A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-13 / 28. szám
A SIVATAG TITKOS GEOMETRIÁJA A perui Masco sivatag titokzatos rajzairól már hórom éve Írni akarok. Minden hozzáférhető anyagon átrágtc m magam. Még egy valakivel kellett találkoznám! Egy emberrel, aki életének harminc esztendejét a rajzok megfejtésére áldozta. Ez az ember Maria Reiche német tudós. A helybeli könyvtárban ismerkedtünk össze. Bemutatkc ztam Reiche asszonynak. Meghívott magához, rrajd otthonában elmondta élete történetét, beszélt a munkájáról, a céljairól. A harmincas években jóit el Németországból, mivel nem értett egyet a hit éri politikai irányvonallal, s nem talált magának megfelelő munkát sem. Válaszolt egy újsághirdetésre és csakhamar házitanító lett egy Peruba kivándorolt német csalódnál. Ezért sokáig nem vették őt komolyan, kutatásait nem támogatták. — Ugyan már, mit fedezhet fel egy közönséges házitanitó, aki ráadásul nő? • De ő rendületlenül kitartott, beiratkozott az egyetemre, a matematika szakra, s el is végezte azt. Mint fordító dolgozott évekig és így keresztül-kasul barangolta Peru északi részét Paul Kosokkal, a híres kutatóval, aki az ó-amerikai kultúrák egyik legnagyobb, lagnevesebb ismerője. A híres tudós azt akarta mec állapítani, körülbelül hány ember élhetett az Inka-birodalomban, s a pusztaság északi részén az öntöző csatornák száma szerint akarta a hajdani lakosság számát felbecsülni. S valaki akkor említette neki, hogy a pusztaság déli részén is vannak öntöző csatornák. — A helyszínen azonnal meglát ák az árkokat, de azt is, hogy soha semmi közük nem lehetett az öntözéshez. — A hegyek irányč ban, nyílegyenesen szelték át a pusztaságot. Sehol nem érintkeztek tavakkal vagy folyókkal, s ráadásul nagyon kicsinyek és sekélyek lettek volna. De hát niért végezték el az őslakók ezt a gigászi földműn<ót? — Mi volt vele a céljuk? Egyik est'! Kosok az egyik zsinóregyenes „csatornában" állott. A kietlen pusztaság sárgásvörös napkorongja Icssan a távoli hegygerinc mögé hanyatlott. — Ko ok még egy pillantást vetett a napkorongra és észrevette, hogy a Nap pontosan a „kanális" irányában nyugszik le, mely a távoli horizontig nyúlt el. Tudós létére nagyon is tisztában volt azzal, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak valamikor ez emberek a fény kimeríthetetlen forrásának. S art is tudta, hogy Peru őslakóinak egyik felfedezése éppen az „álló nap" jelensége volt, mely időszokban a nap — néhány napon keresztül — mindig ugyanazon a helyen kel fel és nyugszik -le. Ez június 21-én történt és a tudós most már nem kételkedett benne, hogy ez a téli napforduló vonalci volt. — Ez a világ legnagyobb csillagászati tankönyve, — jelentette ki a tudós, mielőtt elutazott volna Peruból és azt tanácsolta Marie Reichenek, hogy foglalkozzon ennek a csodálatos titoknak kibogozásával. S a tudesnő hét évig kereste az óriási rajzokat, készített helyrajzi terveket. Nem volt könnyű ez a munka, me t a kétszáz méteres figurák és a belőlük kiinduló, több tízkilométeres vonalak, csatornák a földről nem mindig voltak láthatóak. Először 1947-ben v zsgólta, kutatta át a pusztaságot repülőgépről és a légifelvételek megdöbbentették a tudásvilágot. Mivel Reiche egyedül dolgozott, lassan haladt a munkája előre. A rajzok és vonalak első aprólékos sémáját csak 1956-ban sikerült közreadnia. A különféle madarakat, gyíkokat, kutyákat, bálnákat és majmokat ábrázoló figurákból rengeteg vonal, jobban mondva csatorna és töltés indult ki. Nénány párhuzamos vonal pontosan a napkeltének és a nap lenyugvásának pontjait kötötte össze a téli és a nyári napforduló idején. Más vonalak a hold viszonylatában mutaták azokat a bizonyos helyeket, ahol az ég ezüst pajzsa kelt és lenyugodott. Később bebizonyosodott hogy ezek a hold-vonalak (csatornák, töltések?) sokkal régibb keletűek, mint a nap-vonalak. — A Nap-vonalak csatornáit valószínűleg az inkák idejében készítették, míg a hold-vonalakat sokkal régebben. Az inkák ugyanis (kecsuók) a napot tartották a láthatatlan istenség ragyogó szemének, a Nagy Életadónak, s magukat is a nap fiainak mondták (csakúgy mint az egyiptomi fáraók.) Marie Reiche asszonynak a sivatagi rajzokról, Nap- és Hold-vonalakról szóló könyve megjelent ugyan Peruban, de nem sikerült belőle egyetlen példányt sem szereznem. — Ne is keresse, — mondta a tudós. — Megtiltottam a könyv árusítását. Egyre több ember érdeklődött a nascai rajzok iránt, de a sivatag „még nem készült fel" a látogatók tömegének fogadására. Sok rajzot széttapostak a túristák, látni rajtuk a kerekek lenyomatát. Ha a könyvem kapható lenne itt Limában, a túlbuzgó és túlkiváncsi túristák megsemmisítenék a rajzokat, hiszen a könyvben lévő térkép alapján könnyen megtalálnák őket.. . Van egy másik ellenségük is ezeknek az ősi rajzoknak, mégpedig az eső! . . . Százévekig nem esett itt egy rendes eső, tavaly azonban a háromórás zápor komoly károkat okozott. — Ugyan milyen célt szolgálhattak ezek a rajzok és vonalak az Inka-birodalomban? — A Nap és a Hold álása szerint igazította egész életüket, állapították meg pontosan, mikor áll be a tavasz és az ősz, mikor jön az esős évszak, mikor kell vetniük és betakarítaniuk a termést. Valószínűleg ezért van a Nascai sivatagban olyan sok nap-vonal a téli és nyári napforduló pontos meghatározására. A Hold mozgása bizonyára szintén fontos útmutatásul szolgált nekik. Az amerikai ősnépek sokkal bonyolultabb jelenségeket is előre kiszámítottak, például a a napfogyotkozás pontos időpontját. A vonalak tehát sokkalta nagyobb jelentőségűek, mint a rajzok, melyek értelmét megfejteni eddig még nem tudtuk. Figyelemreméltóak azok a négyzetek is, melyeket bizonyos egyének gondolkodás nélkül startpályáknak mondanak. Ezeket sugarak, s a sugaraknak egy központban találkozó rendszere köti össze egymással. — És mit jelentenek vajon a különféle képek? Közelről felszántott földhöz hasonló e kanális — Erre jelenleg még nem tudunk kielégítő magyarázatot adni. Az emberek már nagyon régen felfigyeltek a különféle csillogókra, csillagképekre, s meggyőződésem szerint a majom rajza pontosan három csillagképet tartalmaz. Mielőtt kimondhatnám a végszót, még nagyon sok tennivalóm van. Meg akarom ismerni az őslakók gondolkodásmódját, akik ilyen érdekes betűket hagytak maguk után. Meg kell tudnom, hogy azok az emberek, akik repülni nem tudtak (és ha tudtak, hogyan tudtak?) milyen módon alakítottak ki ilyen hosszmértéket. Ez a hosszmérték Peruban a „brasada", mely megfelelt a válltól az ökölbeszorított kéz ujjtövéig való átlagos távolságnak. E felfedezés után már centiméternyi pontossággal másolhatták le ezeket a figurákat. . . Utolsó kérdésem: — Mi a véleménye Erich von Danikén könyvéről? Dörjiken a még kellőképpen fel nem derített dolgokat. jelenségeket idegen bolygókról érkezett lények művének tulajdonítja. Ez igen egyszerű, de kellőképpen nem bizonyítható magyarázat, bár soknak tetszik. Nasca esetében azonban — megítélésem szerint — nem járt el becsületesen. Fogta az egyik általam fényképezett madárfigura képét és megkérdezte nem hasonlít ez a kép egy modern röptérre? A felületes néző természetesen azonnal felfedezi ezt a szembeöltő hasonlatosságot de Döniken nagyon jól tudta, hogy a kép egy kétméteres létráról készült és a madár lábának hossza mindössze négy méter. A nascai lelet történelmi és régészeti szempontból egyaránt felbecsülehetetlen kultúrkincs, s ezért a perui kormány, valamint a Nemzeti Kulturális Intézet mindent megtesz annak érdekében, hogy megmentse és „konzerválja" azt. Valószínűleg már a közeljövőben rendszeres körrepülések lesznek a sivatag fölött, s a túristák repülőgépről vagy helikopterről gyönyörködhetnek a világ legnagyobb csillagászati tankönyvében. Magas tornyokat is építenek a pusztaságban, ahonnét látni és fényképezni lehet majd a figurákat és vonalakat. Valószínűnek tartom, hogy előbb vagy utóbb a nascai rajzok titkát is megfejtik. V. VESZENSZKIJ (Vokrug szveta) OR
