A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-27 / 29. szám
CSEMADOK életéfböl - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításol A GOMORHORKAI (GEM. HÔRKA) PAPÍRGYÁR ÜZEMI KLUBJA NEM A CSEMADOK ÉGISZÉ ALAn MŰKÖDIK, DE SZAMOS RENDEZVÉNYE KÖZVETLENÜL IS KAPCSOLÓDIK A CSEMADOK ROZSNYÓI (ROŽŇAVA) JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK A MUNKÁJÁHOZ. EZÉRT DÖNTÖTTÜNK ÚGY, HOGY A FECSKÉK KÖZÖSEN CSINÁLNÁK NYARAT CÍMŰ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS SOROZATUNKBAN A GOMORHORKAI ÜZEMI KLUB KULTURÁLIS MUNKÁJÁT IS BEMUTATJUK SZERKESZTŐSÉG: Egyre többet hallat magáról a Sajóvölgye Énekkar. Tudjuk, hogy a tagokat négy faluból verbuválták. Hogyan lehet négy falunak egy énekkara? S mit jelent a kórus helyben, a járásban és a járás határán túl? Mit jelent a tagok számára? Nehéz volt-e a kezdet, és mik a további elképzelések? VÁLASZ (Máté László, a Pelsőci Általános Iskola igazgatóhelyettese, a Sajóvölgye Énekkar karnagya): Ügy gondolom, hogy műkedvelő énekkaraink között a Sajóvölgye Énekkar egyedülálló. Ez abból következik, hogy a tagokat négy községből verbúváltuk. Gömörhorka, Pelsőc, Páskaháza és Kuntapolca énekesei hetente kétszer jönnek öszsze próbára a gömörhorkai üzemi klubban: hétfőn és pénteken. Az énekeseket a klub autóbusza hozza és szállítja vissza. Énekkarunk egyedülállósága továbbá még abban rejlik, hogy aligha dicsekedhet sok énekkar olyan anyagi támogatással, amelyben mi a papírgyár igazgatóságától, szakszervezetétől részesülőn. Mindezeken túl Majoros Ödönné, kz üzemi klub vezetője elvállalta az énekkar szervezési gondjait,- lelkén viseli a kórus működését. Ö az, akihez ügyes-bajos dolgainkkal mindig bizalommal fordulhatunk, akitől segítséget várhatunk. 1973-ban kórusunk még csak kétéves volt, de a tagság már új egyenruhát kapott. Zsuzsika teremtette elő a pénzt. Természetesen »a gondok megoldásában segítőtársa is akad Nagy Bélánéban, kolléganőjében, aki szintén tagja a kórusnak. Válaszolva tehát a kérdésre: ilyen gondoskodás és anyagi támogatás mellett lehet egy énekkara négy falunak, és a tagokat is össze lehet hozni próbákra. A sikeres munkához kedvezőek a lehetőségeink, de ez még nem minden. Szólnom kell itt az énekkar tagjainak lelkes hozzáállásáról, akarásáról, ügyszeretetéről és arról, hogy nem sajnálják feláldozni közhasznú célokra a szabad idejüket. Énekkarunk állandó taglétszáma 40—45 fő. Négy szólamú ve-A Sajóvölgye Énekkar g.veskar vagyunk. Az egyes szólamok részaránya kielégítő. Persze a tenort még erősíteni kellene. Ez a jövőben talán sikerülni is fog. Egyébként nem számolunk a taglétszám emelésével. Működésünk első két évében csak helyben és a járásban énekeltünk. 1975-ben azonban már részt vettünk az énekkarok füleki területi szemléjén. Ez a szemle egyúttal a Koszorú-pályázat minősítési szemléje is volt. Ezüst koszorút nyertünk itt, amelyet a galántai Kodály-napokon kaptunk meg. Eddigi legjelentősebb szereplésünk Galántán volt, a HL Kodály-napokon. A közös éneklés, a „nagy harmónia“ maradandó élményt jelentett és rendkívül kedvezően hatott további munkánkra. Kórusunk minden jelentősebb CSEMADOK-rendezvényen részt vesz. Legutóbb a Gombaszögi-napok keretében léptünk fel Pelsőcön a szovjet hősök emlékművének a koszorúzási ünnepségén. A CSEMADOK KB képviselői, valamint a kerületi és járási pártbizottság küldöttei elismerően szóltak szereplésünkről. Repertoárunk magyar, szlovák és szovjet zeneszerzők műveit tartalmazza. A jövőben Bach, Jannequin, Certon, Csajkovszkij stb. műveivel szeretném bővíteni a repertoárt. Célul tűztük ki, hogy egész estét betöltő műsorral szerepelünk a környező falvakban. Vannak jó szólistáink, szavalóink, s közreműködik az üzemi klub tánckara és éneklő csoportja is. És ez így van rendjén. A fecskék közösen csinálnak nyarat. A főpróbát már meg is tartottuk Páskaházán. Tetszett a műsorunk. Arra a kérdésükre, hogy nehéz volt-e a kezdet, röviden csak azt válaszolhatom, hogy minden kezdet nehéz. A legnagyobb gondot a tagtoborzás, majd a válogatás okozta. Zavarólag hatott az is, hogy kezdetben csak tanultunk, próbáltunk és nem léptünk fel. Mikor pedig elérkeztünk az első fellépéshez, minden szervezet szerepeltetni akart bennünket. Ez azzal a veszélylyel járt, hogy a közönség majd megúnja a mindig egyet fújó társaságot. Egyszóval egy együttes életében sok a buktató, de józan megfontoltsággal és megértéssel kikerülhetők. Mint ahogy ki is kerültük a buktatókat ... SZERKESZTŐSÉG: Három éve működik a klub fúvószenekara, amelynek nem is annyira a CSEMADOK helyi szervezeteiben mint inkább üzemi klubokban van élettere. Hogyan illeszkedik be egy ilyen zenekar a kulturális munka egészébe? Igénylik-e a szereplését? VÁLASZ (Nagy Andor, a papírgyár mozdonyvezetője, a fúvószenekar vezetője): Már gyermekkoromban megszerettem a zenét és az éneklést. Tizennyolc éves koromtól játszom zenekarokban, népi zenekarban, fúvószenekarban stb. Tévúton végzem a karmesteri iskolát. Aztán 1972-ben egy ünnepi konferencia után, amelyen fellépett a Sajóvölgye Énekkar, a tánccsoport, az irodalmi színpad, a színjátszó csoport stb., Gál Zoltán, az FSZM üzemi elnöke megköszönte a szereplést, és szellemesen olyan megjegyzést tett, hogy valami már van! És ezt mintha csak nekem mondta volna. Akkor vetettem fel az igazgató elvtársnak, a pártszervezet elnökének és Gál Zoltánnak, hogy ez a valami még több is lehetne, ha alakítanánk egy fúvószenekart. Engedélyt kaptam a szervezéséhez. 1973 tavaszán alakuló ülést tartottunk. 1973 novemberében megvásárolhattuk a hangszereket. 1974 május 7-én már be is mutattuk munkánk eredményét. Fúvószenekarunk Prihradszký elvtársnőt, a klub kultúrfelelősét kísérte el utolsó útjára. Azóta 63-szor léptünk fel. Harmincnyolc alkalommal temetésen, tízszer koszorúzási emlékünnepségen, háromszor fúvószenekarok fesztiválján, kétszer május 1-én, négyszer a szomszédos községekben (felszabadulásunk 30. évfordulójának a tiszteletére), kétszer évzáró közgyűlésen, egyszer a CSKP megalakulásának 55. évfordulóján, valamint a pártszervezet első elnökének. Mogyoródi elvtársnak a sírjánál, amelyen Fábry István elvtárs helyezett el koszorút. Továbbá egy alkalommal a CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepélyén, egyszer a Motoccros szlovákiai versenyén s egyszer Csoltón az önkéntes tűzoltótestület megalakulásának 50. évfordulóján szerepeltünk. A megtett út nem volt könnyű. Huszonhét taggal alakult a fúvószenekar. A zenészek a munkások soraiból ver bú válód tak. Olyanokból, akiknek nem volt hangszer a kezükben. Rengeteget kellett tanulnunk. Jó kollektívát hoztunk össze. A zenészek szívesen feláldozzák szabad idejüket. Majoros elvtársnő és a klub vezetői megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásban részesítenek. Ami bosszantó, hogy kinőttük szép, nagy, új művelődési házunkat. Amíg más községekben a kultúrotthon kong az ürességtől, addig Gömörhorkán a munkatervet nagyon össze kell egyeztetni. Sajóvölgye Énekkar, tánccsoport, menyecskekórus, színjátszó csoport, fúvószenekar, beategyüttes mind-mind a nagytermet igényli. Így a felkészülés sem lehet zavartalan. Ígéretet már kaptunk, hogy a művelődési házhoz még hozzáépítenek egy termet, amely csak a fúvószenekaré lesz. Megnehezíti munkánkat az is, hogy zenészeink fele négy műszakban jár dolgozni. Ez rendkívül megnehezíti a próbák időpontjának a meghatározását. Ettől függetlenül hangszereinket — ahogy mondani szokás — nem dobjuk bele CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások in A FECSKÉK KÖZÖSEN CS
