A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-18 / 16. szám
la plakátok ragasztásához. Néhányon közülük elosztanak a tömegben és fasiszta röplapokat osztogatnak. Az akció kimenetelét gumibotokkal felfegyverzett fekete egyenruhás őrség biztosítja. Munkájuk végeztével ismét felszállónk a teherautóra és eltávoznak. Mindez fényes nappal, a rendőrség szeme láttára történik. Nem Berlinben, nem Münchenben, hanem 1975-ben London Streetham milliomos negyedében. Fekete árnyak járják Nyugat-Európát, amelyek a nagytőke legreakciósabb köreinek támogatásával egyre bátrabban és nyíltabban lépnek fel Helsinki szelleme ellen. Nyugat-Európa könyvpiacát elárasztják antikommunista irodalmi művekkel, amelyeknek szerzői rágalmázzák a Szovjetuniót és a szocialista tábort, naponta megmételyezik az emberek lelkivilágát, s mindezért, ahogy a fegyverkezési költségvetés emeléséért is, Európa népei előtt a nyugati kapitalista államok kormányai felelősek. A legreakciósabb nyugat-európai körökhöz, antihelsinki híveihez csatlakozik Peking is. Ezt bizonyítja 144 imperialista, főleg CIC ügynök szabadon bocsátása. Pedig ezek az ügynökök di/erziós céllal léptek Kína területére. Az érintkezési pontok, ahol és amilyen platformon ezek az erők találkoznak, világosan felismerhetők. Lényegük: „antikommunizmus" és „antiszovjetizmus”. Ezt felhasználva igyekszik ma a kapitalista reakció Helsinki szellemét háttérbe szorítani. A békéért és az európai biztonságért vívott harc tehát még nem ért véget, tovább folyik s a kimenetele is világos, mert a harcot Európa és a világ népeinek milliói támogatják. VARGA JÁNOS Ilyen fasiszta plakátokkal lépten-nyomon találkozunk Nyugat-Európában A nyugat-európai könyvpiacot elárasztiák nntikommunistn kinHvnnvnk KINEK NEM TETSZIK ..HELSINKI"? Európa népei fellélegeztek tavaly nyáron. Megtörtént, amire minden becsületes, haladó ember várt. Harmincöt állam képviselője aláírta Helsinkiben az európai biztonsági konferencia záróokmányát, amely új fejezetet jelenthet Európa népeinek életében. Természetesen csak akkor, ha az aláíró országok be is tartják azokat az elveket, amelyeket Helsinkiben elfogadtak. Nem vagyunk és nem is voltunk túlságosan optimisták a záróokmány eredményeivel kapcsolatban. Hiszen az aláíró államok között továbbra is fennáll a társadalmi rendszerek különbözősége, s ebből következően nem történhetett meg a katonai tömbök felszámolása sem. Az osztályharc tehát nem ért véget a nemzetközi kapcsolatokban. Az aláírt záróokmány nem szüntette meg az imperializmus agreszszív jellegét, nem vezetett a fegyverkezési verseny megszűntetéséhez stb. Ezt olyan tények bizonyítják, mint az, hogy a legtöbb kapitalista ország, de különösen az egyesült államok 1976. évi költségvetésében lényegesen növelte a fegyverkezésre fordított kiadásokat. A helsinki konferenciával tehát még távolról sem ért véget a nemzetközi feszültség csökkentésért és a békés egymás mellett élés elveiért folytatott harc. Az értekezlet önmagában nem képes megoldani Európa fejlődésének problémáit. Jelentősége ennek ellenére óriási, mert az emberiség történelmében először fordult elő, hogy a különböző társadalmi rendszerek képviselői ültek le egy olyan dokumentum aláírásához, amely egész Európa népeinek érdekeit fejezi ki. Ezért fogadtuk olyan nagy reménnyel a helsinki záróokmány aláírását. A politikai provokációk hívei ma az egész kapitalista világban minden erővel azt igyekeznek bizonygatni, hogy az aláirt okmány csupán az európai szocialista országok számára kedvező. De arról már nem beszélnek, hogy ha ez így van, akkor a kapitalista államok képviselői miért Írták alá a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányát? Ma már nem az aláírt dokumentum jelentősége körül vannak ellentétek, de a záróokmány gyakorlati megvalósítása tűnik fel ellentmondásosnak. Ez érvényes a záróokmány valamennyi fejezetére, de különösen arra a részre, amely az együttműködés humanitárius részével kapcsolatos. Érdemes foglalkozni azzal is, hogy az egyes aláíró országok mennyire ismertették meg saját népeiket a helsinki záróokmánnyal. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban például egy héttel az értekezlet után milliós példányszámban jelent meg a záróokmány. A Szovjetunió húsz, az NDK kétmillió példányban jelentette meg ezt a nagy jelentőségű dokumentumot. A televízióban és a rádióban közölt híranyagok és kommentárok mennyiségéről nem is beszélek. Más a helyzet a kapitalista államokban. Angliában csupán öt, Franciaországban hat és az USA-ban hétezer példányban adták ki a dokumentumot. Ellentétben a záróokmány szellemével, Spanyolországban, Törökországban és Görögországban a kormány eltitkolta a dokumentumot. Ezek a tények önmagukért beszélnek. A szocialista országok magától értetődőnek tartják, hogy a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósitása az aláirt államok között logikusan együttjár az információk cseréjével és a kapcsolatok javulásával. A helsinkiben aláírt záróokmány azt az elvet emelí ki és hangsúlyozza, hogy az együttműködésnek mindenekelőtt a béke megszilárdítását, a nemzetek közötti megértés elmélyítését és az emberi szellem gyarapítását kell szorgalmaznia. Azt a tényt, hogy ki hogyan, és milyen lapban ír a helsinki értekezletről, az egész világ népei figyelemmel kísérik. Az utóbbi időben a nyugati reakciós sajtóban egyre több olyan írás lát napvilágot, amely olyan hírek és információk terjesztését tűzte ki célul, hogy ismétlődő jelenség, hogy a legforgalmasabb utcákon megáll egy teherautó, amelyről fekete egyenruhás egyének szállnak le és azonnal hozzákezdenek a Hitler fényképével „ékesített" fasiszbe akarja vele feketiteni a szocialista valóságot, rágalmazza a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Különféle, a leghihetetlenebb kitalálások képezik alapját a szocialista országok elleni kampánynak. A reakciós erők propagandájában tulajdonképpen nem a helsinki! szellemben megfogalmazott információk és kultúrák cseréjéről van szó, hanem arról, hogy kétes értékű információkkal, kiagyalt hazugságok terjesztésével bizalmatlanságot hintsenek el a népek között. Az elmúlt hetekben például annak voltunk tanúi, hogy az angol-franciaolasz és más nyugat-európai televiziós társaságok olyan autentikusnak nevezhető képanyagot sugároztak egy állítólagos Riga melletti munkatáborról, amelyről a végén kitűnt, hogy nem egyéb, mint csalás, a riporter televízióban közölt képanyagát egy Riga mellett épülő lakóház környékéről készítette, azzal a megjegyzéssel, hogy íme ilyen embertelen körülmények között laknak és élnek a munkatóbor foglyai. Hazugság és megint hazugság minden vonalon, ez a reakciós nyugati sajtó módszere. A Helsinkiben aláirt záróokmány aktivizálta a nyugat-európai fasiszta szervezeteket is. A nagyvárosokban már 5
