A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-04 / 30. szám

1 Amikor gépünk felszólít a moszkvai repülőréten, 18 óra 15 per^ cet mutatott óránk TM moszkvai idő szerint. Irkutszkban, amikor közbülső leszállást hajtottunk végre éjjel egy órakor, már kezdett világosodni, s amikor két órakor újra a levegőbe emelkedett gépünk, hogy megtegye az út utolsó szakaszát Pjöngjangba, feltűnt a nap korongja a látóhatár fölött. Ez volt életünk legrövidebb éjszakája.

Pjöngjang repülőterén — déltájban — ragyogó napsütés, úttörők sorfala és katonazene fogadott. A napsütés és a ragyogó kék ég nekünk is szólt, a többi az ugyanazon a gépen érkező hivatalos vendégeknek. Beültünk a szép modern Ikarus autóbuszba, hogy megtegyük Prágából jövet hosszú-hosszú utunk utolsó szakaszát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába.

A város centrumába vezető széles, négy forgalmi sávos úton alig találkoztunk néhány gépkocsival. Ennek ellenére buszunk talán ha negyven kilométeres sebességgel haladt. Később megszoktuk ezt a „sebességet", amit Észak-Koreában minden gépkocsivezető betart. Mintegy félórás utazás után feltűnt Pjöngjang, magasházainak sziluettjével. Ezek a házak, háztömbök nemigen különböznek azoktól, amelyeket nálunk bármelyik korszerű lakótelepen látni.

Pjöngjang (vagy Phenjan) Korea legrégibb városai közé tartozik. Egyik mai külvárosa helyén a 4. század elején épült meg a Phenjanerőd. 427-től a korai koreai állam, a Kogurjo-dinasztia székhelye volt. A Korjo-dinasztia uralkodása alatt (918—1392) egyike volt az ország két fővárosának. 1392-ben végleg elvesztette fővárosi rangját — Szöul

A HÉT számára írta: PETER MARIOT

lett az egyetlen főváros. Pjöngjang hosszú évszázadokon át vidékies jellegű kisváros maradt, s csak az elmúlt fél évszázadban, amikor az ipar fejlődése nagyobb lendületet vett, indult gyors növekedésnek. 1945 augusztusában, miután a szovjet hadsereg felszabadította, Észak- Korea politikai, gazdasági és kulturális központja, majd 1948 szeptemberétől, amikor Korea kettészakadt, északi részén megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, ennek fővárosa lett.

A mai Pjöngjang az utóbbi húsz évben végbement tervszerű fejlesztés eredménye. A koráéi háború idején (1950—1953) az amerikaiak csaknem teljesen lerombolták. 1953 júliusában, közvetlenül a fegyverszüneti egyezmény megkötése után, bizottságot hoztak létre az újjáépítés irányítására. Azóta — a lakosság tevékeny közreműködésével — rengeteg lakóház, iskola, kórház,

óvoda, bölcsőde, középület, irodaház épült. Pjöngjangban összpontosul a köztársaság ipari termelésének Egynegyede. Számos gépgyár, textilipari, építőanyag- és élelmiszeripari stb. üzem működik itt, s Pjöngjang nemcsak az ország közigazgatási, de kulturális, kereskedelmi központja is.

Hagyományosan az első hely, ahová az idegenvezetők a Pjöngjangba látogató külföldieket elkalauzolják, a Manszunde-domb, nem messze a városcentrumtól. Itt áll a Koreai Forradalom Múzeumának impozáns épülettömbje. Az előtte felállított hatalmas emlékművön a koreai nép forradalmi történetét megörökítő bronz reliefeket helyeztek el. Az emlékmű-komplexum középpontjában áll Kim Ir Szén nemrég bearanyozott monumentális szobra.

A város modern szobrai közül a legnevezetesebbet egy müvészkol-