A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-06 / 27. szám

Josel Václav Myslbek: Zene (bronz)

a Gordonkás című műveit valamint a „Hamlet-et" és a „Don Quijote-t".

A sors gonosz játéka folytán a cseh Otto Guttfreundot, a francia művészet imádóját, aki ekkor még a Habsburg monarchia alattvalója, éppen úgy mint Kuncz Aladárt, a francia-barát magyar írót a megpróbáltatások nem kímélik, ő is átéli a francia internáló táborok embertelenségét, s megízleli a kispolgár kegyetlen sovinizmusát. Guttfreund, akárcsak Kuncz Aladár, mind ennek ellenére humanista marad és a szenvedések teszik őt optimistává. A háború után, amikor felszabadult hazájába visszatér, búcsút mond a kubizmusnak és a Család című szobra, akárcsak a Babička völgyében felállított szobrai nemcsak a cseh nép és a cseh táj szeretetéröl vallanak, hanem egy mély harcos humanizmusról is.

Jan Štursa és Otto Guttfreund után igen nehéz a választás, mivel a zbraslavi lapidarium termeiben a cseh szobrászat olyan kiválóságai vonulnak fel mint Jan Lauda, Karel Pokorný, Josef Wagner, Jan Kodét, Karel Kotrba, Bedíich Štefan... Nincsen és nem is lehet szó ranglistáról, hiszen az említettek közül sokan nemzeti művészekké léptek elő. Vincent Makovský „Partizán'’-ját mégiscsak megdicsérném, akárcsak Bíetislav Benda szubtilis női aktjait, valamint a nemrég elhúnyt Karel Lidický, nemzeti művész Húsz Jánosát.

A stilusok valóban különbözők, az akarat azonban egy, a kor és a nép bánatáról, gondjairól és öröméről énekelni, vésővel és kalapáccsal.

BARSI IMRE

Otto Guttfreund: Család (bronz)

A csárdás forgatagában

KEPÉK A SÁRGA KASTÉLYBAN

Néhány évtizeddel ezelőtt még ökrös fogatok verték fel a port a szerdahelyi Sárga kastély kerítése mellett. Képek ugyan már akkor is voltak az épületben, de szépségükben nem gyönyörködhetett mindenki. Aztán változott a világ. A kastély falaira kifüggesztett képekben most már az gyönyörködik, aki akar. Kulturális központ lett a Sárga kastélyból, termeiben rendezték be a Csallóközi Múzeumot. Ezúttal Greiner-képek díszítik a termeket, Greiner Szibilla festőművésznő alkotásai.

— örülök, hogy az én képeimet is kiállítják a Csallóközi Múzeumban — mondja Greiner Szibilla. — Mór csak azért is, mert némi közöm nekem is van ehhez a fejlődő városkához. Itt töltöttem gyermekkorom néhány évét, itt jártam iskolába, itt ismerkedtem a faragással; az iskolában sípot faragtunk, lombfűrészeltünk. Együtt a fiúkkal. Egyedül én voltam köztük lány. Hétéves lehettem, amikor édesanyám elvitt a szerdahelyi szőnyegszövő műhelybe, ahol régi perzsaszőnyegminták szerint szőtték a szőnyegeket. Sajnos, azt is láttam, hogy velem majdnem egykorú kislányokat dolgoztatnak. Tíz évvel azelőtt Tuniszban és Indiában éppen ilyen kislányokat láttam dolgozni a szövődékben. Nagyon szép szőnyegeket készítettek, de mégis borzasztó hogy csenevész, fejletlen, gyenge teremtéseket fognak be egész napi munkára. Hála a szocialista fejlődésnek, nálunk ilyesmi mór nem létezik.

Persze volt idő, amikor nemcsak szőnyeget köttettek, hanem nehéz mezőgazdasági munkát is végeztettek kislányokkal: kapáltak, markot szedtek,

tengerit törtek, cipelték a kévéket, zsákokat. Akkoriban hiába rendeztek volna kiállításokat Sárga kastélyokban, nem lett volna látogató: a tehetősek vadásztak, kártyáztak, a nincstelenek meg a földdel küszködtek. Pedig nyílván volt közöttük a szép iránt fogékony lélek nem is egy, olyan is, aki nemcsak gyönyörködni tudott a képzőművészeti alkotásokban, hanem maga is alkotott, mint ahogy ma már alkotnak csallóközi származású művészeink.

Sok szép kiállítást rendeztünk eddig is — mondja büszkén Marczell Béla, a múzeum főigazgatója Bíró Józsefnek, a múzeum művészeti dolgozójának a társaságában.

— Szabó Gyula grafikáival kezdtük, majd gyermekrajzokat mutattunk be. Ezután következett Lőrincz Gyula színvonalas kiállítása. Bemutattuk Lipcsei György fafaragó munkáit, s megrendeztük az ukrán kerámia kiállítását. Aztán Kopócs Tibor és Platzner Tibor szcenográfiája, Reichental Ferenc, Staudt Mihály festményei és Almási Róbert alkotásai kaptak helyet. A nyitrai Pedagógiai Intézet képzőművészeti tanszékének a növendékei is kiállították legszebb munkáikat. Kocsis Ernő festményeit szintén kiállítottuk.'

— Ott voltam az indulásnál — mondja Greiner Szibilla. — Minden elismerésem a szerdahelyieké. Szépen összehozták a múzeum anyagát. Nekem fő-Greiner

Szibilla

Záturecky Péter felvételei

képp a matyó szoba tetszik. Gratuáltam Marczell Béla főigazgatónak.

A Csallóközi Múzeum igazgatója mosolyogva hallgatja Greiner Szibilla dícséretét. ,

— Kezdetben másodmagammal, a gimnáziumi tanárok és tanulók segítségével csak gyűjtőmunkát végeztem. Nagy támogatást nyújtott öllös és Olgyay tanár. Mikor aztán túl voltunk a kezdeti nehézségeken, komolyabb feladatokat tűztünk magunk elé.

— A komolyabb feladatok közé tartoznak a kiállítások is.

— Hatvon képet terveztünk, közöttük art protisokat, tánc- és sportképeket — folytatja tájékoztatását

Greiner Szibilla. — Igen jó érzés, hogy én is hozzájárulhatok a kultúra terjesztéséhez itt a Csallóközben. Különösen jó érzés számomra, hogy az óceán túlsó oldalán, az olimpia városában is voltak képeim. A Matica slovenská népművészeti kiállítást rendezett Montrealban, és a hímzések, faragványok és egyéb tárgyak mellett az én tánc- és sportképeim is helyet kaptak. A kiállított tárgyak iránt nagy volt az érdeklődés, és nemcsak az ottani honfitársaink körében ... Sajnos, a montreali olimpiai játékokra nem juthattam el, de így legalább ezt a kiállítást jól előkészíthettük. Tulajdonképpen ez az első kiállításom Szerdahelyen, bár tíz évvel azelőtt már részt vettem néhány képpel egy közös kiállításon, amit akkor én nyitottam meg. Jól sikerült vitát is rendeztünk, meglepően értelmesen szóltak hozzá a fiatalok — magyarul és szlovákul is.

Greiner Szibilla legszebb alkotásai közé tartozik az öröm (art protis). Szinte jelképesen fejezi ki a csallóköziek örömét a jól végzett betakarítási munkák után. Bizakodást sugároznak a táncos képek, a Csárdás sodrában, a Felszabadulás, de éppen ilyen optimista világszemlélettel alkotta arcképeit, spartakiádképeit is) gyakorlatozó lányok, felvonuló csoportok, a spartakiád megnyitása). Sportoló táncoló fiatalok. Igen, ez Greiner művészete, a mozgás megörökítése. Tánc és sport. Ez ne tetszene a fiataloknak? —os—