTT BENZINKUTAS Ezen az estén sötét volt a B 404-es műút. Werner Wendt felügyelő fáradtságot érzett a kormány mellett. Észreveszi a magányos benzinkút fényreklámját. Lassan fékez. Éppen ideje, hogy megtöltesse a tartályt. A benzinkúthoz kanyarodik. Semmi nem mozdul. — Zárva van! — dünnyögi mérgesen. Kiszáll a kocsiból és szándékosan hangos léptekkel megy a nagy üvegablakhoz. Az ajtó nyitva. Az íróasztalnál kék szerelőruhában ül a benzinkutas. Meg se mozdul. A felügyelő megemeli a férfi fejét. Golyóütötte lyuk van rajta. A padlón golyóstoll. Kiesett a halott férfi kezéből. A telefonkészülék melletti blokkon néhány odavetett jegyzet. Kétségtelen, hogy csak az utolsót írták ezzel a golyóstollat. Megállapítható a tinta színéből. S a jegyzet: 1. 3, 4, Her... Még egészen friss. Wendt felhívja a hamburgi bűnügyi rendőrséget, jelentést tesz. Amikor leteszi a kagylót, észreveszi a bejáratnál álló férfit. Az is szerelőruhában van. — Hermann . . . Hermann halott? — kérdi a férfi. A felügyelő a jegyzetre gondol: 134 Her... Hogy ez Hermannt jelentene? — Majd kimondja: — Lelőtték. És maga kicsoda? — Erwin Köss. A bérlő. Hátul voltam a műhelyben. De hát, ki tehette .,. — Igen, ki...? — ismétli meg Wendt. — Majd itt körülnéz a technikai csoportunk. Addig mutassa meg a műhelyt. Köss úr! Átmennek az udvaron. Az erős lámpafényben egy nagy, sötétszínű kocsi áll. — Motorhiba, — mondja Erwin Köss. — És a sofőrje? — Átment a közeli vendéglőbe. Bármelyik pillanatban itt lehet már. Wendt bólint, hirtelen o kocsira néz és megdöbben: HHXX 134, olvassa le a kocsi számtóblójóról. — Egy-három-négy, — dünnyögi. A kocsiban nincs semmi. Megpróbálja kinyitni a poggyásztartót. — Azt nem szabadna ... felügyelő úr, — mondja Köss. Bizonyára hallotta a telefonbeszélgetést, s akkor tudta meg, kivel beszél. — Igaza van, valóban nem szabadna, — bólint Wendt, de szakavatott keze alatt felnyílik a pogygyásztér teteje. Néhány kendő, egy bunda. És alatta apró fehér csomagocskák. Wendt kézbe vesz egyet és megszagolja. — 134, — mondja hangosan, majd így folytatja: — Nem Hermann ... Heroin... A tanú halott, már nem beszélhet! — Mi az? — kérdi értetlenül Köss. Wendt elutasítóan int kezével. Arra gondol, hogy a jegyzetfüzetben talán lesz még valami más is. Nem lenne értelme feljegyezni egy esetet, pláné akkor, ha az nagyon könnyen megjegyezhető. — Hol lennének biztonságos helyen ezek a csomagocskák? A bérlő a műhely falánál álló páncélszekrényre mutat. A zárban van a kulcs is. — Megbízható, szolid márka, — ismeri el Wendt. Kinyitja a páncélszekrény ajtaját. Belerakja a csomagokat, azután gondosan bezárja a szekrényt. Köss közben gyorsan iparkodik lecsukni a poggyásztér ajtaját. Wendtnek ez valahogy nem tetszik. Odamegy és felnyitja azt újra. A piszkos rongyok alatt valami megcsillan: egy pisztoly. Hogy ezt előbb ne vette volna észre?... Az lehetetlen! A felügyelő zsebkendőjével óvatosan felveszi és bemegy a kabinba. Felnyitja a pisztoly tórát, megszagolja a csövét, azután bólint. — Maga pisztolyt talált az autóban? — kérdi Köss, aki nyomban utána jött. — Rablótámadás, ugye? — Semmiféle rablás... — mondaná tovább is, de a motor zúgása megzavarja. A sötét kocsi most suhant ki az udvarból és néhány pillanat múlva eltűnt az éjszakában. — A gyilkos! — kiáltja Köss. — Megszökött! — Csak nyugodtan, — mondja Wendt. — Hamarosan fülöncsípik. Ami pedig a gyilkost illeti: magát ezennel letartóztatom! — Én ... — Hiszen tudja, hogy a benzinkutast akkor ölték meg, amikor jelenteni akarta a rendőrségen a kábítószerek átrakását a sötét kocsiba ... — Talán, — mondja Köss bizonytalan hangon. — De nekem semmi közöm azokhoz a kábító szerekhez. — Lefogadom, hogy nemrégen még a maga páncélszekrényében volt a heroin, — szegezte rá tekintetét Wendt. — Látja ezt a mutatóujjamon? Heroin. Még mielőtt a kocsiból átraktam volna a kábítószert a maga páncélszekrényébe, észrevettem ezt a fehér port az egyik polcon. És a pisztoly... — Hiszen megvizsgálta ezt a fegyvert!... Hát nem látja, hogy a tárból nem hiányzik egyetlen golyó sem? Különben is, mi közöm nekem egy idegen kocsiban talált pisztolyhoz? Talán a gyilkosnál van még egy másik pisztoly is. — Igaz, a tárból valóban nem hiányzik egyetlen golyó sem. — szólt a felügyelő. — Csodálnám az ügyességét, ha ez nem a maga pisztolyá lenne. Wendt felemelt karral üdvözli a szirénázva odakanyarodó rendőrkocsit, s közben befejezi a beszélgetést : — Pechje van. Köss úr, hogy a bűnügyi rendőrnek is tankolnia kell itt-ott. És néha éppen akkor, amikor megölik a benzinkutast Nehogy a gyilkosság felderítetlen maradjon ... ü^m Kőkorszakbeli futbal: — Most egy darabig rugdosd te a labdát... 22
