A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-09 / 24. szám

Szerelmi kalandjait manapság is gyakran emlegetjük, arról azonban kevesen tudnak, hogy Casanova a maga korában, a XVIII. században nemcsak kalandorkodott, nemcsak butácska nőket csábított el, hanem — műveltsége és előkelő megjelenése révén — a legelőkelőbb társaságokban is szerepet játszott és kiváló államférfiakkal, művészekkel, írókkal barátkozott. Az olasz kalandor, aki a Seingalt lovag álnevet is előszeretettel viselte, Velencében született 1725-ben. Jogásznak készült, majd papi pályára lépett, botrányos szerelmi kalandjai miatt azonban nemcsak a szemináriumból zárták ki, hanem hamarosan be is börtönözték. Casanova ezután már csaknem élete végéig a kalandorok életét folytatta. Szülővárosbán, később pedig Konstantinápolyban katonáskodott, de feslett életmódja miatt a katonaságnak is búcsút kellett mondania. Velencében

psanova

Vertedig !7PR DuxíT ‘

w

z országút egyik ol- V# yM dalán a Szent Borbála-tó vize csillog: f * y hattyúk, vadkacsák,

vízi tyúkok úszkálnák sima tükrén nagy egyetértésben, csöndes méltósággal. Egyikük sem hallatja hangját, mintha valami közös, nagy titkot őriznének, talán évszázadok óta. Mintha ők is némák s időtlenek lennének, akárcsak a tó. A tóval szemben álló templomocska ugyancsak a Szent Borbála nevet viseli. A falán lévő emléktáblán a következő szűkszavú szöveg olvasható: „Jakob Casanova, Venedig 1725 — Dux 1798.“ E néhány szóból tudjuk csak, hogy itt állunk most Casanova „sírjánál“: mert a Velencéből származó világcsavargónak, írónak és kalandornak nincs virágokkal-rózsafákkal beültetett sírdombja. Casanovának tulajdonképpen nincs is sírja ... Életének utolsó tizenhárom évét itt, az észak-csehországi Duxban, azaz Duchcovban töltötte Waldstein gróf könyvtárőreként, s itt írta leghíresebb, legismertebb művét, az Emlékiratokat is, amelyben szerelmi kalandjait beszéli el cinikus, csúfondáros hangon. Tudjuk, hogy itt temették el őt, valahol azon a helyen, ahol most a templom áll, mert az ő idejében még itt volt a városka temetője. Sírjának pontos helye azonban ismeretlen.

KI VOLT CASANOVA?

hegedűsként, majd csodadoktorként kereste kenyerét. Megbotránkoztató szerelmi kalandjai és adósságai 1755-ben az úgynevezett „ólomkamarákba“ juttatták, ahonnan tizenöt hónap múlva — csellel — kiszabadult és Párizsba ment. A francia fővárosban a lutri igazgatójaként jelentős vagyonra tett szert, s vagyona azt is lehetővé tette számára, hogy szinte egész Európát beutazza. Berlinben Nagy Frigyes tanárrá akarta tenni a hadapródiskolában, Casanovának azonban nem volt ínyére való ez a foglalkozás. Pétervárra ment, ahol II. Katalin cárnő kihallgatáson fogadta. Varsóból Branicki kamarással vívott párbaja miatt volt kénytelen távozni, 1767-ben pedig Párizsból és Madridból is kiutasították. 1774-ben meglehetősen izgalmas foglalkozást

választott Casanova: a velencei rendőrség titkos kéme lett, nyolc év múlva azonban szülővárosából is kiűzték. 1785-ben, tehát hatvan éves korában a duxi Waldstein gróf könyvtárosa lett, s a tizennyolcadik század legnagyobb kalandora végre megpihent: ‘haláláig itt maradt a festői cseh városkában, az erdők és dombok között, ahol a tavakat hattyúk lakják és ismeretlen madarak hangja száll a háztetők felett.

INTERMEZZO (EGY FÉLELMETES ÉJSZAKA)

Az ismeretlen madarak hangja főként a vendéget riasztja, s mindenekelőtt az olyan vendéget, aki este érkezik Duchcovba, s már arra sincs ideje, hogy elalvás előtt egy rövid

A Duchcov-i kastély hátsó homlokzata