A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-20 / 3. szám

• • • — Ezt ne írd meg . .. — Ugyan miért? — Mert a „rendes“ mun­kaidőm délutántól este ki­lencig tart, vagy — ha éj­szakai műszakban dolgozom — estétől reggelig. — S túlórázni talán tilos nálatok? — Nem . .. Szóval, nyugodtan megír­hatom, hogy Répás Terikét nem nehéz megtalálnia an­nak, aki őt keresi, hiszen szinte állandóan munkahe­lyén, a Moldava nad Bod­­vou-i (szepsi) Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola diákott­honában tartózkodik a „gye­rekei" között. Ezerkilencszázhetvenhá­romban fejezte be tanulmá­nyait a lučeneci (losonci) pedagógiai iskolában, s az­óta itt dolgozik: nemcsak ne­vel, már 1973 decemberében egy irodalmi színpadot is megalakított, amely azóta is sikerrel tevékenykedik. Siker­rel? Igen, s ezt elég köny­­nyen bebizonyíthatom: Répás Tériké irodalmi színpada ott volt Recában (Rétén) is, az irodalmi színpadok versenyé­nek országos döntőjében. Igaz, a döntőn csak harma­dik lett a szepsi csoport, de el kell ismernünk, hogy a döntőbejutás sem volt éppen kis eredmény. Főként ha azt TÉRIKÉ is figyelembe vesszük, hogy a szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolában — mint Tériké felvilágosított — az­előtt sohasem létezett iro­dalmi színpad. Nem, nem „forradalmat” csinált az iskolában a töré­keny, látszólag gyönge lány, csak éppen aktivizálta a diá­kokat, felébresztette tenni­akarásukat. S a „gyerekek” szeretik nevelőjüket, megbíz­nak benne. — Bizonyára egyéni prob­lémáikkal is gyakran felke­resnek . . . — Hát igen. Én vagyok a „lelki klinika" — mosolyodik el Tériké, aztán — midőn neveltjeivel kapcsolatban is­mét a „gyerekek" kifejezést használom, kiigazít: — Azért nagyon haragsza­nak, ha gyerekeknek szólí­tom őket. Hiszen középisko­lásokról van szó, s vannak köztük „felépítményisek” is, akik már másodszor érettsé­giznek majd. Egyéni problé­máik is egészen felnőttesek: szerelmek, csalódások... A „vagánykodókat” mindig pártfogásomba veszem, mert szerintem ez inkább hat rá­juk, mint a sorozatos „leto­­lások", megrovások. Két eset­ben már sikerrel járt ez a módszerem, sikerült, a „va­gányokat” megjavítani. Maga is fiatal, húszéves­nél aligha lehet több Répás Tériké, aki máris huszonnyolc „gyereket" nevel: a holnap­nak, mindannyiunk holnap­jának neveli őket. Tőle is függ, milyenek lesznek a jö­vő mezőgazdasági szakem­berei. V. E. (Zolczer János felvételei) MESTERSÉGEK Világszerte sokat foglal­koznak a tudósok a foglal­kozási struktúra jövendő ala­kulásával. Lássuk, mit jósol­nak. Először is, a híres „új szakmák" terjedése koránt­sem olyan jelentős, mint ál­talában vélik. Az 1950 után keletkezett „új foglalkozáso­kat", például az adatfeldol­gozást, elektronikát vagy te­levíziós technikát 1965-ben az Egyesült Államokban a dolgozóknak mindössze 3 százaléka űzte. Hetvenhét százalék viszont olyan szak­mákban dolgozott, amelyet már 1850 előtt is ismertek. Nemrég még divatban volt az a nézet, hogy az embe­rek töbsége 2000-ben olyan szakmákban dolgozik majd, amelyek ma még ismeretle­nek. Ma úgy vélik, hogy hosszabb távon megváltoz­nak ugyan a munkamódsze­rek, az anyagok, eszközök, gépek, a munkakörülmények és tevékenységek, de a ter­melés keretei nagyjából azo­nosak maradnak, csak a súlypontok tolódnak el. A jövőben a szolgáltató szakmák további előretörése várható. A középkorban a mezőgazdaság volt döntő je-JÖVŐJE lentőségű. Az ipari forrada­lom kezdetétől fogva a gaz­daságok súlypontja a terme­lésre, az úgynevezett máso­dik szektorra tolódott át. A jövőben az automatizálás és más racionalizálási folyama­tok jóvoltából egyre keve­sebb ember foglalkozik a majd a javak termelésével, ugyanakkor megnőnek az igazgatási feladatok, vala­mint az információ és ta­nácsadás, a pihenés és a szórakozás igénye. Minden ágazatban egyre nagyobb szerephez jut az együttműködés: a különböző országok politikai, gazdasá­gi és kulturális együttműkö­dése, a tudósok és a gya­korlatban dolgozók együtt­működése (minden szinten, a mérnöktől a segédmunká­sig), a különböző ágazatok szakembereinek kollektív munkája. Csak így lehet megoldani a közös feladatokat. A város­tervezésben például együtt­működnek az építészek, mű­emlékvédők, közlekedési szakemberek, szociológusok, geográfusok, kertészek, pe­dagógusok és egy tucat más szakma képviselői. A környezetvédelem sem nélkülözheti a vegyészeken, biológusokon, agronómuso­­kon, erdészeken kívül a mér­nökök, tanárok, geológusok, meteorológusok és más szak­emberek együttműködését. A legjobb az olyan kép­zés, amely egyesíti az általá­nos tudást a szakismeretek­kel. Ehhez többnyire nem elég az alapképzés. Ezért működik sok országban száz­féle továbbképző tanfolyam. Számos foglalkozásban megszervezték már a „foko­zatos továbbképzést". A jövőben nemsak a „jó pap tanul holtig", hanem mindenki. Régen, mikor a nagypapa a nagymamát fe­leségül vette, nagyjából pon­tosan láthatta, hogyan ala­kul majd további sorsuk, sót azt is biztosra vette, hogy to­vább adja majd a fiának azt az egész életre elegendő tudást amit cipészként vagy kereskedőként felhalmoz. Fel kell készülni rá, hogy a tanulás állandó állapot. Ma már senki sem számít­hat arra, hogy „életre szó­ló" foglalkozása van. mini magazin Szokatlan ölelés New Yorkban: Muham­mad Ali és Angela Davis. Az Aggszűz című filmmel, amelyet Pier­re Blanc rendezett, Annie Girardot nem­csak Franciaország­ban, hanem külföl­dön is nagy sikert aratott. A sikeres rendező és a színész­nő most ismét együtt­működnek a Szere­lemről és friss vízről cimű film forgatásá­nál. A főszereplő ezúttal nem aggszűz, hanem feleség, aki­nek ráadásul még fiatal szeretője is van. Annie Girardot partnerei Julien Clerc és Jean-Pierre Dar­­ras lesznek. Wilhelm Schermuly professzor, az NSZK-beli hildes­­heimi kórház radiológiai osztályának vezetője a kö­zelmúltban Pandzsa egyiptomi pap 2500 éves múmiá­ját vizsgálta, s egyebek között azt is kiderítette, hogy ez az ember életében gerincbetegségben és csont­iákban szenvedett. Ez az érdekes kísérlet természete­sen több figyelemre méltó ismeretet is eredményezett. Zsonglörködés, ba­lett, egyensúlyozás, talajugrás és drót­kötél-akrobatika tar­toznak a berlini Ar­­tístaképző Szakiskola első évfolyamának kiképzési programjá­hoz. Az iskola négy­éves. Hallgatói ta­nulmányaik során meghatározott szakot választanak, amelyre azután crtistaenge­­délyt kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents