A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-20 / 3. szám

Minósz este futott ki Pi­reusz kikötőjéből a krétai partok fefé. Mi !más is le­hetne a neve egy hajó­nak, amely a mondabeli Minósz királynőik, Zeus fő­isten és Európé király­lány fiának szigetére igyekszik, oda, ahol évez­redek előtt az európai kultúra bölcsője ringott. . . A felkelő nap aragyos fényében elő­ször az Ida-hegység 2500 méter ma­gas bércei tűnnek fel a láthatár szé­lén, mintegy a tenger síkjából kiemel­kedve. A csúcsok sötét felhősapkába burkolóznak, úgyhogy füstölgő tűzhá­nyók benyomását keltik. Aztán elhala­dunk a lakatlan Dia-szigeten álló vi­lágítótorony mellett, s feltűnik a szi­get közigazgatási székhelye, Görögor­szág negyedik legnagyobb városa, Irák­­lion (az ókorbon Hérakleion), a velen­ceiek által épített kikötői erődítmények­kel. A velencei uralom azonban csak rövid epizódot jelent Kréta történeté­ben, amely hozzáférhető források sze­rint az időszámításunk előtti hatodik évezredbe nyúlik vissza. ♦ HOMÉROSZ, SCHLIEMANN, EVANS Kréta kedvező földrajzi fekvésénél fog­va fontos közvetítő szerepet játszott Kis-Ázsia, Egyiptom és Dél-Európa kö­zött. Öslokói a kis-ózsiai népekhez tar­tozó eteokrétek és kydonak voltak. Nem görög lakossága virágzó műveltséget hozott létre, amely igen nagy hatást gyakorolt a hellén kultúrára, művészet­re. Homérosz is megénekli Kréta gaz­dagságát és sűrű lakosságát, száz vi­rágzó városát. Mindezt azonban sokáig csak a mondák világába utalták, míg aztán Heinrich Schliemann amatőr ré­gész, aki meg volt győződve a Homé­rosz által az Iliászban megénékelt tró­jai háború színterének hitelességéről. 1870-ben ásatásokat kezdett Kis-Azsiá­­boo, a Hisszarlik-dombon és — felfe­dezte Trója romjait. (Igaz, Schliemann Priamosz trójai király palotájának rom­jait az évezredek folyamán egymásra rakódott rétegek közül a másodikban vélte felfedezni, noha ez a hatodik ré­tegben található.) Schliemann — ké­sőbb Dörpfelddel együtt — húsz éven át, haláláig nemesek itt, hanem Müké­nében, Ithakában, Orkhoménoszban és Türinszben is folytatott ásatásokat. Ren­geteg műkincset tárt fel. Kutatásai nyo­món sokáig az a nézet uralkodott, hogy az Egei-tenger térségében az i. e. 2. évezredben virágzott kultúra Mükénében és Türinszben keletkezett, míg aztán az Arthur John Evans angol archeológus által 1900-ban Krétán megindított és ma is folyó ásatások eredményei nyomán tudományos körök­ben kezdett kialakulni az a felfogás, hogy ez — az azóta kréta-mükénéinek nevezett — kultúra valójában Kréta szigetén alakult ki és innen terjedt to­vább. Schliemcnntól eltérőleg Evans pontos rendszert vezetett be az ásatásokba, ennek alapján meg lehetett határozni az egyes korszakokat, fejlődési fokokat és időtartamukat. Archeológus ösztöne vezette el Kandiától (akkor még ez volt a szigetnek és székhelyének is olasz eredetű neve) öt kilométerre egy cip­rusokkal benőtt halomhoz, ahol felfe­dezte az azóta az ókori világ nyolcadik csodájának számító knósszoszi palota romjait. Akkor még nem sejtette, hogy valaha is a világon épült legnagyobb és legszebb palota romjainak feltárá­sán dolgozik, s hogy felfedezése igazi világszenzációvá lesz. Csak ezzel a fel­fedezéssel érkezett el a pillanat, ami­kor össze lehetett egyeztetni az ősrégi mondákat a feltárt valósággal s tisz­tázni az égéi s elsősorban a kiindulási alapul szolgáló krétoi vagy minoszi kul­túra keletkezésének, kiterjedtségének, fejlődésének és elpusztulásának kérdé­seit. ♦ VIHAROS TÖRTÉNELEM Kréta őslakossága kevert volt. Később kisázsiai törzsek vándoroltak be, össze­olvadva az őslakossággal. Ez a nép ismerte az ékírást, és építészetének, monumentális falfestészetének, váza­festészetének és kisplasztikájának cso­dás művészi emlékei maradtak ránk. A krétai kultúrát időszámításunk előtt 1400 körül egy, a görög szárazföld fe­lől jövő támadás pusztította el, amikor akhájok, majd dórok vették birtokukba a szigetet. Az i. e. 1. században Kréta római provincia, majd később a kelet­AVILA NYOLC, római birodalom része. 823-tól 961-ig az arabak fennhatósága alatt állt, akiktől Nikephorosz Phokasz bizánci császár foglalta vissza. A birodalom bukása után a keresztesek kezébe ke­rült. Ezektől a velenceiek vásárolták meg; csaknem 400 évig volt a kezü­kön. 1645-ben kezdődött a török hódí­tás; 24 évi háború után elesett Kan­dia, a sziget fővárosa is. A török ura­lom alatt minden pusztulásnak indult, a görög lakosság elszegényedett és folyton lázongott. 1897-ben Kréta a tö­rök fennhatóság elismerése mellett autonómiát kapott. A balkáni háború után 1913-ban Görögországhoz került. A második világháború idején a fa­siszta német hadsereg ejtőernyős ala­kulatai nagy veszteségek árán elfoglal­ták. 1944 novemberében szabadult fel. + A MONDÁK VILÁGA Az ókori uralkodóházak nagy előszere­tettel vezették vissza származásukat va­lamelyik istenhez. A mítosz szerint Eu­rópé föníciai királylány éppen virágo­kat szedett a mezőn, amikor a sze­relmes Zeusz fehér bika képében köze­ledett hozzá, teherbe ejtette, hátára vette és a tengeren át Kréta szigeté­re vitte. Itt született meg Minósz. Ez­zel azonban még nincs vége a törté­netnek, amelyben ezután felesége, Pa­­sziphae játssza a főszerepet. Minósz, annak bizonyítására, hogy mekkora becsben áll az isteneknél, arra kéri Poszeidónt, küldjön neki a tengerből «4

Next

/
Thumbnails
Contents