A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-06 / 27. szám

„Egyedülálló, lenyűgöző. Nagyon örülök, hogy ellátogattam ide. A kiállított gyűjtemény szinte lázba hozott, nagyszerű munkájukat órák hosszat csodáltam . . . PhMr. J. B. Berlin" Eit a néhány elismerő sort az egykori híres Vörös patika külön­böző nyelveken teleirt vaskos ven­dégkönyvéből ragadtam ki. A Mi­­hálykapu melletti több száz éves épület helyiségeiben gondos és kö­rültekintő munkával 1960-ban pati­kamúzeumot létesítettek. A gyógyszerkészitéshez szükséges igen-igen régi kellékekkel, sebésze­ti műszerekkel ismerkedhet itt meg a látogató. FUVÉSZEK ÉS PATIKARIUSOK A Vörös rák patikát, most patika­­múzeumnak otthont adó házat, nem tudjuk biztosan mikor építet­ték. Az azonban biztos, hogy ez volt Bratislava egyik legrégibb gyógyszertára. És az is biztos — a városi adó­könyv elsárgult lapjain olvasható a bejegyzés , hogy már 1310-ben működött patikus. Prandinus Má­tyásnak nevezték, 1310-ben a Hal­piacon 72 font dénáron vett házat. A Gyógyszerészeti Múzeum gaz­dag okirattárából tudtuk meg azt is, hogy a város falai között messzi vidéken ismert fűvészek a pati­kusok elődei éltek, akik orvos­ságaikat gyógynövényekből készí­tették, s ezeket olykor távoli orszá­gokból szerezték be. A leghíresebb pozsonyi fűvész Crewter István volt, aki 1434-ben 4 solidus évi adót fi­zetett. A füvészek a Duna menti er­dőkből, a Kis-Kárpátok növénydús rétjeiről gyűjtötték be gyógynövé­nyeiket. CSODATEVŐ BALZSAMOK AZ ÉLET VIZE A középkori patikákban legtöbb­­nyire gyógyfüvekböl készült orvos­ságokat: szelek, szédülés elleni gyógyszereket, füszeresitett alkoho­los folyadékokat és titkos szereket: mindenféle kenőcsöket, balzsamo­kat és az aqua vitát árusították. Ez a csodaszer volt az „élet vize". De nemcsak gyógyszereket, titkos sze­reket, hanem nyalánkságokat, úgy­nevezett konfekteket, mécseket, gyertyát és fáklyát is árultak a pa­­tikáriusok, sőt még különböző mar­cipánfigurákat is. Legjobb vevőiket újévkori ilyenekkel lepték meg. A város harmincadkönyve tanú­sítja, hogy a patikusok már a kö­zépkorban (az első bejegyzés 1457- ből származik Olaszországból hozattak gyógyszereket. A gyógy­szerbehozatal azonban a későbbi években lényegesen csökkent, mert az élelmes olasz házaló kereske­dők a javasasszonyok segítségével maguk árusították medicináikat. Nemcsak a házaló gyógyszerárusí­­tók, de idegen országokból jött ku­­ruzslók si belekontárkodtak a pati­kusok munkájába. Különböző gyó­gyító és éltető „aranyporokat" is árusítottak, amelyek a kor babonás felfogása szerint a legsúlyosabb be­tegségeket is kigyógyították. A vá­ros patikusai az idegen gyógyszer­üzérek, kuruzslók ellen „hadjára­tot" indítottak. Panaszukkal előbb írásban a városi tanácshoz fordul­tak, s miután ez nem segített, ma­guk űzték ki őket felbérelt embe­rekkel a városból. SZAKMAI VILLONGÁSOK A patikusok a kuruzslókra, az ő­­ket segítő javasasszonyokra, az or­vosok pedig a patikusokra hara­gudtak, akik munkájukba belekon­tárkodtak, jó pénzért nemcsak or­vosságot, de az arra rászorulóknak orvosi tanácsokat is adtak. A Prímás-palota falán elhelyezett Paracelsus-emléktábla Rézből készült inhalátor 1600-ig a gyógyszerkészítés engedélyhez kötött, céhszerüleg nem kötelezett ipar volt, semmilyen törvény vagy rendelet nem szabá­lyozta. A pozsonyi gyógyszerkészitök munkáját első ízben az 1599-ben kiadott rendelet szabályozta. Mun­kájukat a városi fizikus a mellé be­osztott orvosokkal és városi taná­csosokkal ellenőrizte. A patikusok több mint száz évig utoljára 1711-ben számtalanszor írásban tiltakoztak a rendelet ellen, de eredménytelenül. A városi tanács rendelete után a gyógyszerkészitök és elsősorban a könyves orvosok között Így ne­vezték azokat az orvosokat, akik egyetemen, könyvből tanulták az orvostudományt még jobban el­mérgesedett a viszony. vostudásról, Paracelsusról az orvos­­tudomány és gyógyszerkészítés e­­gyik legjelentősebb úttörőjéről, aki már a XVII. században a gyógyszer­­készítés terén a vegyi kutatásra fek­tette a fö súlyt. A svájci tudós, az orvosi kémia megalapítója e város­ban több szakelőadást tartott mun­kájáról. Az egykori gyógyszerészeti fel­szerelések és kellékek, edények megtekintése is érdekes élmény. Régi olasz fajansz és a 16 17. szá­zadból származó habán kerámia edényekkel, ónból rézből készült remekművű alkotásokkal ismerked­het meg a látogató. ŐSKORI SEBÉSZETI „MŰSZER" A legrégibb idők gyógyszerkészi­­téséhez szükséges kellékek és fel­szerelések mellett ritka látvány egy a gyógyszerkészítés ÚTTÖRŐI eredeti „gyógykezelési" módszerhez alkalmazott őskori sebészeti „Mű­szer". Ez nem más, mint egy he­gyesre csiszolt éles kő, amelynek egítségével az őskori kuruzsló meg­ékelte a beteg koponyáját, hogy abból kiűzze a „rossz szellemet", a betegség okozóját. A köpenge mel­lett láthatók a „meggyógyítottak" koponyái is. A tizennyolcadik század végefelé alapjaiban megváltozott a gyógy­szerkészítés módszere. Az igazi fej­lődés azonban a századforduló ele­jén indult meg. Üjabb és újabb nagy hatású gyógyszerek kikísérle­tezésén biológusok, kémikusok ez­rei fáradoznak világszerte. A cseh­szlovák gyógyszerkémiának és gyógyszeriparnak világviszonylatban is igen jó neve van. Gyógyszerké­szítményeink külföldön is kereset­tek. FEDERMAYER ISTVÁN Prandl Sándor felvételei Feljegyzések bizonyítják, hogy a középkori gyógyszerkészitök társa­dalmilag nem részesültek megbe­csülésben. Az orvosok tudatlan ma rcipánkészi töknek, kuruzslóknak nevezték őket, de a céhekbe tömö­rült iparosok is lenézték, kigúnyol­ták megvetették a patikusokat, a fogadókban, vendéglőkben még asztalukhoz sem engedték őket. A Gyógyszerészeti Múzeumban a középkori alkimisták munkájával is megismerkedhet a látogató. Bizo­nyára sokan meglepődnek azon, hogy az alkimisták nemcsak az arany gyártásán törték fejüket, nemcsak a titokzatos bölcsek köve után kuttattak, hanem gyógyszerek készítésével is foglalkoztak. Tulaj­donképpen ök voltak a korszerű gyógyszerkészités úttörői. A múzeumban érdekes emléket őriznek a Pozsonyban járt svájci or-

Next

/
Thumbnails
Contents