A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-05 / 20. szám
Banska Bystrica-i csillagvizsgáló történetét, fejlődését tekintve minden olyan vonással rendelkezik, amelyek a népi csillagvizsgálóra jellemzők. Megalakulásától hatással van a népi csillagászat fejlődésére. Tavaly ünnepelték a városban a csillagászati évfordulót, vagyis a meteorológiai állomás megalapításának szózhuszadik, a népművelési ház első csillagászati köre megalakulásának huszadik és a csillagvizsgáló létesítésének tizenötödik évfordulóját. Az amatőr csillagászok mozgalma csupán a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után bontakozott ki. Közép-Szlovákiában éltek a Csehszlovák Csillagászati Társaság tagjai, csillagászok, amatőrök, s végeredményben még az olyan amatőrök is, akik figyelő állomást a saját házukra építettek. Tevékeny csillagászati köröket Banská Bystricában csak 1945 után találunk. Tudomásunk van orról, hogy 1946-ban az Állami Sládkovič Gimnázium vizuális módon folytatott megfigyelést a meteorokról. A csillagászati kör 1949- ig figyelte rendszeresen a meteorokat, 1950- ben aztán megszűnt. Röviddel ezután 1952-ben a Smrečina n. v. fiataljai alakítottak kört, s maguk készítettek tükrös távcsövet. KELLENEK A SZÉP TISZTA ESTÉK Tevékeny csillagászati köröket csupán 1954 után találunk Banská Bystricában, amikor a Tájékoztatási és Népművelési Megbizotti Hivatal megjelenteti a népi csillagvizsgálók kiépítését és a csillagászati körök tevékenységét szabályozó első mintastatútumot és tervet. A városi művelődési ház is megalakította az első csillagászati kört, amely útmutatóul szolgált a népi csillagvizsgálók kiépítéséhez és tevékenységéhez. Megalapításában Jozef Fraňo docens, a Pedagógiai Főiskola dékánja is részt vett, akit a kör elnökének is megválasztottak. Fő feladatának a városi csillagvizsgáló kiépítését tartotta. Elkészült a Granier dombon épülő csillagvizsgáló beruházási terve, amelytől végül elálltak. Helyette 1958-ban hozzákezdtek a Vartovka torony átalakításához. Az átépítés a „Z“ akció keretében folyt, s a munkában sokat segítettek diákok és felnőttek. 1959 őszén nagyjából befejeződött az átalakítás. Az épületben helyezték el a távcsövet — a Coudé refraktort. A csillagvizsgáló okkor még nem működött, csupán a művelődési ház csillagászati köre. Ennek volt tagja Jón Kassa levéltáros is. Ö találta meg Jakub Pribicer „Traktatus de Cometa" című írását, amelynek a fotókópiáját Lipcséből küldték el. A népi csillagvizsgálót mint a vnb sajátos népművelési szervezetét 1960 szeptemberében rendezték be. 1961. január 1-től Körzeti Csillagászati Központként tartják nyilván. A Vartovka figyelőállomást ünnepélyes keretek között 1961. május 2-ón adták ót rendeltetésének. 1972. január 1-től a kerülethez tartozik. Annak ellenére, hogy a Vartovka csillagvizsgálót már átadták rendeltetésének, a munkálatok még nem fejeződtek be. 1963-ban bevezették a villanyáramot, 1969-ben pedig elkészítették a figyelő fülkét. A Vartovka azonban így sem felelt meg a kör tagjainak, az igényeknek. 1972—74-ben újra átépítették a tornyot és a figyelő fülkét. Az aktívabb tevékenység érdekében olyan szervezetek alakultak a csillagvizsgáló mellett, mint a népi csillagvizsgáló tanácsa, a kerületi csillagvizsgáló tanácsa, valamint a népi csillagászok társadalmi szervezete. Ide sorolhatjuk a csillagvizsgálás történetével, a szakmai és módszertani feladatokkal és a rádiócsillagászattal foglalkozó szekciókat is. A tudományos és műszaki fejlődés és az embernek a világűrbe eljutása következtében megnőtt a csillagászat iránti érdeklődés. A kerületi csillagvizsgáló dolgozói nem győznek eleget tenni a meghívásoknak. 1974-ben megalakult a népi csillagászat kerületi lektori testületé, amelynek az a feladata, hogy a legszélesebb tömegek körében népszerűsítse a csillagászatot. Mire irányul tehát a csillagvizsgáló tevékenysége? Elsősorban a csillagászat népszerűsítésére. Fő helyet foglalnak el tevékenységében a nyilvánosság számára rendezett akciók. Például a «Távcsővel az emberek között“ tizenöt év egyik legjobban sikerült akciója. Nagyon kedvelt még az éjszakai égbolt figyelése és a nap vizsgálása. Jól időzítettek a Vartovka látogatási napjai is. A figyelőtorony 568 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Majdnem négyszázéves. A törökveszedelem idején épült. Nagyszerű kilátás nyílik innen a Tátrára, a Magas-Fátrára, a körmöci és a selmeci hegyekre, valamint a Szlovák Érchegységre. A csillagvizsgáló iskolaközpontjo a középszlovákiai csillagászati köröknek, amelyeknek a száma meghaladja a 80-at. Széles körű szakmai tevékenységet fejt ki. Ezek közé tartozik az üstökösök, meteorok, a naptevékenység, a meteorológiai viszonyok figyelése, s a napfogyatkozás, az ikercsillagok, a ködgomolyagok stb. tanulmányozása. A természeti jelenségek megfigyelésére kitűnő műszerek állnak rendelkezésre. A csillagvizsgáló ezerkötetes könyvtárral is rendelkezik. A héttagú irányító kollektíva sokat tesz a tanulóifjúság világnézeti neveléséért. Szemináriumokat, népi akadémiákat, versenyeket, filmestéket és nyilvános megfigyeléseket szervez. Nem lehet szó nélkül hagyni a Szlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Társaságának, illetve helyi szervezeteinek, az amatőröknek, a csillagászati köröknek és a megfigyelő csoprotoknak a munkáját sem. Rendkívül sokat tesznek a helyes tudományos nézetek terjesztése és népszerűsítése érdekében. A csillagvizsgáló most tizenöt éves. S menynyi munka van már mögötte? És mennyi munkát kell még elvégeznie . . . Szép tiszta esték kellenek továbbra is a merész álmok megvalósításához! M. Gallová HOGYAN TÁPLÁLKOZTAK A RÉGI EGYIPTOMBAN Nem maradt fenn egyiptomi szakácskönyv, de a piramisok belsejében található falfestmények és szövegek — ha alkalmilag érintik a táplálkozást — némileg felvilágosítanak arról, hogyan is készítették a régi egyiptomiak ételeiket. A konyhában kezdetleges tűzhelyen (tulajdonképpen egyszerű cseréphengeren) sütöttek, főztek. A tűzhely alul nyitott, kéménye nincs, így a huzatja is gyenge. Fűtőanyaga: faszén vagy fa. A főzelékféléket vízben párolták, a húst (elsősorban libát, kacsát, marhahúst) és a halat sütötték vagy megfőzték. Az egyiptomiak szókincsében rábukkanunk a .szelet", a „hátszín" és a .silányabb rész"-nek megfelelő szavakra. Készítettek: leveseket, pőréket, húsos tálakat mártással, kompotokat, édes tésztákat, krémeket. A tej különleges ínyencségnek számított, és valószínűleg nem ismerték sem a vajat, sem a sajtot. Zsiradékként olívaolajat, liba- és kacsazsírt használtak. Sójuk volt bőven, de cukor helyett mézzel édesítettek. A sírokban talált színes rajzok alapján fogalmat alkothatunk arról, hogyan szüreteltek az egyiptomi rabszolgák és arról is, hogyan készült a bor. A bort többször is lefejtették vagy felfőzték, hogy megvédjék a romlástól. Elsősorban a nagyon édes, likőrszerű borokat kedvelték. Igozi italuk azonban a sör volt. Árpakenyeret morzsoltak szét édes datolyalében és erjedni hagyták. Volt világos és barna sörük is. Az asztali sört send-nek, az erős sört hankitnak hívták. Amikor a Nílus az áradás után visszahúzódott medrébe, a parton nagy víztócsák — mocsarak — maradtak. A mocsarakban horoggal, varsával, meritóhálóval, gyalommcl, pöndörhálóval, háromágú szigonnyal halásztak. A vadászat a nemesek kiváltsága volt, de gyakran alkalmaztak hivatásos vadászokat is. Gazellára, vadtulokra, struccra, szarvasra -és apróvadakra vadásztak. Vadászás közben sosem ültek lovon, mindig gyalog jártak, gyors agarak kíséretében, és nyíllal lőttek. A végére hagytam a tulajdonképpeni lakoma leírását. Az ebédlőben egyetlen nagy asztal helyett kicsi, egylábú kerek asztalkákhoz ültek a vendégek, kettesben, esetleg külön-külön. Bár volt késük, fa- és fémkanaluk, evés közben mégis leggyakrabban az ujjúkat használták. A szolgák minden fogás után tólacskákat és füles kancsókat kínáltak az ujjak leöblítésére. Az étkezés hosszúra nyúlt és bőséges volt. Az egyszerű táplálkozásból fokozatosan szertaitás, sőt ünnep lett, ahonnan nem hiányozhattak a zenészek, táncosnők és az illatszerek sem. Persze mindez a gazdagok palotáira érvényes. A szegények ehhez képest nagyon is szerényen táplálkoztak. Csak ritkán ettek húst, legtöbbször sáskát fogyasztottak és a fiatal papiruszfa szárát főzték meg. Egy tény érdemel még figyelmet: a régi Egtfptpfnban ismerték a búzalisztből készült, kovászos kenyeret. Ez a búzacipó köti össze az ókori Egyiptom kultúráját a miénkkel. Összeállította: -cz(folytatjuk) 13
