A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
A TITOKZATOS ORVOS Verőfényes szép nyári délután volt okkor. A poros, elhanyagolt úton — vidéken szokatlan gyorsasággal — száguldott a nyitott sportkocsi. Benne fiatal pár ült. Ismerőseik hívták meg őket új lakásuk .felszentelésére", egy kis poharazgotással összekötött csevegésre. Új házukba ugyanis néhány napja költöztek be. Lassan beesteledett, s a kocsi utasai már kétszer is eltévesztették az utat, tehát nem is csoda, hogy a férj a legnagyobb sebességre kapcsolt. Be akarta hozni a késést. De még a nagy sietség mellett is észrevett az út szélén egy szokatlanul elhanyagolt, félig rombadőlt házat, s annak kapuján egy táblát. (Tisztára a véletlenen múlott, hogy a fiatal férj észrevette. Még el is mosolyodon, annyira furcsának találta, hogy az ósdi épület kapuján a réztábla csak úgy tündöklőn.) Hogyan történt, hogyan nem, alig néhány perc múlva karamboloztak. Az autó egy fának rohant. Szinte a csodával határos, hogy a férfinek semmi baja nem történt, — a felesége viszont súlyos sérülést szenvedett. Amikor kihúzta őt az autóroncs alól. látta, hogy az asszony eszméletlen és a sérülése nagyon is súlyos. Ezen az útszakaszon sehol nem találkoztak autóval, s a közelben csupán néhány lakatlannak tűnő ház. Ekkor eszébe jutott a fiatal férjnek a fényes réztábla. Karjára vette eszméletlen feleségét, elvitte a romos épülethez és becsengetett. Magas, őszhajú, elhanyagolt külsejű férfi nyitott ajtót, s a kétségbeesett férj kérdésére így felelt: — Igen. én vagyok. Együtt vitték be a sérült asszonyt a rendetlen, poros rendelőbe. Még mindig eszméletlen volt. Az orvos megvizsgálta, majd kijelentette, hogy súlyos koponyasérülése von. Ha meg akarják menteni az életét, azonnali műtétre van szükség. — Azonnal operálnom kell! — mondta határozottan, mojd hozzátette: — De nem biztos, hogy sikerül megmentenem felesége életét... A kétségbeesett férj tekintete reményvesztetten szaladt végig a poros, rozsdásodó műszereken, üvegeken, azután belátta, hogy nincs más választása, mint beleegyezni az azonnali műtétbe. — Akkor viszont önnek is segítenie kell a sérült narkotizálásánól, — mondta az orvos. — Teljesen egyedül vagyok ebben a házban. A férfi szó nélkül engedelmeskedett és pontosan végrehajtotta az orvos szűkszavú utasításait. Közben azonban érezni kezdte a baleset okozta idegesség következményeit, szédülni kezdett és úgy érezte, azonnal összeesik, ha nem mehet ki a friss levegőre. Csak egy hajszálnyira volt a teljes idegösszeomjástól. Az orvos észrevette, mi történik páciense férjével és míg kezében villámgyorsan járt a műtőkés, így szólt: — Kimehet, fiatalember. Most mór egyedül is boldogulok valohogy. Míg a férj idegesen járt fel és alá a sötét verandán és állandóan az egyetlen világos ablokot leste, három férfi közeledett óvotosan d ház félé. A fiatal r/ySi H férj nagyon meglepődött és rémülten figyelte a három szerfölött gyanús alakot. Kettőnél fegyver volt. a harmadik kezében pedig kötél. Lassan, óvatosan lopakodva közeledtek a ház bejáratához, melynek egyik szobájában ott feküdt felnyitott koponyával a felesége. Ha az orvost megijesztik ezek az emberek, elég, ha megrezzen kezében a műtőkés. A. lopva közeledők csak akkor vették észre a férfit, amikor az fojtott hangon rójuk szólt: — Álljanak meg az istenért! A három közeledő megtorpant, s a következő párbeszédnek lehettünk volna fültanúi: —; Mit gondol, kik vagyunk? — Bizonyára betörők! — mondta bátran a férj. — Ugyan — mosolyodon el az egyik fegyveres. — A közeli ideggyógyintézet őrei vagyunk. Az a férfi, aki az ön feleségét éppen most operálja, egy közveszélyes őrült, oki két órával ezelőtt szökön meg az intézetből. A felesége életéért reszkető fiatalember így tudta meg, hogy az illető orvos valamikor híres sebész volt. — Mindenki csodálta ügyességét, tisztelték, szerették, irigyelték. Azután egyszeriben megváltozott minden. Emberkerülő lett. Megvette ezt a házat. ' Később teljesen megzavarodon, bármikor veszélyes leheted a környezetére, s ezért vitték zárt intézetbe. — A szokás hatalma hozta öt vissza a rendelöjébe, s talán éppen a legjobbkor — mondotta a másik őr. — Reméljük, beidegzett mozdulatai nem veszítettek biztonságukból és tapasztalatai is a segítségére lehetnek ennél a műtétnél. — Nincs más választásunk, várnunk kell!... Pillanatnyilag semmi mást nem tehetünk. Az ablakon keresztül lélegzetvisszafojtva figyelték az őrült sebész boszorkányos ügyességgel mozgó kezeit. Amikor aztán nagysokára a műtétet befejezte, rárohantak az alig védekező emberre, összekötözték és yisszayitték az intézetbe. Az egyik őr megígérte az ifjú férjnek, hogy azonnal küld'- orvost és ápolónőt. Szavát be is tartotta. Közben a megoperólt asszony állapota annyit javult. hogy minden nagyobb kockázat nélkül beszállíthatták a legközelebbi kórházba. Amikor a szakorvos megvizsgálta az asszonyt, fejcsóválva dünnyögte maga elé: — A felesége meggyógyul, fiatalember. A sérülésének valószínűleg nem lesz következménye. De én valamit nem értek! Csupán egy bizonyos, rendkívül kockázatos műtéttel lehetett megmenteni a felesége életét, s erre a műtétre csak egyetlen egy sebész volt képes — valamikor. Csakhogy ezzel az ügy még bonyolultabbá vált. mivel az a sebész néhány évvel ezelőtt megőrült és ideggyógyintézetbe került__ A Readers Digest cikke olapján.
