A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
Barna érdesnyelű tinóru (Leccinum scabrium — Kozák brozový). Népies neve csikóláb. Jóízű, ehető gomba. Hosszúra nyúlt, fehéres-szürkés tönkje feketés szemcséktől, pikkelykéktől érdes. Vastag húsú kalapja a barnának különféle árnyalata lehet. Húsa fehéres, gyengén szürkölű. Mindenféle erdőben, főleg azonban nyírfák alatt júliustól november közepéig terem. Készíthetjük pörköltnek vagy ecetes salátának. KIRÁNDULÓKNAK Fenyővargánya (Boletus edulis var. pinicola — Hríb borový). Finom, ehető gomba. Kalapja gesztenyebarna színű, húsos tönkje sárgásbarna. Tavasszal, majd augusztustól novemberig terem, fenyőerdők és kevert erdők talaján, elsősorban borókák alatt. Ize és illata igen kellemes, a gombázók kedvelik, bár ritkább a többi tinórugombánál. Változatosan készíthető, szárításra alkalmas. Tikkadt szöcske nyájak talpalatnyi zöldet keresgélnek reménytelenül a zbraslavi kastély máskor oly pompázó lombsátrakkal ékes parkjában. S a kókadtan búslakodó rózsák meg verbénák közt elfelejtett silbakok módjára gubbasztanak a szobrok, melyeket az augusztusi nap arany nyilai elöl menekülő vándor pillantásra sem méltat. Csupán a főbejárat kupolája alatt, a hős, ódon folyosó félhomályában eszmél ró a park megkapó szépségére, a napfürdőzö Vénuszok bájaira valamint az egykori királyi vadászlak, majd cisztercita kolostorból barokk kastéllyá vedlett épület architektúrájának érdekességére. Am az is igaz, hogy az Aula Regia új lakói még szebbek, még értékesebbek mint a kastély exteriérje. A prágai Nemzeti galéria vezetősége ugyanis a XIX. és a XX. század cseh szobrászatának közel hétszáz alkotását — szobrot és reliefet — kvártirozott el az újonnan átrendezett és lapidáriummá átalakított kastélyban. Ez az állandó tárlat, amely a hazai szobrászművészet két évszázadának kétségtelenül a keresztmetszete, nem más mint kőbe és bronzba vésett tanúvallomások összesítése, amely minden stiluskülönbség ellenére a korról, a kortársakról, múltról és jelenről a jövőhöz szólnak. Mert a stílus, ahogyan azt annakidején F. X. Salda megállapította: ...nem más mint szervezett fájdalom, öröm és vágy, a kor szükségszerűsége, nem pedig a külszíni tetszés vágya vagy az olcsó taps óhajai" És ez a šaldai tétel lényegében még mindig érvényes és az igaz művészetet nagy mértékben ma is jellemzi. No de kezdődjék a seregszemle! Természetesen a hétszáz műalkotás arra kényszerit, hogy a menynyiség rovására a minőséget részesítsem előnyben. Ez pedig azt jelenti, hogy elsősorban azokról a szobrászokról emlékezem meg, akiknek művei színvonalukkal magától értetődően beleilleszkedtek az európai szobrászművészet kontextusába, miközben nemzeti jellegüket megtartották. Éppen ezért iosef Václav Myslbekkel kezdem a sort, a XIX. század cseh szobrászművészet legnagyobbjával. J. V. Myslbek ugyan élete végéig sem tudott megszabadulnia hazafias és romantikus idealizálástól, de roppant ősereje, őstehetsége, melyet Párizsban kicsiszolt a monumentális realizmushoz vezette el, s nem is vitás, hogy éppen ő volt az, aki a cseh szobrászat fejlődését meghatározta és befolyásolta. Itt, a zbraslavi lapidáriumban láthatjuk műveinek végtelen sorát, melyek közül legalább a „Zene", a „Bíboros", a „Krucifix", a „Poézis”, a „Hűség" majd František Palacký és i. Ev. Purkyné mellszobra kér említést, valamint Szent Vencel lovasszobrának vázlata, melynek végleges kompozíciója mindmáig uralja a prágai Vencel teret. j. V. Myslbek nagyságát senki sem tagadhatja. Am idealizáló historizmusa és bizonyos fokú akadémizmusa a század fordulón elriasztotta tanítványait, akiket a párizsi modern szobrászok (Rodin, Bourdelle, Maillol) inspiráltak. A kilencszázas évek elején tűnik fel Stanislav Suchárda, František Bilek, Ladislav Saloun majd Buhumil Kafka, aki a horicei kőfaragó iskolából került fel Prágába és Mikoláš Ales mellszobrával nyerte el a közvélemény pártfogását. Párizsi tanulóévei alatt nagy hatással volt rá Rodin, amit hazai női portréin fel is fedezhetünk. Bár mindnyájan tehetségesek és szorgalmasak, a múlt század cseh szobrász fejedelmének mégiscsak Jan Štúr sa lett az utódja. Nem érdektelen, hogy Myslbeket és Stursát nagyon gyakran együtt emlegetik és közös nevezőre hozzák, noha még két ember között aligha létezett annyi ellentét mint ebben az esetben a mester és tanítványa között, jóllehet mindketten elismerték egymás rendkívüli tehetségét és tudását. Am ellentétben Myslbek személytelenül objektiv meglátásával és művészetének sztatikusságával a fiatal Stursa, aki éppen úgy mint B. Kafka, a hericei kőfaragó iskolában tanulta ki a kőfaragás mesterségét és csak azután jelentkezett a prágai főiskolán, szubjektív érzésekkel telített alkotásaiban tanítójának és mesterének ellenpólusává vált. Különben sem látta olyan ideálisnak és problémamentesnek az életet mint idősebb társa, s a társadalmi problémákat komplikáltságukkal érezte és élte át. Talán ez volt az oka annak, hogy már pályafutása elején jelentkezik műveiben a bánat és a melankólia („Az Élet elillan”, a „Tüdővészes lány", stb.) amely az első világháború kitörésekor jogos és érthető pesszimizmusba torkolt (lásd a Sebesült című híres és nagyszerű szobrát). Ugyanakkor olyan tökéletes női aktok kerülnek ki műhelyéből mint a „Haját mosó nő", amely Eduarda Degast is elbűvölte, vagy a „Fésülködő nő" és a „Messalina” valamint a Humanitás és a Munka című szobor csoportjai. A felszabadulás után pedig megszületik a „Győzelem", a „Mosakodó nő" és az „Ég és Föld ajándékai” című elragadó kompozíciója. Harmadiknak Otto Guttfreundot említeném, aki Kőbe és bronzba vésett tanúvallomások (A ZBRASLAVI AULA REGIA KINCSEI) J. Stursával valóban a modern cseh szobrászat úttörői közé tartozik. Alig húszéves korában került Párizsba és ott rövidesen Bourdelle tanítványa lesz, de bármennyire is csodálja és szereti mesterét utánzója nem lesz. Saját ösvényét taposta mindaddig amíg nem sodorta el őt a kubizmus hömpölygő áradata. Picasso és Braque a pillanatnyi példaképek és Guttfreund sokáig kitart a kubisták harci lobogója alatt. Ezekben az években alkotja a Szorongás és lan Stursa: Sebesült (bronz)
