A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-20 / 3. szám

M. BORSKÝ IS & felvétele KMllKľl »urunk SZERESSÜNK, DE OKOSAN! Tanítjuk gyermekünket: — Mondd, kisfiam, hogy „monva", „papa", „nagy­mama”!.., A gyermek gyorsan megtanulja ezeket a szavakat a szüleitől, de ki tanítja meg őt az „ad­­jál"-ro? . . .? A gyermek nagyon hamar és magától is megtanulja ezt a szót. S a szülőknek éppen ehhez a szóhoz való viszonya játszik komoly szerepet a gyermek egyéniségének formálásában. Ha a gyermek meglát valamit, mindjárt nyújtja a kezét, szeretné megfogni, magához húzni. A szü­lők természetesen örülnek ennek a mozdulatnak, hiszen a gyermek így kezd ismerkedni a környeze­tével, az őt körülvevő — számára még felfedezetlen — világgal; tapasztalatokat gyújt, bővíti látókörét. Csakhogy egy pillanatra sem szabad megfeled­keznünk arról, hogy az „adjál" szó nem csupán ismerkedést, hanem birtokbavételt is jelent. A szü­lőknek mindig tudnia kell, mikor teljesíthetik gyer­mekük kérését és mikor kell határozottan nemet mondaniuk. A gyermeket már korán hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy nem kaphat meg mindent, amit megkíván, s ezért nem is orrolhat a szüleire. Tudjuk, hogy az igények folyton növekednek — a megismerés folyamatával párhuzamosan. Ugyan­akkor azonban azt is tudatosítanunk kell, nem azért vagyunk a világon, hogy gyermekeink minden le­hetséges és lehetetlen kívánságát teljesítsük. Az ilyen szülőnek halvány fogalma sincs a nevelésről, s nem tudja azt sem, hogy a gyermeket idejében kelt önuralomra és bizonyosfokú lemondásra ne­velni. Igaz, hogy szeretnénk a gyermekeinket mindig vi­dámnak, boldognak, elégedettnek látni, de azért ne essünk ót a ló másik oldolára! Ebbe a hibába ugyanis nagyon sokan beleesnek. Minél több jól­kereső felnőtt van egy csalódban, annál többet nyújthatnak a gyermeknek. Hiszen ő az első!... Neki vesz ajándékot a papa, o mama, a nagyszülő, a rokonság, és nem Is akármilyen dolgokat. Szü­letés- és névnapra, karácsonyra és a jó bizonyítvá­nyért ma már nem egy zacskó cukorkát, egy tábla csokoládét kap a „család kedvence", honem leg­alábbis kerékpárt, fényképezőgépet stb. Ha pedig már nagyobb, az igényei is nagyobbak, az aján­dékok is drágábbak: — Ha jól érettségizel, kapsz egy kocsit! — Ha kezedben lesz az oklevél, megkapod a szövetkezeti lakásod kulcsát... Tengerpartra mész nyaralni... Kapsz egy betétkönyvet akkora összeg­gel, hogy lesz miből (kezdened! Hát igen, amelyik gyerek egy „pusziért" sífelsze­relést, egy jó bizonyítványért motorkerékpárt kapott ajándékbo, miért ne kaphatna szövetkezeti lekást, autót, ötven-hatvanezer koronás betétkönyvet az, aki oklevéflel a kezében jön haza? Ha a gyermeket rosszul nevelték, akkor neki egé­szen természetes lesz, hogy a szülei mindenről le­mondanak a javára, mert — szerinte — így van ez rendjén. Az ilyen szülő rendszerint későn veszi észre, mi­lyen óriás baklövést követett el. — Anyuka, vedd meg nekem azt az új tavaszi kabátot! — mondja a tizenhat éves „nagylány", akinek talán csak a termete és az igényei nagyok, de ő maga még soha egy fillért sem keresett. — Majd jövőre, kislányom. Látod, hogy én ",i­­lyen kabátban járok.. . Hiszen a te kabátod a múlt tavasszal vettük. — Ugyan már, anyuka, hiszen magad mondtad, hogy te aztán nem törődsz a divattal. Én viszont szeretem a divatos „cuccot" . .. Meg azután nem szeretném, ha a többiek megszólnának . . . Na. anyu­ci. vedd meg! . . . — Na jó, kislányom. Holnap kapok fizetést, aztán eljövünk és megvesszük . . . —- Tudtam!... Mindig tudtam, hogy te vagy a világon a legdrágább, a legönzetlenebb, a legszebb és legfiatalabb anyuci! . . . Gyakran lehetünk fültanúi ilyen és hasonló pár­beszédnek. De hát: „Ez van!" A felmérések szerint ma egy nyolcadikos fiúnak háromszor, egy tizedikes lánynak pedig ötször any­­nyit vásárolnak a szülők, mint húsz évvel ezelőtt. Bizonyos szempontból ez nagyon helyénvoló, hiszen a családok anyagi helyzete azóta örvendetesen megjavult, az életszínvonal emelkedett. A baj csu­pán az, hogy a gyermek nem csak azt kapja meg, amire valóban szüksége van, hanem egy sor telje­sen felesleges dolgot is. Sajnos a gyerekek nem minden családban tudato­sítják, hogy a szüleik nem ajándékba kapják a pénzt, hanem keményen megdolgoznak, s nem egy­szer az egészségüket vogy akár az életüket kockáz­tatják érte. Nemrégiben a következő kis jelenetnek voltam szem- és fültanúja: Egy ötödikes diák tolla leesett a földre. A pad­­szomszédja készakarva odébbrúgta a tollat, majd rá akart lépni. — Ne hülyéskedj, összetöröd! — súgta a toll tu­lajdonosa. De a társa oda se neki: rótiport a tolira és ne­vetett. — Most mit mondok otthon? — Itt az óra, te nyamvadt, vegyél másikat! — gúnyolódott az és a padra dobott vagy húsz ko­ronát apróban. A pénz szertegurult! A kis „tőkepénzes" szánt szándékkal tönkretett valamit és azután „fizetett, mint egy ikatonatiszt"!.. . Mire való a takarékosság, ha van elég pénz?... Zsebpénz meg van „nyakig". 5 a szülők nem is tudják, mennyit ártanak a gyermeknek ezzel a meg­gondolatlan bőkezűséggel. — Apuka, elvihetem a papírbegyűjtóbe az öreg újságokat?. . . Iskolai kirándulásra megyünk — mondja a fiú. — Mennyit .teli befizetni? — Harminc koronát. — Itt egy ötvenes és pont! A bőkezű apukának eszébe sem jut, hogy a pe­dagógus szándékát keresztezi, a fiát saját „kerese­tétől" fosztja meg, ráadásul az iskolatársai előtt is fura megvilágításba kerül a „jószívű papa” révén. A másik nagy baklövés az, ha a szülők nem a szorgalmuk, jó tanulmányi eredményeik, vise',kedé­sük alapján ítélik meg gyermekük ir.kolatársait. — Igen — mondják —, azzal borátkozhatsz, Pityuka. Attól csak jót tanulhatsz, mert a papája kórházi főorvos. .. Gyönyörű kocsijuk van, és a nyaraló­it* A gyermek mesterségesen túlfokozott igényeinek o kielégítése csupán negotív értelemben lehet jel­lem- és egyéniségformáló tényező. Az ilyen gyer­mek felnőtt korában éppen a szüleit nem becsüli majd, nem tud beilleszkedni a közösségbe és köny­­nyen összeütközésbe kerülhet a törvénnyel is. A termelés növelésével és az anyagi jóléttel együtt jár az igények növekedése, de hol a ha­tár? ... A normális embernek mór iskolás korában tudnia kell, mire van szüksége, mit nélkülözhet könnyen, mi a felesleges. Erre azt mondhatják a papák és a mamák: — Jó ízlés!... Gyakorlati érzék, az anyagi fel­tételek és az igények közti egyensúly megteremtése saját magunkban!... Ez mind helyes, de o gyermek tanuljon meg ad­ni is, ne csak kapni!... Tanulja meg, hogy a pén­zért dolgozni kell, áldozatokat kell hozni!... S e­­zért minden szülő jól gondolja meg, mit okar ne­velni a gyermekéből! Társadalmunk hasznos, szor­gos és lelkiismeretes tagját, vagy egy önző herét, aki arra vár, hogy a sültgalamb majd a szójába repül? . . . A Zdorovie cikke alapján VÍZSZINTES SOROK: 1. Munkával, tevékenységgel létre­hoz valamit. 5. Képmás, kép latinul. 9. Kevert borok. 14. Német falu. 15. Felesben olaszul. 16. Ring. 17. Korszak. 18. Gyümölcs. 19. Idegen repülőgép­­típus (fon.). 20. Sír. 21. Nem egészen merész. 22. Viszonzás franciául (fon.). 24. Szovjet repülőgép-típus és jelzés. 25. Kicsinyítő képző. 26. Á. E. 27. Kü­lön zsidónegyed, a nagy középkori vá­rosokban. 28. Latin művészet. 29. Vég­zetem. 32. Nagy ázsiai állam-e? 33. Két szó: papírmérték és kémiai elem. 34. Zöld angolul (é. h.). 35. A visz ige műveltető alakja. 36. Idegen Anna. 37. Német helyeslés. 38. Eszes. 39. Cso­mag szlovákul. 40. A mai napot meg­előző nap. 41. Nél... ikerszava. 42. Gonosz. 43. Nagyság. 44. A német és a norvég autók nemzetközi jelzése. 45. Kedvelt magyar válogatott labdarúgó­­játékos. 46. Régi római köszöntés. 47. Arany franciául. 48. Indok. 49. Mag németül. 50. Zamat. 51. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 53. Állami illeték. 54. Feladat. 56. Haszonbér. 58. Pravo­szláv szentkép. 59. Nemzetközi mű­nyelv. 60. Háziállat. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. A jelmondat első része. 2. Papa­­gálynév. 3. A varjú hangja. 4. Tól-től angolul. 5. Imre tulajdona. 6. Tenger németül. 7. A jelmondat második ré­sze. 8. A galántai autók jelzése. 9. Kancsó. 10. Orajavító. 11. Gabonane­­mü. 12. Motorrész. 13. A jelmondat harmadik része. 15. Zágráb németül. 16. Csaknem, majdnem. 18. Elem egyik típusú betűi. 19. Kutat, keresgél. 21. Nagyszerű. 23. Ékezettel: nagyon öre­gek. 24. Város Foggia olasz tartomány­ban. 25. Barnásszínű. 28. ... garde, él­csapat. 30. Erős szélvihar. 31. Vegyi elem. 32. Ezer gramm. 33. Feszültebb idegállapot. 35. Létezik-e? 36. Levegőt kívánó. 39. Európai főváros. 40. Más­salhangzó kiejtve. 42. Nem egészen kerek. 43..........monda ikerszava. 45. Kedvelt cseh színművész (az utolsó betű felesleges). 48. Szájvíz-márka. 49. Kevert kóc. 50. Szellemi dolgozó. 52. Óra betűi felcserélve. 53. Ha ugyan szlovákul. 55. Latin kötőszó. 56. Juttat. 57. A vízszintes 51 első és utolsó be­tűje. 58. Állati hang. Beküldendő a függőleges 1, 7, és 13. számú sorok megfejtése. Az előző rejtvény helyes megfejté­se: ... Hideg csillagok égnek tar fák ágai közt. / Merengsz még? Aludj: Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze, s rám ne haragudj.!“ 98

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents