A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-09 / 24. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítás ról közölt hiedelemtörténetek sokat veszítenek értékükből feltételezhető pontatlanságuk miatt. Máté László szakdolgozatában huszonhat adatközlőtől hetvenhat mondát dolgozott fel. Szakdolgozatának címe: „Buzita és környékének mondavilágából“ A kiadványban közölt részletek zöme természetfeletti erővel bíró személyekről és természetfeletti lényekről szóló hiedelemmondák. Csak sajnálni lehet, hogy a kísérő tanulmányból éppen a könyv jellege miatt semmit nem olvashatunk. A kötet egyetlen nem adatközlő jellegű írása Ág Tiboré. A munkásfolklór gyűjtésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jobban beleillett volna a kötetbe, ha valamilyen konkrét anyagot közöl akár saját gyűjtéséből, akár a CSEMADOK KB archívumából. Nincs központi szerv, amely koordinálná a hazánkban folyó magyar néprajzi kutatásokat. Ennek a nem létező szervnek lenne a feladata, hogy irányelveket dolgozzon ki, módszertani segítséget nyújtson a táisadalmi gyűjtőknek és megszabja a soron levő legfontosabb feladatokat. E távolról sem könnyű feladatnak jelenleg a CSEMADOK KB Néprajzi Szakbizottsága próbál eleget tenni, de inkább kevesebb sikerrel. Az általa évenként szervezett szeminárium — bár alkalmas lenne arra, hogy az önkéntes gyűjtőket szakmailag tovóbbképezze — szorítkozik arra, hogy a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra évről évre reprezentációs anyagot szolgáltasson. Nem kielégítő a néprajzi szakbizottság és a néprajzszakos egyetemisták viszonya sem. Nem tudom, megengedhetjük-e magunknak, pontosabban megengedheti-e magának a szakbizottság azt a luxust, hogy jóformán figyelembe sem veszi a jövő néprajz-szakembereit. Tudomásom szerint még egyszer sem kértek fel senkit közülük közreműködésre. Egyes vélemények szerint a néprajzi kutatások szervezése és irányítása nem feladata a CSEMADOK-nak. Azt mondják, hogy a Szövetség nem helyettesítheti az akadémiát. Ez rendben is lenne, ha az akadémia ellátná ezeket a funkciókat. Tudomásom szerint az ott dolgozó kutatók harminc év alatt megjelent magyar vonatkozású tanulmányait egy kézen meg lehetne számolni. Ahhoz, hogy központilag meg lehessen szervezni ezt a munkát, szükség lenne egy központi könyvtárra és múzeumra. így egy helyen dolgozhatnának régészek, néprajzosok, nyelvészek, történészek stb. Szükség lenne továbbá egy tudományos folyóiratra is, amelyben az eredményeket publikálni lehetne. Valahogy úgy, ahogyan ez például az ukrán nemzetiség esetében van. Nem szobád megengednünk, hogy szakembereink szétszóródjanak, hogy alkotókedvük és ambíciójuk úgy szálljon el, mint kéményből a füst. BARACZAI KOVÁCS ISTVÁN ÖRÖMMEL CSINÁLIÁK Harsogó zene hangzik ki nagy hangerővel az érsekújvóri CSEMADOK-ottlionból. A nagyteremben csupa fiotal — tizenhat-tizenhét éves lányok gyakorolnak, ropják a táncot vidáman, önfeledten, komaszos mosolyú „tanítónépijük", Keller Aranka vezetésével. A Szakszervezetek Házának és a CSEMADOK városi szervezetének táncköre tart éppen próbát. Több mint tíz éve tanítja táncolni az érdeklődő fiatalokat a Kefler-házaspár. 1963-ban alakult az első csoport és semmivel sem különbözött az akkoriban gombamód szaporodó néptánccsoportoktól. — Ismerjük, szeretjük a néptáncot —- mondja Keller Aranka —, de igazán mégiscsak inkább a modern társastáncok területén érezzük „otthon“ magunkat. Férjemmel még ma is aktív versenytáncosok vagyunk. Eddigi legjobb eredményünk egy szlovákiai nagyedik helyezés. 1966-tól tőlünk hozzáértőbbek foglalkoznak a néptáncosokkal, mi kizárólag társastáncokat tanítunk, de a kettő lényegében elválaszthatatlan. Első sikerünket például a hagyományos csárdás alapfiguráit új felfogásban bemutató Társascsórdós című kompozíciónkkal arattuk. Ezen a sikeren felbuzdulva a következő évben már beneveztünk a rendszeresen megrendezésre kerüld országos versenybe. Brahms 5. és 6. szimfóniájának zenéjére készült összeállításunk a vártnál nagyobb sikert hozott. Szlovákiai szinten első, országos szinten pedig második helyezést értünk el, számtalan meghívást kaptunk vendégszereplésre, még a televízió is meghívott, hogy részleteket rögzítsen műsorunkból. Ez oz eredmény színvonalas, jó munkára kötelez. Mostanában elsősorban a párok jó felkészítésére törekszünk. Két táncospárunk küzdötte fel magát az A kategóriába, négy pár pedig a B csoportban versenyez. A Balogh — Steiner kettős nagy reménység. Tizenöt évesen A kategóriájú minősítést szerezni valóban ritka dolog ... Közben megérkezik férje, Keller Gábor az általános iskgla fiatal, megnyerő mosolyú pedagógusa. — A tánckör tovailyi legnagyobb eredménye a Miskolci Társastánc Fesztiválra szóló meghívás és az ott aratott siker volt, ohát keringővei és latin-amerikai táncokkal szerepeltünk. Az idei versenysorozatra slowfoxszal és csacsával készülünk. Talán azért itt is tudunk „újítani“ ... — En az előbb valami egészen mást láttam, más ritmust hallottom ... — Igen, jazz-balettet próbáltunk, ami egyre népszerűbb manapság. Talán tudja, hogy Csenszlovákiábon, Prágában él világhírű oktatója, lelkes propagátora, František TOWEN Amit az előbb látott újabb lépés előre. Nemrég kezdtünk foglalkozni ezzel az ötletes koreográfián alapuló táncformával. Úgy érzem, ez a munka is jól megy. A lányok örömmel, lelkesedéssel csinálják — mutat körbe, de már fűzi is be az új mognószallagot, mintegy jelezve, hogy elég időt töltöttünk el beszélgetéssel, tovább kell folytatni a próbát... Elbúcsúzom. Kifelé menet még megállók egy pillanotra az ajtó közelében álldogáló, csivitelő lányoknál. A látott, nehéz táncfigurákra gondolva kérdezem: — Nem fárasztó? Csengő kacoj a válasz. „Hogy lehet ilyet kérdezni!?' — olvasom ki szemük csillogásából miközben mór sorakoznak is fel újra. Valamelyikük azért szavakba is önti, ami úgyis mosolyukba, arcukra van írva: — Kedvtelésből, örömmel csináljuk ... (Prandl Sándor felvételét A HUSZONKETTEDIK A CSEMADOK košicei (kassai) járási bizottsága az idén huszonkettedik alkalommal rendezte meg Somodi-fürdőben a járási dal- és táncünnepélyt. Az idei népművészeti seregszemle megtartására a CSKP megalakulásának 55. évfordulója jegyében került sor. A délelőtti műsorban — a hagyományokhoz híven — az idén is a diák- és ifjúsági csoportoké volt a színpad. A dal- és táncünnepély rendezőbizottsága a fiatalok szerepeltetésével azt a célt követi, hogy a gyerekek már kicsi korukban megszeressék a népdalt, népi táncot, s később, felnőtt korukban is tevékenyen kapcsolódjanak be együtteseink munkájába. A délutáni műsorban — amelyre mintegy 3—4 ezer ember volt kíváncsi — nagy sikerrel szerepeltek a járás CSEMADOK helyi szervezeteinek együttesei, valamint a Nagykállói Kállai Kettős és a Banská Bystricai Urpín népművészeti együttesek. A színes, élményekben gazdag népművészeti műsort népmulatsóg követte. A hagyományosan a Somodifürdőben megrendezett idei járási dal- és táncünnepély az előzőekhez hasonlóan sikert hozott a szereplő együtteseknek, a közönségnek pedig kellemes szórakozást, hétvégi kikapcsolódást jelentett. Felvételeinken a dal- és táncünnepély közönsége s az egyik népművészeti csoport látható.- gs -CSEMADOK életéből - kulturális hírek - némnŰvelés — népművészet - levelek * tudósítást n
