A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-27 / 29. szám

erre sor is kerülhetett. Néhány ezer kilométerrel a hátunk mögött egy napon Madridban találtuk magunkat. Október­ben, gyönyörű vasárnapi napon. Egy­két nap eltelte után csak véletlenül ke­rültünk délelőtt a TOROS-térre. Izgalom fogott el bennünket. Elhatalmasodott lelkűnkben a kíváncsiság vágya. Talán jobban akartuk látni a bikaviadalt, mint maguk a madridiak. Megérkeztünk te­hát e nagy sportesemény színhelyére. Most már az volt a gondunk, hogyan jussunk be a bikaviadalra, hogyan sze­rezzünk jegyeket! Kétségek között há­nyódva, bizonytalanságban éltünk. Úgy éreztük magunkat, mint a gyerekek. Nagy gondunk közepette értünk a COR­RIDA egyik bejáratához és a pénztár­hoz. Szerencsére még rendes áron kap­tunk jegyeket. Mikor ezen a gondunkon túl voltunk, brozsurákat és plakátokat vettünk, megtekintettük az istállókat, a viadalt szolgáló térségeket stb. Ho­gyan éreztük megunkat? Gyötört ben­nünket a kíváncsiság. Még semmit nem láttunk, de már azon töprengtünk, vajon mi lehet a megragadó ezekben a véres ütközetekben? Az arénák többségét múzeummal is kiegészítik. Ezekben különféle köpenyek, kardok, kopják, dísztárgyak és fény­képek elevenítik fel a bikaviadalok leg­­zgolmasabb mozzanatait. A jól fel­szerelt arénáknak saját kórházuk is von, sőt még oltáruk is, omelynél a nagy parádé előtt és után a tiszteletet és hálát ki lehet fejezni. Ez a lehetőség örömmel tölti -el a matadort. Sevillában van egy templom, amelyet a bikaviádo­­lok céljaira szenteltek fel, amelynek gyémántokkal ékes köpenyű „Bikaviada­lok madonnája“ is van. Az alkotás Mo­dorok menete éppen beér az arénába. A küzdőtéren kört alkotnak az elnöki páhollyal szemben. A látvány festőién szép. Fölülmúl bármilyen hollyowodi pa­rádés kivitelezést. E tiszteletadás után az aréna fokozatosan kiürül, s az ünne­pélyt éltető, üdvözlő lármát, zsivolyt egyszerre néma csend váltja fel. Aztán hirtelen megszakad a szinte misztikus csend. A corridóra nehéz retesze fel­emelkedik és a nyíláson hullámzó fekete izomtömeg tör ki: az erre a célra te­nyésztett biko. Patái hatalmas porfelhőt kavarnak, ebbe süvít bele a tömeg hangja. A szép testű állat büszkén, har­cosan kezdi szereplését. Berobog az arénába, emelt fővel száguld körbe, majd a barikádoknál megáll, elszántan néz a tömegre, mintha ez a nemes állat máris az ellenfelét hivná harcba. Ekkor jelenik meg a matador. Figyel­mesen követi a bika minden lépését. Meghúzódik a háttérben, amíg a be­rontó lovas piccador felbőszíti és véres­re sebesíti a bikát. A piccador a halál­lal játszik. Lova, a gazdáját hűségesen szolgáló jószág rendszerint első áldo­zata a dühödt bikának. Igaz, mindkét oldalát vastag takarókkal borították be, de ez oz óvintézkedés korántsem ele­gendő a támadó bika éles szarvaival "Szemben. Már csak azért sem, mert be­kötötték a ló szemét, nem menekülhet a biko elől. A piccador beleszúrja ugyan kopjájót a bika nyakszirtjébe, de az nem nyugszik addig, amíg a lovat földre nem dönti vagy bele nem szúr a szarvaival. Ha a ló és lovasa elesnek, további piccadorok futnak be a segtísé­­gükre, de a bikát csak elválasztó füg­gönnyel lehet elcsalni az áldozatától. Semmilyen más fegyver, megoldás nem búvóhely van. Ezek nagyon szűkek, hogy a bika ne tudjon az elrejtőzőhöz férkőz­ni a szarvaival. Amit a piccador nem tudott elérni, elérik a banderillerák. Egészen közel csalják a bikát a rejtek­helyhez, s mikor az egy pillanatra veszít az éberségéből, beledöfik nyakába a kopját, amely úgy készül, hogy nem esik ki az állat testéből. A bika tom­bolni kezd dühében és erősen vérzik. Nyolc ilyen rövid kopját szúrnak bele. Közben a matador megjelenik a tágas küzdópályán, és megkezdi baletthoz hasonló táncát a köpennyel és a rej­tett korddal. Nem könnyű ez a küzde­lem, ez a'tánc . . . Ha nem úgy csinálja, vagyis ha nem játszik elég merészen és elszánton a bika szarvaiban megbúvó halállal, a nézőknek nem tetszik a játé­ka, egyszerre kifütyülik, s az ordítás és az üvöltés hangosabb és drámaibb minden futbollmérkőzésétől. A matador úgy igyekszik legyengíteni a bikát, hogy a sebébe csövet szúr, amelyet ha kihúz, oz állat erősen vérzik, az ereje fogy; de ez a gyilkosságnak még csu­pán a bevezető része ... A harcban a matadoron kívül még más is részt vesz. A matador és segítői minden cselekedetének, fordulósának, lépésének és mozdulatának szabályra és szabályos szakkifejezése van. Ezeket mind be kell tartani, ha helyt akarnak állni a bikaviadal-művészet élvonalá­ban. Hat-nyolc kard bedöfése után a bika egyre nehezebben lélegzik, a szá­ján keresztül vérzik és kilóg a nyelve. Néhány pillanatig a matador feszült figyelemmel várja, hogy felfedezne még valamit áldozata ideges ellenszenvéből. Mert már kész megölni. Az állat lógó nyelvvel és felfúvódott hassal áll, vele rj) c_j mrmmm Ha munkaszüneti napon észak­ról délre vagy keletről nyu­gatra utaznak Spanyol­­országba, az izgalom ér­dekes légkörével találkoz­nak. Mind a fiataloknál, mind a felnőtteknél észrevehető valami­féle szenvedélyes lángolás, türelmetlen­ség. Mintha nagyon várnák a délutánt, látni akarnának valamit. Olyasmi van a levegőben, mint nálunk egy-egy na­gyobb sportesemény vagy ünnepség előtt. Ha a szokások elsőbbségi sor­rendjét akarjuk megállapítani Spanyol­­országban, akkor ezeket a bikaviada­lokkal, az ünnepélyes nemzeti táncokKal kellene kezdeni, és csak azután kellene a futballal folytatni. A nagy bikaviada­lok vasárnap a délutáni órákban zajla­nak külön erre a célra épített arénák­ban és majdnem minden nagyobb vá­rosban. Nemzeti ünnepnapon bármely kisvárosban'rendeztek bikaviadalt. El­torlaszolják az utcákat, és aztán a fia­talok hencegnek a bátorságukkal, pró­bára teszik erejüket és ügyességüket, hogy lesz-e belőlük torreádor valaha. Egyesek olyan kockázatoson vesznek részt ebben a „játékban", hogy mentő­autó szállítja el a sebesülteket. Ennek ellenére, a bikaviadal a spanyolok egyik legkedveltebb és leglátogatottobb sportszóra kozáso. x Világjáró utazásaim során találkoz­tam egy mexikói torreádorral, örültem az ismeretségnek, és elhatároztam, hogy ha egyszer majd eljutok Spanyolország­ba, akkor mogam is végignézek egy bikaviadalt. Néhány hónappal később noletnek, a legnagyobb spanyol mű­vésznek a műve. Mit mondhatunk magáról az ese­ményről? Az elnök pontosan délután négykor ül be a páholyába. A matadorok, tor­reádorok, torrerók. banderillerek, picca­segít. Eközben a lovat, amely tulajdon­képpen a bikától kapta a sebet vagy a halálos döfést, igyekeznek a korlát­hoz húzni. Most lépnek be a torrerók (banderil­lerek). A korlát előtt és körül néhány méter távolságban körülbelül hat-nyolc szemben a matador feszülő mellkassal, egészen közel a bika szarvaihoz. Ha el­mulasztja a kellő pillanatot vagy nem találja el a támadás idejét, az történik, ami ezen a viadalon is. A bika mara­dék erejét összeszedve szarvaira szúrta volna fel a 25 éves Julio Vega- Maris-

Next

/
Thumbnails
Contents