A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-18 / 16. szám

EMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások Tešmák (Tesmag) községben szin­tén lelkes készülődés folyik. Mint Bartos Lajos agronómus, a folklór­csoport vezetője elmondja, a zselizi fesztivál tesmagi résztvevői minden szerdán, csütörtökön és szombaton próbálnak. Zselizen ők is egy lako­dalmi jelenetet mutatnak majd be: az úgynevezett „ágykérést“. Hogy miből áll ez az ágykérés? A nász­nép megnézi a menyasszony ágyát, mennyi és milyen toll van benne. A násznép a „Megfosztották a menyasszony dunnáját...“ kezdetű dallal érkezik a menyasszonyos ház­hoz. A jelenetben természetesen sze­repek is vannak, ezért olyan fonto­sak a gyakori próbák, nehogy a sze­replők „kiessenek“ a gyakorlatból, nehogy elfelejtsék szerepüket. Az „ágykérés“ főszereplői Teknős Ist­ván és Mészáros János. A szereplő­­gárda többi tagjai közül dicséretet érdemel a hatvannégy éves Herda István, valamint a hatvankét éves Dúló Ferenc és felesége, akik eddig még egyetlen próbáról sem hiányoz­tak. Természetesen a „násznép“, illet­ve a tesmagi énekkar többi tagja is fontos szerepet játszik majd Zseli­zen. Közülük néggyel — Jakab Mar­gittal, Gágyor Erzsébettel, Herda Etellel és Gágyor Máriával — a szövetkezet köményparcelláján ta­lálkoztunk. Kapáltak éppen. Szűkre szabott időnkből — sajnos — nem telt arra, hogy több közsé­get is meglátogassunk, de Pásztor Lajostól, a CSEMADOK levicei (lé­vai) járási titkárától megtudtuk, hogy a tesmagiakon és a százdiakon kívül a járás több más községének lakosai is lelkesen készülnek az Or­szágos Fesztiválra. Ott lesz Zselizen a farnái (farnadi) és a Horné Se­­merovce-i (felsőszemerédi) folklór­csoport, a lévai Garammenti Népi Együttes és a Jur nad Hronom-i (garamgyörgyi) Népi Együttes is. Sőt: ha minden jól megy, "még a zbrojníky-i (fegyvernek!) iskolások fellépésének is tanúi lehetünk. Mert a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra ezúttal a lévai járás he­lyi szervezetei készítik a műsort. Tehát nemcsak Tesmagon, nemcsak Százdon, hanem a többi falvakban is nagy a készülődés. Hogy hogyan készülnek fel, milyen eredménnyel végzik munkájukat az egyes folklór­­jsoportok, népi együttesek tagjai, azt majd Zselizen látjuk meg. Még­hozzá hamarosan. VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) EGY ESTE BUGA DOKTORRAL A menyecskekórus és a citerazenekar Dr. Buga László Az ismert, kedvelt és népszerű ér­demes orvos, dr. Buga László 70. születésnapját a CSEMADOK helyi szervezete vendégeként Ebeden ün­nepelte. Nem, idegenként, hanem a falu szülöttjeként. A 70. születés­napját ünneplő Laci bácsi életének nagyon jelentős fejezetét hagyta ma­ga mögöft, s Ebeden emlékezett mindarra, amit odaadóan, fáradha­tatlan munkával az emberekért tett. Boldogok voltunk, hogy közöttünk ült. Valamikor régen az öreg iskola padjaiban készült az életre. Ügy tá­vozott közülünk, hogy soha nem ha­gyott itt bennünket, mindig vissza­tért és mindig szeretettel gondolt ránk. Az embert, az írót ünnepelte nagy-nagy szeretettel a falu népe, no meg a népszerű orvost, azokkal a százezrekkel együtt, akikhez az éter hullámain szólt, akiknek okos tanácsokat adott. Ebed község szü­löttjét ünnepeltük Laci bácsiban, aki kitartó és szorgalmas munkájával a Magyar Népköztársaság érdemes or­vosa megtisztelő címet érdemelte ki. Kulturális műsorral köszöntötték szülőfalujában Buga doktort. A CSE­MADOK helyi szervezetének tagjai Laci bácsi alkotásaiból mutattak be ízelítőt. Előadták „Talán magam is paraszt vagyok“, „Falum“ és „Miért fogom meg az asszonyok kezét“ cí­mű verseit, valamint Operáció után és Zenés rendelő című játékát. A menyecskekórus és a citerazenekar szintén jelentős mértékben hozzájá­rult a hangulatcsináláshoz. Laci bácsi figyelemre méltó mun­kásságát Kerekes István, a Magyar Rádió rendezője, Söptei János, a Szabad Föld főszerkesztője, Dr. Fá­bián László, a komárom megyei ta­nács végrehajtó bizottságának titká­ra és Pathó Károly, Szabad Föld­műves főszerkesztője méltatta. Sok szó esett Buga Lászlónak az orvostüdományban, a népművelés­ben és az irodalomban kifejtett te­vékenységéről. A róla szóló előadá­sokat és a kultúrműsort még a mű­veiből rendezett kiállítással is tarkí­tották. Kép és szöveg: KÖNÖZSI ISTVÁN A FÉRJ SEM KIVÉTEL „Nevetséges azt állítani, hogy kell még valakinek a műkedvelő színját­szók, tánccsoportok műsora — vallja nem egy olyan „papucspolitikát“ űző ember, aki más szórakozást nem is tud elképzelni. Közben nem ve­szi észre, hogy elszigetelődik, elsza­kad embertársaitól és lassan telje­sen magára marad“ ... Kácsor Béláné egészen más em­bertípus. Pedig az élet őt sem kí­méli a mindennapok sok-sok mun­kájától. Garamgyörgyön lakik. Taní­tónő és lelkes népművelő. Hogyan lesz valakiből egyszemélyben szín­játszó, tánccsoportvezető és kar­nagy? — A mi családunkban a kulturá­lis munkának mély gyökerei van­nak — mondja Kácsor Béláné. — Édesanyám nagyon szerette, ma is szereti az éneket, a verset és a szín­játszást. Nem egyszer házunkban folytak a próbák. Mikor Komárom­ba kerültem pedagógiai iskolába, Tomaschek Mária tanárnő még job­ban megszerettette velem a színját­szást és a táncot. Gyorsan elteltek az iskolai évek. 1955-ben Garamkis­­sallón (Salov) kezdtem tanítani. Az iskolás gyerekekkel és a falu fiatal­jaival táncokat, színdarabokat taní­tottak be. — Zselizen is tanított. Az idősebb CSEMADOK-tagok úgy emlegetik, mint nagyon jó színjátszót. — Működtem Zselizen. Lovicsek Béla: „Húsz év után“ című darab­jában játszottam is. Az országos ve­télkedőre is eljutottunk a darabbal. Közben a falumhoz sem maradtam hűtlen. Mint szereplő, itt is részt Kácsor Béláné vettem a munkában. Férjhezmené­­sem után hazakerültem és tánccso­portot alakítottam az iskolában. 1969—1970-ben nótaestet rendeztünk. Nagyon sok nótát kedvelő embert kapcsoltunk be a műsorba. 1971-ben ..Örökzöld dallamok“ c. műsorunk­kal a fiatalabb korosztály kedvében jártunk. Egyes dalokhoz táncszámo­kat is készítettem. Felelevenítettük a tangót, a keringőt stb. Jónás Ilo­na kolléganőm ebben és a színdarab betanításában is segít. — Milyen darabokat mutattak be? — A sikereken felbuzdúlva színre vittük Móricz Zsigmond: „Nem él­hetek muzsikaszó nélkül és Siposs Jenő: „Dalol a nyár“ c. darabját. Gyakran szerepeltünk járási ver­senyekben, elnyertük a közönség tetszését, nem egy értékes díjat hoz­tunk haza. Segédkeztem a Petőfi­­est zenei részének rendezésében és betanításában is. A kevésbé ismert dallamoknál édesanyám volt a se­gítségemre. — Említette, hogy már régebbtől foglalkozik egy gondolattal. — 1974-ben, évzáró közgyűlésün­kig megalakítottam a menyecskekó­rust. Az asszonyok lelkesen támo­gatták ezt a gondolatomat, ezért mertem vállalni a munkát. Ebben az évben már szerepeltünk a „Tava­szi szél vizet áraszt“ országos nép­­dalverseny elődöntőjében. Meghívót kaptunk a Zselizi Országos Népmű­vészeti Fesztiválra is. — Fia hatodik osztályos tanuló s az iskolai színjátszó csoportban is tevékenyen részt vesz. Krisztina lánya vegyésznek készül, de ő is tagja a tánccsoportnak. Mit szól mindehhez a férje? — Említettem már, hogy a nép­művelésnek a mi családunkban ha­gyománya van. A férjem sem kivé­tel. Segítségünkre van. — További tervei ? — Batyúbált rendezünk, színdara­bot tanulunk be, bővítjük a me­nyecskekórus repertoárját és tovább erősítjük az iskolai tánccsoportot. Bende József MADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 11

Next

/
Thumbnails
Contents