A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-04 / 30. szám

Szeretem a forró kerteket Szeretem a forró kerteket a napnyugtának ágyazott rögöt a nagy fákat és derék árnyékukat a földben a riadt magoncot a dűlt palánk mögött Szeretem a forró kerteket és napközpontú törvényüket a terhűktől hasadó fák gyümölcshozó alázatát Ősz A Nap feledékeny vizözöne vonult vissza a tájról Termékeny hordaléktalaján gyökeret vernek a nyírfa-esők Lombjukat hullató felhők alá ellobbant fájdalom teríti hamuszín avarát Riadót jelez az alkony viharfogadásra sorakoznak a fák hőség-perzselte gerincük megnyúlik a szélben Almafdk terhét Almafák terhét hordozom éretlen gyümölcsüket Földig hajtott fejük szelíd alázatát Fényzápor mossa fáradt testemet s fészekké fonja sok-sok ág-bogát (1966) Kérdés Szeretem a forró kerteket nem tudnék élni odafenn gyökérszakasztó köveken (1974) Madarak ösvényein elindulnak az erdők mint parázsló szigetek úsznak az árral észak felé (1969) S a szánalom az mennyit ér hogyha nem só és nem kenyér a reggel asztalán? MIKOLA ANIKÓ (1974) (1944) Szokás-e még? Néhai özv. Szabó Istvánná emlékezetének Szokás-e még hogy vénülő parasztok hálaadással szegnek kenyeret hogy éneklésük felveri a partot mint aranyvessző az elapadt eret Szokás-e még hogy azt mondják be ékes napra virradt a tegnapi világ GYÖKERES GYÖRGY felvétele vagy csak bennem az utódban ébreszt a tiszta szó ilyen nosztalgiát Szeretném ha a ládamélyek felszámolnának minden álszemérmet s a szemfedőnek elrakott lomok napfényre kélve élni kezdenének (1973) 1970-ben megjelent az .Egyszemű éjszaka* című antológia, mely az 58-as gyűjteményhez hasonlatosan, vihart kavart irodalmi közvélemé­nyünkben. Azóta lehiggadtak a ke­délyek, fiatal lírikusaink nagyrésze leküzdötte az indulás szertelensé­geit, egy részük kötetekkel bizonyí­totta az előzetes bizalmat. Ezek egyike Mikola Anikó. .Mikola Anikó költészete nem a hagyományos asszonyi lírára épül, amely melegségével, elnézésével bearanyozza a világot. Mikola Ani­kó szigorú, kérlelhetetlen krónikás. A lélek krónikása* — írja .Tűz és füst között* című kötetéről a pálya­társ Kovács Magda. .Emocionális világa a hétközna­pok pragmatizmusa ellen fordul, ugyanakkor tipikusan asszonyi lá­zadás ez, mely meg akar küzdeni a szerelem új értelmezéséért. A sze­relem, mint alapmotívum jelen van csaknem minden versében, s épp ott nemesedik lírája igaz költészet­té, ahol ez félreérthetetlenül vilá­gossá válik* — írja ugyanerről a kötetről Bábi Tibor. S így folytatja: .Költészetében bizonyos gradá­­ciót állapíthatunk meg, amely a mélyponttól, a görcsössé merevült tragikus alapérzéstől a feloldásig, az emberi kiteljesülésig emelkedik.* Az 1972-ben megjelent első kötet után hosszabb szünet következik, legalábbis könyvpublikációja terén. Igaz, közben újabb versekkel, né­hány izgalmas novellával, érdekes műfordításokkal (Kecsua legendák) gazdagította irodalmunkat az el­múlt években, második kötete azon­ban még mindig nem haqyta le a nyomdát. BIBLIOGRAFIA: Tűz és füst között — versek (1972) Fák és hajók a szélben — versek (előkészületben)

Next

/
Thumbnails
Contents