A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-27 / 29. szám

tizenhét évesek voltak... Eszembe jutott George. Vajon hol jár most, hol szedi újabb áldozatait s még meddig?) Kuvait — mint mondottam — hétmérföldes léptek­kel fejlődik. A város egyre épül, szépül. A beduinok sátraikból egyszerre a legmodernebb, légkondicionált villákba költöznek be. Igaz, vannak köztük olyanok is, akik a villájuk mellett felvert sátorban laknak tovább­ra Is, csak a nők költöztek be a házba. Furcsán keveredik a régi az újjal. Az arabok ragaszkodnak ősi szokásaikhoz, a Korán szigorú szabályaihoz. Tilos az alkoholárusítás és fo­gyasztás. A nők zöme még mindig lefátyolozva jár az utcán, csak egy keskeny nyílásán villog ki fekete szemük. Persze, azért lassan tért hódít már az euró­pai divat is. A lányoknak mintegy negyven százaléka már középiskolába jár. Az oktatás — minden fokon — ingyenes. Suvajkhben nyolc éve felépült az új egyetem, a legkorszerűbb az egész Közép-Keleten. A kormány rengeteget áldoz a közművelődés fejlesz­tésére. Sok kuvaiti diák tanul nemcsak az itteni egyetemen, hanem külföldön is, elsősorban más arab országok egyetemein, főiskoláin. A diákok ösztöndíjon kívül évente két öltözet ruhát kapnak, s az étkeztetés is ingyenes. A Központi Könyvtár '15 ezer kötet birtokosa. A Kuvait Múzeumban igen érdekes ókori emlékeket állítanak ki. A városnak négy mozija, egy stadionja és számos sportklubja van. Nem nagyon régen honosodott meg a labda­rúgás. Grosics Gyula tanította évekig a kuvaiti fia­talokat focizni. Az orvosegészségügyi ellátás, a kórházi ápolás ingyenes. A betegeket a Közép-Kelet legmodernebb kórházában ápolják. El-Kuvait nagy jelentőségű kereskedelmi és köz­lekedési centrum. Autóút köti össze Irakkal és Szoúd- Aróbiával. A vele szomszédos kikötő, Suvajkh, élénk forgalmat bonyolít le Angliával, a Német Szövetségi Köztársasággal, az Egyesült Államokkal, Hollandiá­val, Japánnal, Norvégiával, Olaszországgal, de a szo­cialista országokkal is. 1975-ben államosították az olajipart, amely eddig felerészben a hazai Kuwait Oil Company, felerészben a British Petroleum Company és az amerikai Gulf Oil Company tulajdonában volt. Ugyancsak államo­sították az olajkitermelési koncessziókat is. A kitermelt olajat Burgan, Wafro és Magwa olaj­mezőiről csővezetéken Mina el-Ahmadi kikötőjébe szállítják, ahol 8.5 millió tonnát helyben feldolgoz­nak, a többit nyers állapotban exportálják. A nemrég kibővített speciális olajkikötőnek Rotterdam után a világ kikötői közül a legnagyobb az áruforgalma. Ide szállítják csővezetéken a Kuvait és Szaúd-Aróbio közötti semleges zónában kitermelt olajot is. A ki­kötőben speciális berendezéseket létesítettek az olaj­­szállító hajók fejtöltésére. Az óriási tartályhajók nem futnak be a kikötőmedencébe, mert nem tudnak, ezeket a nyílt tengeren töltik fel. A csehszlovák—kuvaiti kereskedelmi kapcsolatok már a harmincas években kezdtek kialakulni, de a háborús események következtében megszakadtak, s csak a hatvanas években kezdtek ismét fejlődés­nek indulni. Csehszlovákia már hagyományosan szállít Kuvaiba fogyasztási cikkeket: élelmiszereket, cipőt, textilipari termékeket, függönyanyagokat, sző­nyegeket. Az utóbbi években nagy érdeklődés mutat­kozik Kuvaitban a csehszlovák elektrotechnikai ipar termékei iránt is, szállítunk transzformátorokat, áram­elosztó berendezéseket, kábeleket és magasfeszült­ségű huzalokat. A már említett víztartályokon, víztornyokon kívül csehszlovák cégek magasfeszültségű villamosvezeté­ket építenek Kuvaitban. »Tiszta" kivitel ez, mert Kuvait nem kölcsönös áruszállítással fizet, hanem devizában. Kuvaitban egyébként nemcsak új beruházások folynak, hanem a régi berendezéseket is felújítják. Utak épülnek a sivatagban, 1971-ben elkészült az új repülőtér, amely — hogy is lehetne másként — a Közép-Kelet legmodernebb légikikötője. Az emír és kormánya célszerűen használja fel a hatalmas olajjövedelmeket az ország tervszerű fej­lesztésére, azonkívül támogatja a többi arab országot s az afrikai országokat az imperializmus, a neokolo­­nializmus és a cionizmus elleni harcukban. SZABÓ ZOLTÁN Az idén — először a Sark­vidék meghódításának történe­tében — csaknem három hó­nappal korábban kezdődött a hajózási idény. Murmanszkból már március 29-én kifutott a Pável Ponomarjov dízel-elekt­romos hajó. A Pável Ponomar­­jovot a Barents-tengeren a Le­nin atomjégtörő várta, hogy segítsen neki keresztülhatolni a helyenként két méter vastag összefüggő jégtáblákon és el­jutni a Jamal-félszigethez, amely Európa és Ázsia határá­nak közelében fekszik. Ezt a félszigetet rövidesen Nyugat-Szibéria jól ismert gázlelőhelyeivel együtt fogják emlegetni, most azonban nincs még vasútvonala, s a repülő­gépek és a helikopterek sem mindig tudnak segítséget nyúj­tani a fúráshoz és a csőveze­tékek lerakásához. Egyetlen közlekedés van: a tengeri, pon­tosabban a jégmezőkön át ve­zető út. A nagy hajók ugyanis nem tudják a partokat meg­közelíteni, a parttól mintegy tíz kilométerre kell lehorgo­nyozniuk. Nyáron, amikor a félsziget környékén már sza­bad a víztükör, a szállítmányt uszályokra rakják át, ez pedig hosszan tartó munka, és sokba is kerül, ráadásul a viharok gyakran lehetetlenné teszik az átrakodást. így született meg a gondolat, hogy a tavasz elején szervez­zenek expedíciót, és a part menti mozdulatlan jégre rak­ják ki a rakományt. A Pável Ponomarjov, amely a Lenin atomjégtörő első kapitányáról kapta a nevét, teherautókat, csőrakógépeket, mozgó villany­telepeket, bulldózereket, kotró­gépeket, lakó- és fürdőháza­kat, valamint 7200 darab, üzemanyaggal töltött vashor­dót, összesen mintegy 4000 tonna rakományt szállított. Murmanszk és Jamal között körülbelül 700 tengeri mérföld, vagyis több mint 1300 kilomé­ter a távolság. Jégmentes vizen nem egészen három napos út k - * ez, de jégzajlás idején nyolc napig is eltart. A várható jég­­viszonyokról hidrológusok (víz­­szakértők), glaciológusok (jég­szakértők) és meteorológusok adtak-előrejelzést, és sokat se­gítettek a felderítő repülőgé­pekről és műholdakról készült felvételek is. Borisz Szokolov, a jégtörő kapitánya ezek alap­­-ján választotta ki a legkedve­zőbb útvonalat. Hogy minél kevesebb időt veszítsenek, elhatározták: a Po­nomarjov rakományának egy részét helikopterrel szállítják tovább. Első útján a MI—6-os egy körülbelül nyolc tonna sú­lyú lakóházat tett a partra. • ‘Miközben a hajók a Jamal­­féljziget felé közeledtek, ott két ideiglenes út épült: egy főútvonal és egy tartalék — mindegyik tíz kilométer hosz­­szú. Azok építették, akik a gáz felderítését, majd később a ki­aknázását végzik. Amikor a két út teljes hosszúságában el­készült, egy borzalmas hóvihar elsöpörte mind a kettőt — elölről kellett kezdeni mindent. Az atomjégtörő csak április 11-én reggelre tudta szabaddá tenni az utat a Pável Pono­marjov számára a fapadozat­tal burkolt kirakodó helyhez, öt nappal később az utolsó szállítmányt is kirakták a ha­jóról.

Next

/
Thumbnails
Contents