A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-18 / 16. szám

A paradicsom feldolgozó részleg M gyümölcsfeldolgozó berendezése OKOSAN, CÉLSZERŰEN Nové Zómkyban (Érsekújvá­­rott) épül Szlovákia leg­nagyobb konzervgyára. Az építkezési munkák átadási ha­tárideje 1976 júniusa. Olyan vidé­ken épül az üzem, ahol nagy meny­­nyiségű zöldség és gyümölcs terem, s munkaerőben sincs hiány. Min­denképpen előnyös a gyár építése, hiszen üzembehelyezése utón a friss termékeket nem kell nagyobb távolságokra szállítani. Az önkölt­ség csökkentése legalább olyan érdek, mint a jó minőség. A mun­kaerővándorlás csökkentése sem lehet számunkra közömbös. 1970-ben kezdték építeni a kon­zervgyárat. Az építési és a szerelési munkálatok még javában folytak, amikor 1974-ben és 1975-ben ki­sebb mértékben ugyan, de már megindult a termelés. Mikuláš Andel igazgató szerint a termelés megindítását népgazdasági érdek sürgette. A feladatok időben és jó minőségben való teljesítése meg­követelte, hogy a dolgozók (bele­értve a műszaki személyzetet és az adminisztratív munkaerőket is) pró­baüzemeltetés idején is. munka­szüneti napokon is részt vegyenek a termelésben. A SZISZ és a szak­­szervezet tagjai több mint hétezer órát dolgoztak a termelésben és az üzemépítés befejezési munkáinál. A lelkesedésnek és a hősi helyt­állásnak köszönhető, hogy a kez­deti nehézségek ellenére a gyár majdnem tízezer tonna készárut termelt körülbelül 31 500 000 koro­na értékben. Gondot okozott a víz. Három kút ugyan már készen állt, de nem volt vízlágyító. Szerencsére a városi víz­művek dolgozói készségesek voltak és segítettek. A vízszolgáltató be­rendezés és a szennyvíztisztító épí­tése már befejezés előtt áll. A kon­zervgyár az első olyan üzem, ahol a víz- és környezetvédelem felada­tait már a tervezés idején figyelem­be vették. Mikor ott jártam, pihentek a gé­pek. A dolgozók a következő idény­re készítették elő őket. Az építő, a gépszerelő vállalatok és a gyár vezetői szocialista kötelezettségvál­lalást tettek, amely szerint a kon­zervgyárat az idény kezdetéig telje­sen üzemképessé teszik. Ebből a célból a konzervgyár nyolcvan dol­gozót bocsájt folyamatosan az em­lített vállalatok rendelkezésére. Ezenkívül minden egyéb segítséget is megad. Andel Mikuláš igazgató, az SZLKP kongresszusi küldötte felszólalásában az ésszerű táplál­kozás szükségességéről beszélt. Hazánkban az egy főre eső zöld­ség- és gyümölcsfogyasztást még növelni kell a fejlett országokéhoz képest. Fontos feladat tehát a terü­letek összpontosítása és szakosítá­sa, a termelői kezdeményezés foko­zása, valamint a termelők és a fel­dolgozó üzemek közötti jobb együtt­működés kiépítése. Az igazgató arról is beszélt, hogy a CSKP KB októberi ülése után a mezőgazdasági vállalatok közötti együttműködés közvetlenebb for­máit érvényesítették. Marcelovában (Marcellházán) megalakították a zöldségtermelő mezőgazdasági, ér­tékesítő és feldolgozó vállalatok kooperációs szervezetét, amelynek a konzervgyár is tagja. De részt vesznek az Agrotermál beruházási akciójában is. A hőforrás vizét ki­tűnően felhasználják majd a palán­ták öntözésére. Eddig öt uborka­­osztályozót és paprikacsumázót bo­­csájtottak a termelők rendelkezé­sére, hogy munkájukat megkönnyít­sék s a felvásárlást meggyorsítsák. A gyár teljes üzembehelyezése után bővítik termékei számát (pél­dául gyermektápszert, készételeket készítenek nagy csomagolásban üzemi konyhák részére stb.). A hul­ladékot takarmánynak dolgozzák fel. 1976-ban 24 100, 1978-ban pe­dig már 35 000 tonna készárut ter­melnek. GÁBRIS JÓZSEF A KONGRESSZUS SZELLEMEBEN A CSKP XV. kongresszusa végig a figyelem középpontjában állt. A dolgozók meghallgatták a felszólalásokat, és tüzetesen megismerkedtek a CSKP KB főtitkárának, Gustáv Husák elvtársnak előadói beszédével. S miközben a nagy jelentőségű tanácskozás folyt, a munka­helyeken a dolgozók már azon gondolkoztak, hogy a kongresszuson elhangzottakkal összhangban hogyan tehetnek egyre többet a hatodik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítéséért. Most néhány dolgozó rövid, de nagyon lényeges véleményét közöljük. Németh Ferenc, a Nagyidai Állami Gazdaság traktorosa: A XV. kongresszusról a látottak és hallottak alapján olyan képet kaptam, amelyre szívesen emlékezem. Ma már a mezőgazdaságban is, egyre inkább érvényesülnek azok a termelési mód­szerek, amelyeket korábban csupán az iparban alkalmaztak. Ezek lehetővé teszik a tartalékok gazdaságosabb ki­használását. A tudományos-műszaki fejlőaés is egyre nagyobb teret hódít. Jobb és nagyobb teljesítőképességű gépeket kapunk. Úgy érzem, ezek a tények c. gyakorlatban tanúskodnak ar­ról a gondoskodásról és megbecsülés­ről, amelyben partunk o mezőgazdasá­gi dolgozókat részesíti. Fazekas József mérnök, a Kelet-szlo­vákiai Gépgyár szepsi részlegének gazdasági és kereskedelmi vezetője: Meghallgattam a kongresszusi be­számolókat, az ötöd:.'« ötéves tervidő­szak értékelését, s az ragadta meg legjobban a figyelmemet, hogy az üze­mek dolgozóinak aktívabban kell be­kapcsolódniuk a vezetésbe és irányí­tásba. Ez azért volt érdekes számom­ra, mert e tekintetben a mi részle­günkön is van mit javítani. Vezetők és munkások között a jó összhang jelen­tősen hozzájárul a termelés hatékony­ságának fokozásához. Magam is fia­tal vagyok, így tehát örömmel tuda­tosítottam, hogy a CSKP XIV. kong­resszusa óta sok fiatal lépett be a pártba. Ezt a velünk szemben tanú­sított bizalomnak tekintem s a jövő szempontjából igen jelentősnek tar­tom. Várady Béla, a MATESZ Thália Szín­padának művészeti vezetője: Húszak elvtárs beszámolójából azt a részt ragadom ki, amelyik a művé­szi munka igényességét helyezi elő­térbe. Színházunkban a jövőben még­­inkább ez szabja meg mindennapi munkánkat. A jövőben még erőtelje­sebben fogunk arra törekedni, hogy a mai szovjet, cseh, szlovák és ma­gyar szerzők alkotásait kellő művészi színvonalon tolmácsoljuk. Tapasztal­taink szerint a művészeti tevékenység­ben egyre inkább a jelen időszerű kér­dése, a dolgozó embernek a szocializ­musért, a társadalmi haladásért és a békéért folytatott küzdelme kerül egy­re inkább előtérbe. A XV. kongresszus még igényesebb munkára ösztönöz bennünket. A kultúra és a művészet értékei ma már mindenki számára hozzáférhető közelségbe kerültek. A mi feladatunk a jövőben is az lesz, hogy erőnket és képességeinket oz anyanyelvi kultúra szolgálatába állít­suk. Bubenkó András, a Buzitai Altalá­­lános Iskola tanítója: Nagy öröm volt számomra, hogy Hu­sák elvtórs beszámolója az ifjúsággal kapcsolatos gondokra és feladatokra is kitért. Nagyon lényeges elv fogal­mazódott meg a kongresszuson, éspe­dig az, hogy oz ifjúság neveléséért nem csupán a tanítók, de valameny­­nyien felelősek vagyunk. Arra kell tö­rekednünk, hogy ez az elv teljes mér­tékben gyakorlattá váljon. GÁL SÁNDOR 4

Next

/
Thumbnails
Contents