A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-21 / 19. szám
■ révén a kaktuszok és kaktuszgyűjtők együtt és egyre inkább terjednek az egész világon. A kaktusz tipikus, jellegzetesen amerikai növény. Sok millió évig tartott, amíg elterjedt Kanada és Patagónia között a negyedik kontinensen. Jó száz év kellett hozzá, hogy aztán az egész világon is elterjedjen. Ebben természetesen elsősorban az embernek volt szerepe. Nélküle a kaktusz milliónyi év alatt sem tudta volna átlépni hazája határait. Ma Skandináviától Japá-URBÁN SÁNDOR nig, Marokkótól Új Zélandig ékesítik az ablakokat és töltik meg az üvegházakat. Ez mindkettőjük közös érdeme: a kaktuszoké és a kaktuszgyűjtőké. A növényé és az emberé. Ennek a kettőnek a „szimbiózisa" dicsérhető ezért a diadalért. Vegyük el a kaktuszgyűjtőtöl gyűjteményét — szomorú lesz, hiszen a szivét törjük össze. Távolítsuk el a kaktuszoktól a gyűjtőt — azok még a tavaszt sem érik meg. Érthető. A kaktuszoknak az új, szokatlan környezetben, ahová az ember juttatta őket, mégha a megszokotthoz hasonló, de mégiscsak eltérő föltételek között kell tovább élniük, hiszen ezeket a föltételeket az ember mesterségesen teremti meg és tartja fönn. Ezért szorulnak a kaktuszok gondos ápolásra. A természet szeretete nemes emberi tulajdonság. A civilizáció tempója azonban egyre szigorúbban és kedvezőtlenebbül avatkozik be az ember és a szabad természet kapcsolatába. Olyannyira, hogy lassanként — különösen a városi emberben — a felüdülés érzését kelti, ha itt-ott még zöldet lát. Nem tévedünk, még ha kissé túlzunk is: a kaktuszgyűjtőnek a kaktuszai között eltöltött idő állandó kapcsolatot jelent a természettel. Amikor a kaktuszgyűjtő órák hosszat hajlik a növényei fölé, olyan, mintha beszélgetne velük. Mennyi szépség, érdekesség, rejtély van e növények tüskéi között, melyeket a nem gyűjtő alig vesz észre, és amit soha meg nem ért! Illúziókkal eljegyzett szépség az, mely az ezernyi tüske közt rejlik s a különös, egzotikus virágok színében, illatában: megfoghatatlan, meg nem unható szépség. S benne annyi minden ... Regényes útleírás olyan országokról, ahová a gyűjtő soha el nem juthat. Múlt és jelen, régmúlt idők történelme és kultúrája, művészet és sport, kertészkedés és növényismeret, tudomány és költészet, gyüjtőszenvedély és romantika, egy kis büszkélkedés és önzés és — sok-sok szeretet... A VILÁG legkisebb lova Egy bécsi állatkereskedő Argentínában véletlenül akadt rá. Természetesen azonnal megvásárolta, Európába hozta. Az argentiniai minipáni magassága csak hatvan centi, tehát kisebb, mint a német juhászkutya. Szakértők véleménye szerint, a világ legkisebb lova. A kis póni természetesen Bécs egyik legújabb szenzációja. Az állatkereskedő háza körül állandóan sok gyerek, de köztük sok felnőtt is lesi az osztrák metropolis kedvencét. A hároméves lovacska napi menüje: egy marék zab, egy-két zsemle, néhány deka kevert Iriss zöldség és egy kevés szárított lóhere. — A világ legkisebb lovát már nagyon sokan meg akarták vásárolni. Naponta sok levelet is kapok, szinte hihetetlennek tűnő összegeket ígérnek érte — jelentette ki büszkén a bécsi állatkereskedő. Egy nyugatnémet például százezer dollárt ajánlott érte. De nem adom el! A kis póni unokám kedvence, és családunk tagja lett. A lakásban velünk él. Nagyon okos és ragaszkodó állat, ötéves unokám örömét, boldogságát pénzre nem váltom, a lovacskát semmi kincsért nem adoml... (f) * 25
