A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-20 / 3. szám
MAGYAR IRODALOM SZLOVÁKUL-II. Vojtech Kondrót verseit, hazai és magyarországi irodalmi lapjainkból, jól ismerheti a magyar olvasó is. A harmincöt éves költő először 1963-ban, a fiatal szlovák költők Dúfam, že nevyrušujem, Eva (Remélem, Éva, nem zavarom) című antológiájában szerepelt verseivel, önálló kötetei pedig Prázdniny šestnásťročného (Tizenhat éves fiú szünideje, 1965), Stromy s nami tromi (Mi hárman és a fák, 1969), Spokornatenie (Alázatossá lenni, 1972) és Krajina (Táj, 1975) címmel jelentek meg. Az elmúlt évben Peter Stilichával és Peter Holečkoval adott ki közös kötetet Pocta (Tiszteletadás) címen, amelyet Mirko Nešpor emlékének ajánlottak, ez évben pedig a Smena Könyvkiadó tervezi a Podobnosť krajín (A tájak hasonlósága) című kötetének kiadását. 0 Verseid gyakori motívumát a dél-szlovákiai táj, a síkság adja... — Van egy nagy, s talán örök témám, a síkság. Hérakleitosz szerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, de egy szalmakazlat is annyiféleképpen láthatsz, ahányszor ránézel. Röviden: ugyanarról a szalmakazalról akár húsz különböző verset is írhatsz. A síkságot olyannak érzem, mint a tengert: mindent rajta keresztül érzékelek. Talán ezért oly közeli hozzám, ezért oly személyes nekem Kazahsztán, Ukrajna vagy akár a Hortobágy is. Azt is mondhatnám, hogy szinte az életszemléletem lett a síkság. 0 Van egy versed, Geometria (Mértan) a címe, amelyet költői hitvallásodnak is tekinthetnénk: „Síkság — nincsen kezdete nincsen vége Síkság — ez a kezdete ez a vége Szántók síkja és a fa merőleges vonala és legfeljebb a kazlak kockaköve És elég (A síkság telve emberekkel bár nem is láthatók) (Kulcsár Ferenc fordításában) — Általában azok a dolgok foglalkoztotnok, amelyek a felszín alatt vannak. Ha például a fákról írok, akkor egyben azokról az emberekről is írok, akik ezeket a fákat ültették. Természetesen, s ezt nem védelmére mondom, talán egy kis szentimentalitás és romantizmus is van bennem. És persze, végtelen hagyománytisztelet. 0 A szlovák irodalomban, különösen az utóbbi időben, egyre-másra fölbukkan a dél-szlovákiai táj. Valahogy azonban az az érzésem, a szlovák irodalmi alkotások dél-szlovákiai tája mintha kissé egzotikus, kellően meg nem ismert, idegen vidéket mutatna ... — Legutóbb Andruško és Ballek regényeiben, Habaj novelláiban találkozhattunk e vidékkel. Ami az egzotikumot illeti, valóban igazad van, de el kell mondanunk, hogy ilyen „egzotikus" területnek tekinthető nálunk az egész magyar irodalom is. Egyrészt még az irodalmáraink sem ismerik eléggé ezt a gazdag hagyományokkal és eredményekkel rendelkező irodalmat, másrészt pedig még mindig egy egész sor indokolatlan előítélettel találkozunk e téren. Ezeket a gátakat kellene, mindenekelőtt nekünk, fiataloknak lerombolnunk, aminek csak egyetlen módja van: minél többet fordítani. 0 A szlovák költők és műfordítók fiatalabb nemzedékének egyik jelentős alakjaként tartanak számon. A középiskolában, munkahelyeden, matematikát tanítasz. Hogy fér össze ez'a kettő? — Egész eddigi életemben párhuzamosan kísértett a humán és a természettudományi tantárgyak szeretete. Középiskolás koromban például, közvetlenül az érettségi előtt, egyaránt írtam verseket és jártam matematikai vetélkedőkre is. Így volt ez az egyetemen, s így van ez ma is. Az iskolában egy matematika-kör például nagyon já kikapcsolódást jelent számomra. Hogy a magyar irodalomból mondjak egy közeli példát: Babits is nagyon jó matematikus volt, s szabad idejét gyakran töltötte különböző matematikai egyenletek megoldásával. Eszményképem a reneszánsz ember, aki mindenben otthon volt egy kicsit. Nem tűröm az egyoldalúságot: azt hiszem, nem tudnék sem hivatásos költő, sem hivatásos műfordító lenni. Egyébként ki tudja, hogy lenne a jobb? Vojtech Kondrót eddigi műfordítói munkásságában a szlovákiai magyar költők 1968-ban Most cez Dunaj (Híd a Dunán) címmel megjelent válogatása volt az első nagyobb vállalkozás, amelynek túlnyomó (Beszélgetés VOJTECH KONDRÓTTAL) részét ő fordította. 1971-ben Kassák Lajos válogatott verseit (Kôň zomrie, vtáky sa rozletia — A ló meghal, a madarak kirepülnek), 1972-ben Weöres Sándor válogatott verseit (Znamenia — Jelzések), 1975-ben pedig Bobits Mihály válogatott verseit (Ostrov a more — Sziget és tenger) jelentette meg szlovák nyelven. Az ő fordításában áll megjelenés előtt Illyés Gyula válogatott verseinek szlovák kiadása Ťažká zem (Nehéz föld) címmel. Mindezek mellett egy nagyobb összeállítást közölt a Mladá tvorbá-ban Illyés Gyula, Nemes Nagy Agnes, Weöres Sándor és Pilinszky János verseiből, a Revue svetovej literatúryban szintén Nemes Nagy Ágnes verseiből, omit — ugyanitt — a mai magyar költészet kisantológiója követett Kassáktól Tolnai Ottóig és Tandori Dezsőig. A Slovenské pohľady-ban a szlovákiai magyar költészet újabb terméséből állított össze és fordított le egy terjedelmesebb válogatóst, a rádió egy órás verses összeállítását sugározta Tavasz a Margitszigeten címmel, a jugoszláviai szlovákok irodalmi lapja pedig négy vajdasági magyar költő (Tolnai Ottó. Jung Károly, Brosnyó István és Ladik Katalin) verseit közölte a fordítósában. A Tatran Könyvkiadó bibliofil kiadásában Illyés Gyula: Megy az eke (Pluh sa šinie) című versét, a Revue svetovej literatúry számára pedig Nagy László néhány művét fordította le. 0 Hol tanultál meg magyarul? — Cseklészi származású vagyok, itt éltem le gyermekkorom nagyobb részét is. Sokat tanultam az itteni magyaroktól, köztük anyai nagyszüleimtől, akik maguk is magyarok voltak. 0 Mi vezetett el a magyar irodalomhoz, s annak fordításához? — Talán Smrek Petőfi-fordítósai. Tizenhat-tizenhét éves koromban ismerkedtem meg velük, s eredetiben olvasva, én valahogy másként éreztem meg Petőfi verseit, s ezért másképp is akartam lefordítani. Később magyarra fordított cigánydalok és magyar népdalok szlovák átültetésével kísérleteztem. Hosszabb szünet következett ezután, mígnem a Slovenský spisovateľ Könyvkiadótól 1966-ban megbízást kaptam a szlovákiai magyar költők készülő antológiájának, a Most cez Dunaj-nak a fordítására. Részben tehát a körülmények szerencsés összejátszásának köszönhető, hogy magyarból fordítok. Tudtam magyarul, s így a versírással párhuzamosan a fordítást is műveltem. 0 Milyen nyelvet tudsz még a magyaron kívül? — Elég jól tudok oroszul, fordítottam is, németül passzívan, s olvasok még lengyelül is. 0 Kitől és honnan kaptál tájékozódást vagy ösztönzést a magyar irodalom fordításában? — Mindenekelőtt Koncsol László nevét tudnám itt megemlíteni. A Most cez Dunaj válogatósa (Milan Pisát munkája) lényegében már készen volt, amikor először találkoztam vele, s az ő tanácsai alapján még néhány verssel kibővítettük, fölfrissítettük a már kész válogatást. Később valahogy nagyon összebarótkoztunk, s a továbbiakban is nagy segítségemre volt a helyes tájékozódásban. Nagyon jó kapcsolatom volt s van az Irodalmi Szemle szerkesztőivel is. 0 Kiket ismersz személyesen a magyar Írók, költők közül? — Hatvankilencben — ugyancsak Koncsollal — voltam egy pesti körúton, s az ő közvetítésével, ekkor találkoztam először személyesen Illyés Gyulával, Weöres Sándorral, Pilinszky Jánossal, Nemes Nagy Ágnessel, Rónay Györggyel, Csoóri Sándorral . . . 0 A mai magyar költészetből kik állnak hozzád legközelebb és miért? — Kassák lényegretörő egyszerűségét, tisztaságát, tárgyilagosságát, Weöres átlényegülő-képességét, formái sokaságát, sokrétűségét, Illyés tömörségét, sűrűségét szeretem elsősorban. Aztán nagyon szeretem a Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és Rónay György alkotta költői hármast, legalábbis bennem egy csoportot, közös törekvéseket képviselnek ők. Az a fantasztikus kultúrtörténeti háttér, amellyel ők hárman rendelkeznek, nem mindennapos tehetségükkel párosulva különös-egyéni lírát eredményez mindhármuk esetében. Itt van például Nemes Nagy Agnes egyik kis kétsorosa, az „Atárgyak": „Fent, fent a tömbök. Déli lényben állnak. / Az én szivemben boldogok a tárgyak“. Hát kell ennél több, nagyszerűbb? Szlovákra így fordítottam le, remélem, pontosan sikerült: „Vysoko skaly, liar slnečných peci. / Tu v mojom srdci blažené sú veci“. A fiotalabb nemzedék verseit, sajnos, már kevésbé ismerem. Igaz, fordítottam tőlük is, de még nem tudok róluk átfogó képet alkotni. Közülük talán Csoórit emelhetném ki. Nagyon jó szabadverseket ír. Különösen a színskálája, sokszínűsége tetszik. 0 Milyen legyen a jó műfordítás? — Mindig úgy igyekeztem lefordítani egy-egy verset, mintha az saját versem volna. A műfordítást — röviden szólva — költői munkásságom egyenértékű területének tekintem. 0 Milyen helyet foglal el a magyar irodalom a szlovák műfordítás irodalomban? — A mai magyar irodalom népszerűsítése és közvetítése terén különösen jó munkát végez a rádió. A televízióban, színházainkban, folyóiratainkban és világirodalmi folyóiratunkban, a Revue svetovej literatúry-ban más irodalmakkal arányosan van képviselve o magyar irodalom is. összevetve a csehekkel: von, amit ők fordítanak le előbb a mai magyar irodalomból, van, amit mi. Dehát mindenekelőtt csehszlovák—magyar, s nem pedig szlovák—magyar vagy cseh—magyar kulturális és irodalmi kapcsolatokról van szó. 0 Milyen a helyzet a magyarul tudó és magyarból fordító szlovák műfordítói gárda utánpótlása terén? — Fordítóinkat két csoportba sorolhatnánk: vannak, akik a fordítással párhuzamosan írnak is. A versfordítósokat tekintve mindegyik fordítónk maga is kitűnő költő. Michalkovič franciából, Követőik lengyelből, Feľdek oroszból fordít. A fiatalabb költők közül, ha azt vesszük, mór csak magam tudok magyarul, s aki esetleg még tudná-ismerné is o nyelvet, sokkal atraktívabbnak tartja, ha más nyelvből-irodalomból fordít. 0 Hogy értékeled a szlovákiai magyar irodalmat? — Érdekes, hogy egy vidéken élünk, ugyanazok a problémáink, s mégis milyen kevéssé ismerjük egymást, így a szlovákiai magyarság irodalmát is. Pedig vannak már nyilvánvaló értékei is. Gondolok itt például Tőzsér vagy néhány társa verseire. A szlovákiai magyar költészet a Most cez Dunaj című antológián és a Slovenské pohľady egy 1972-es kisantológiáján kívül szinte teljesen ismeretlen a szlovák olvasó előtt. A magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy a fiotal szlovákiai magyar novellisták ez évben megjelenő kötete után két-hórom éven belül a fiatal költőket is bemutathatjuk egy szlovák nyelvű válogatóssal. TÓTH LÁSZLÓ or»
