A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-05 / 20. szám
A területileg megnyirbált Csehszlovák Köztársaságban a CSKP jelentette azt a politikai erőt, amely képes volt harcolni az erkölcsi bomlás és a széthullás ellen. A párt a dolgozók öntudatának erősítése és a vereség hangulatának a leküzdése közben dolgozta ki a megcsonkított köztársaság védelmének programját. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokból félreérthetöen kiolvasható, hogy a pórt minden erejét arra fordította : Csehszlovákia ne engedjen a München utáni fasiszta hullámnak, s amennyire lehet, tartsa fenn a demokratikus és alkotmányos rendszert. A párt harcot indított a munkásság akcióegységéért, a szakszervezetek és valamennyi tömegszervezet egyesítéséért. Amint azzal számolni lehetett, mind a cseh, mind a szlovák országrészben voltok olyan erők, akik a CSKP minden összefogást sürgető, ésszerű javaslatát elutasították. A CSKP fokozatosan illegalitásba kényszerűit. A pártnak gyorsan át kellett csoportosítania kádereit. A központi bizottság határozatára a párt vezetőségének ténykedési helyét Moszkvába helyezték át. A hazai pártvezetőség élére Dolanský és Zápotocký elvtársakat állították. Megjelentek az első illegális röplapok, de a párt ilyen nehéz körülmények között is minden legális lehetőséget felhasznált arra, hogy a tömegekkel állandó kapcsolatot tartson fenn. A reakciós nagyburzsoázia homlokegyenest ellenkező úton járt, mint a kommunista párt. A Németország előtti teljes behódolást tartotta egyetlen lehetséges megoldásnak, hogy az új viszonyok között is megvédhesse osztályérdekeit, megtarthassa profitját. A rendszer „tömegalapjává" a „Nemzeti Egységpárt" vált, vagyis a fasiszta reakció vette kezébe o hatalmat. Erőszaktörvénnyel félreállitottók a parlamentet, a kommunista képviselőket kizárták a parlamentből, és nagyarányú hajszát indítottak nemcsak a feloszlatott és illegalitásba kényszerített kommunista párt, hanem valamennyi haladó elem ellen. A Hitlerrel szövetkezett reakció csupán formálisan engedélyezett olyan ellenzéki pártot, mint a „Nemzeti Munkáspárt", amely nyilvánosan megtagadta a marxizmust, és a legteljesebb egyetértésben együttműködött a reakcióval. A kommunisták ebben a nagyon súlyos helyzetben sem mondtak le sajátos céljaikról, a proletár- és dolgozó tömegek mindennapi követeléseinek védelméről. A harc minden tekintetben demokratikus, fasiszta- és imperialistaellenes jellegű volt. A CSKP fő jelszavává tette: „minden erőnket latba vetjük a hitleristák vereségéért, az új szabad Csehszlovákiáért". A pártnak ebben az irányvonalában mór körvonalazódtak a népi demokráciával kapcsolatos elképzelések. A kommunisták tudták, hogy a nemzeti felszobadítási harc csak a legszélesebb alapokon történő összefogással lehet eredményes, ezért a legszorosabb szövetségre törekedtek a nem kommunistákkal, a parasztsággal és mindazokkal, akik hajlandók voltak a fasiszta elnyomással szembeszállni és harcolni ellene. A párt ebből az elgondolásából, kiindulva más ellenállási csoportokkal is kapcsolatot teremtett. A CSKP irányvonala nemcsak o bel-, hanem a külpolitika fő kérdéseiben is szöges ellentétben áll a szintén emigrációba vonult Benešék politikájával, akik minden lehetséges módon és eszközzel gyengíteni igyekeztek a csehszlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom és a 1943-ban az SZLKP V. (illegális) Központi Bizottságának élére Gustáv Husák, Karol Smidke és Ladislav Novomeský került. Az V. (illegális) Központi Bizottság volt a kezdeményezője és szervezője a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. — A képed (balról) Karol Šmidke, Gustáv Husák és Laco Novomeský. 1944. augusztus 29-én kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, amely jelentős fejezetévé vált a csehszlovák nép fasisztaellenes nemzeti felszabadító harcának. Szovjetunió közötti kapcsolatokat s e mozgalmat a nyugati hatalmakhoz akarták fűzni. A kommunisták nemcsak a megcsonkított országban, hanem a megszállt területeken is szervezték és irányították az ellenállást. így például Dél- Szlovákiában o Magyarországi Kommunisták Pártja folytatta a pártmunkót, amelynek elszánt harcosai lettek a CSKP funkcionáriusai. A CSKP KB mellett csoport alakult a határvidéki pártmunka irányítására, ahol a kommunistákat és antifasisztákat kegyetlenül üldözték, és csaknem valamennyi ismertebb kommunistát letartóztattak. A párt következetesen azt vallotta, hogy a felszabadító mozgalom csak akkor arathat győzelmet, ha a Szovjetunió vezette antifasiszta erőkkel szövetkezik. Ilyen értelemben is nagy súlyt helyezett a nevelő munkára. Illegálisan megjelentette „Az SZK(b)P rövid története"-!, „A Szovjetunió alkotmánya“-t és számos más politikai anyagot. Szlovákiában az SZLKP megjelentette központi lapját, a Hlas fudu-t. A szervező munka hatására az országban elszaporodtak a szabotázs-cselekmények. A megszállók kénytelenek voltak a különleges intézkedések egész sorát hozni. Közvetlen a második világháború kitörése előtt több kommunistát tartóztattak le, mint az előző két évben összesen. S amivel számolni lehetett, Hitler a korábban kötött megnemtámadási szerződést megszegve, megtámadta a Szovjetuniót. Az új helyzetben a CSKP a hazai és külföldi nemzeti frontnak a kiszélesítésére törekedett. E cél érdekében elismerte a köztársaság külföldi képviselőjének a londoni kormányt, és mindaddig támogatta is, amíg az hozzájárult a felszabadító harc kibontakozósóhoz. Természetesen a CSKP a burzsoá emigrációval való együttműködésben is következetesen megőrizte függetlenségét. Elutasította például a londoni kormányba való belépést, amelyben túlsúlyban voltak o reakciós elemek. Itt kell megjegyezni, hogy a londoni emigráció is kénytelen volt elismerni a moszkvai emigrációt, mint a külföldi ellenállás második központját. A CSKP moszkvai vezetősége rendkívül nagy figyelmet fordított Szovjetunióban a csehszlovák katonai egységek kiegészítésére, amelyek 1941 őszétől Ludvík Svoboda parancsnoksága alatt Buzulukban alakultak meg. Ettől függetlenül a moszkvai vezetőség a hazai földön vívott felszabadító harc támogatását tartotta legfontosabb feladatának. Bővült a moszkvai rádió cseh és szlovák adása, működtek az ellenállási gócokat összekapcsoló titkos leadok. A CSKP Moszkvában Hitler hátországának a bomlasztására német és magyar nyelvű adásokat is szervezett. S indítványára a Szovjetunióban kiképezték az első, — nagyrészt kommunista — partizán-szervezőket. Az illegális pártszervezetek is aktivizálódtak. Szlovákiában a kommunisták a partizánharc szervezését tartották szem előtt. Kidolgozták a „Jánošík-féle harci csoportok" szervezési szabályzatát, amelyben meghatározták a partizónmozgalom feladatait. Hitlerék villámháborús terve kudarcba fulladt. Németország további embertartalékokat követelt csatlósaitól. A Tisoklikk újabb mozgósítást készített elő. A leromlott gazdasági helyzetben egyre szélesebb rétegek lettek elégedetlenek. Nőtt a gyűlölet a Hlinka párt ellen, s a kommunisták propagandamunkájának hatására bomlás indult meg a hadseregben. A keleti front szlovák katonái csoportosan átálltak, kapcsolatot teremtettek a partizánokkal. Sztálingrádnál megpecsételődött a náci háborús gépezet sorsa. A szovjet csapatok végérvényesen magukhoz ragadták a kezdeményezést. A háborúban bekövetkezett döntő fordulat Csehszlovákiában is új erőt adott az ellenállási mozgalomnak. Kelet-, Észak- és Közép-Szlovákiában megnövekedett a kommunisták, a szovjet ejtőernyősök és a fogságból megszökött vörös katonák által alakított partizánolakulatok száma. 1944 áprilisában a szovjet hadsereg elérte a Csehszlovák Köztársaság régi határát. Még jobban fellángoltak a portizánharcok. A Tiso-klikk már nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Pánikba esett, bomladozott. A partizánmozgalom pedig egyre szélesebb méreteket öltött. Partizáncsoportok alakultak valamennyi kerületben. A Szovjetunió fegyvert és lőszert szállított a szlovák népnek, s csaknem 700 tapasztalt és politikailag képzett szervezőt küldött a növekvő partizánmozgalomnak. Hitler úgy akarta megfékezni a hatalmassá fejlődött ellenállást, hogy megszálló csapotokat küldött Szlovákiába. Ennek hatására a fasisztaellenes mozgalom 1944 augusztus 29-én országos fegyveres felkelést robbantott ki. A felkelés központja Banská Bystrica lett. E városból jelentette be a rádió az országnak és a világnak a Szlovák Nemzeti Felkelés tényét. A felkelés vezető ereje és a forradalmi átalakulások kezdeményezője az SZLKP volt, amely nagy bizalomnak és tekintélynek örvendett a lakosság körében, s amelynek olyan kiváló kommunista vezetői voltak, mint Smidke, Husák és Novomeský elvtórsak. 1A
