A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-04 / 30. szám
lektiva alkotta 1961-ben. Nem mészsze áll a Manszunde-dombtól. A naponta 1000 mérföldet megtevő mondabeli szárnyas csodaparipát, a Csolimát ábrázolja. Emlékművet emeltek a néphadsereg elesett katonáinak, valamint a koreai háborúban részt vett kínai önkénteseknek a tiszteletére. A Csolima let a félsziget északi felének felszabadulása után, de különösen az elmúlt húsz évben a haladás, az újjáépítés szimbóluma. Mert kevés nép tudta megtenni — egyetlen ugrással — az utat a japán gyarmatosítás következtében fennmaradt csaknem feudális viszonyoktól a szocialista állam sokoldalúan fejlett gazdaságáig. Ezt fejezi ki az emlékmű: az ugrásra lendülő karcsú csodaparipa hátán egy koreai munkás és egy munkásnő bizalommal tekint az örömteli jövőbe. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban mindenütt találkozni lehet ezzel a jelképpel, plakátokon és hatalmas méretű képeken. Magunk is meggyőződhettünk róla, hogy a Csolima-mozgalom valóban a munkaverseny fő mozgató erői közé tartozik Észak- Korea gyáraiban és mezőgazdasági üzemeiben. A főváros lakosainak kedvenc pihenőhelye, a magas folyóparton levő Morabon-park. De Pjöngjangnak ezen kívül is számos parkja van. A legnagyobb az ifjúsági park, itt rendezik a népünnepélyeket, a nagygyűléseket, szabadtéri hangversenyeket. Legmagasabb pontján áll a hagyományos koreai stílusban épült Mankiongbong-gloriett. Fennmaradt a régi korokból is jó néhány építészeti emlék. így többek között az llminde-pavilon, amely eredetileg az erőd egyik bástyája volt, s amelyet a háború után régi formájában építettek újjá. Ugyancsak rekonstruálták az erőd keleti kapuját és a kapu feletti bástyát, amely a hagyomány szerint 226-ban épült, most rekonstruált formáját azonban 1635-ben kapta. Ez a keleti kapu, az ún. Tedongmun évszázadokon át a város fő kapuja volt. Harangja nemcsak a pontos időt jelezte, hanem ellenség közeledtére, egyéb veszélyekre: tűzvészre vagy árvízveszélyre is figyelmeztetett. A főváros legismertebb épületei: a minisztériumok a Kim Ir Szén téren, az Úttörőpalota és az 1960- ban elkészült Nagy Színház, amelynek tervezői szerencsésen hangolták össze a modern stílust a hagyományos nemzeti építészet elemeivel. A keleti városrészben épült sportstadion 70 000 nézőt képes befogadni. Egyébként a másfél milliós Pjöngjang széles sugárútjaival, elöregyártott elemekből épült sokemeletes lakóházaival, hatalmas tereivel, felhőkarcolószerű hoteljével, elővárosaival inkább kelet-európai, mint kelet-ázsiai metropolisra hasonlít. Aki Pjöngjangban jár, nem mulaszthatja el, hogy el ne látogasson a főváros peremén levő kis faluba, Mangjondba. Itt látható — parkká varázsolt szép környezetben — Kim Ir Szén szülőháza. Naponta koreaiak ezrei meg ezrei látogatják, mint a koráéi nép forradalmi szellemének forrását. PILLANGÓK TAVA A mexikói fővárostól nem messze nyugotra fekszik Morelio, Michoacán szövetségi állam fővárosa. Jósé Maria Morelosa mexikói szabadsághős szülőhelye. Igazón kedves, kellemes város. Éghajlata kitűnő, sem túl meleg, sem túl hideg. A város tiszta, házai szürke lóvotufóból épültek, könnyedek, de mintha csak úgy találomra szórták volna szét őket. Hullámos piros cseréptetejük szépen mutat a világosszürke falak fölött. Morelia közelében a zöld dombok között fekszik egy csodálatos szépségű tó. Neve — Pótzcuoro. Vize zöldesen áttetsző. Rengeteg turista keresi fel, főként a nem messze levő fővárosból. így oztón rengeteg a tó körül az autókemping, szálló, motel, kirándulóvendéglő, mindenki kiválaszthatja oz Ízlésének és főleg — pénztárcájának legmegfelelőbbet. A tó sima tükréből öt sziget emelkedik ki. A legszebbet közülük Janitziónak hívják. Legnagyobbrészt taroscoindiónok lakják. Még ma is elsősorban halászotból élnek, mint őseik. Házaik szépek, mutatósok, óltolóbon egyemeletesek, fenn az emeleten faoszlopokon ólló erkéllyel. Mintha csak Kasztíliába tévedt volna az ember vagy valamelyik dóimat szigetre ... A sziget legmagasabb pontján áll Jósé Maria Morelosa hatalmas méretű szobro, mintegy védőleg emelve jobb karját Mexikó fölé. A tarasco-indiánok megőrizték spanyol befolyásra kialakult régi népviseletüket. Különösen a nők öltözéke szép, csipkével és hímzéssel diszitett. Ma itt is könnyebb az élet, új és kiadós bevételi forróst jelent oz egyre jobban fellendülő idegenforgalom. A turistákot 50—60 személyes motoros hajók szállítják a szigetre. Az indián asszonyok sok-sok apró étkezőt nyitottak, három-négy asztallal. Maguk sütik — foszén-parázson — oz itteni tóból kifogott fehér halat. Ezt előbb gondosan kicsontozzák, úgyhogy teljesen szálkamentes. De apró, szardínianagyságú halót is sütnek, ezt csak úgy, sós mogyoróként ropogtatják a vendégek. A sült halhoz tortillót, kukoricalepényt szolgálnak fel (ez a mexikóiak kenyere) meg valamiféle rettentően csípős mártást. A sziget környékén igen sok az érdekes látnivaló. Egyikük egy, a Kolumbus előtti időkből származó kisebb piramis, Tzintzuntzan falucsko közelében. Ugyanebben a faluban van a fozekasáruk piaca, ahová az egész környékből behordják az indiánok eladni nagyon szép kerómiakészitményeiket. A kerámia-kézműipar hagyományos egész mexikóban s még mindig az ősi indián formákat és mintákat, színeket alkalmazza. A halászat azonbon a fő megélhetési forrás. Kétféleképpen fogják a halót: kiterjesztett szárnyú lepkére emlékeztető kettős meritőhólóvol és 20—30 méter hosszú kerítőhálóval. Az indián halászok egyetlen fatörzsból kivájt kenukon járnak ki o vízre, mindig kora hajnalban, s délután három óra tájt jórnok haza. Ilyenkor azután minden ház előtt ott a száradásra kiteregetett háló, s az egész faluban érezni a sülő hal ínycsiklandozó illatát. O
